Magam is megeresztettem néhány szarkasztikus mondatot a Facebookon arról, hogy Orbán és Merkel a történelem átírásával kísérletezik azzal, hogy közösen ünneplik meg a magyar–osztrák határnyitás harmincadik évfordulóját, noha ahhoz egyiküknek sem volt köze. Hozzáteszem: ezt a tettet egyszer már a maga számlájára könyvelte Horn Gyula, noha, ha balul sül el az akció, azért Németh Miklós kormányfő felelt volna a fejével. De hogy mennyire nem egyedül vagyok azok sorában, akikben felébredt a három évtizeddel ezelőtti esemény újabb kisajátításának gyanúja, azt jelzi drMáriás fentebbi képe. Ennek különös címe:

Sokféle találgatást olvastam ezzel kapcsolatban. Hadd illesszem ide a sajátomat, ami kétszeresen is különbözik a vaktában kommentelgetőkétől. Először is leszögeztem, hogy a rendszerváltozás korának eseményeihez, amelyek egyik mozzanata volt a határnyitás, legalább két külső ok volt szükséges:

1.) Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának átgondolatlan reformjai, amelyeket a kapitalista álmokat dédelgető pártbürokrácia, beleértve a tagköztársaságok önállósodni vágyó vezetőit, önös érdekből támogatott.

2.) Az 1987-es nyugati tőzsdekrach egy 1929-es jellegű gazdasági világválságot vetített előre. Kézenfekvő volt, hogy a Szovjetunió és egyes szocialista országok már beetetett vezetőit felhasználva, a válság elkerülése érdekében a piacbővítéssel, az adósságszolgálat mesterséges növelésével – amelynek már-már bohózatba illő módszere volt a magyarországi Gorenje-akció, amelynek révén az egyébként is eladósodott Magyarországról Traban-konvojokkal hordták ki a valutát Bécsbe a megbolondult magyarok – a privatizációval stb. forrásokat vonjanak ki Keletről a Nyugat számára.

A másik megközelítésem a drMáriás-kép mögöttes tartalmának megfejtésére irányuló próbálkozásom. Ugyanis megtettem azt, amit a kommentelgetők többsége nem. Röpke három másodperc alatt megkerestem a kép eredetijét, hiszen ezt az internet könnyedén lehetővé teszi. Az írásom végén ezt is megtekintheti az érdeklődő. Ennek ismeretében aztán azt indítványozhattam követőimnek:

A két festmény összehasonlításából izgalmas következtetések adódnak. Zárt, sivár világot ábrázol mindkettő. Ám míg Hopper a két alak jelenlétével mutatja meg az egymástól való elszigeteltséget, addig Németh ténylegesen is egyedül van az utólagos történelemértelmezésekkel ellentétben. Németh nem belemélyed az újságba, mint Hopper férfi figurája, hanem kinéz ránk gondterhelten, s ezzel valahol meg is töri a magányát, s nekem legalábbis azt üzeni: amíg te olvasod a történéseket, addig én csinálom is a történelmet.

A falon függő fekete-fehér, illetve színes képek jelentését, a kocsik színét és irányát aligha kell magyarázni. Felhívom ugyanakkor a figyelmet arra a lényeget nem érintő, ám formai bravúrra, hogy drMáriás milyen zseniálisan pótolja az eredeti kép vöröses foltjai közötti egyensúlyt (a fotel, illetve a nő ruhája és a lámpaernyő) azzal, hogy a lámpaernyő színét a falon lógó képen lévő, a boldognak hitt jövő szimbólumának a piros autó színével, a nő ruhájának kolorját a zongoraszék kárpitjával pótolja. A köztük lévő teret a két piros folt között a tudatunk automatikusan kitölti a szerkezeti ellenpontozáshoz szükséges érzettel, miközben a másik alak elhagyása a képről – az eredeti festménnyel ellentétben – rendkívüli módon felnagyítja a férfi, vagyis Németh Miklós alakját, s ezzel mintegy belépteti őt a történelembe. Hogy a Mester is így gondolja-e, nagy kérdés...

Az pedig, hogy mi történik ténylegesen Sopronban, e sorok írásához képest néhány órán belül kiderül. Mindenesetre Angela Merkel német kancellár augusztus 19-én, hétfőn délelőtt 10 óra után megérkezett, hivatalos közlés szerint, a Páneurópai Piknik 30. évfordulójának ünnepségeire. Ezt megelőzően, pénteken a német kancellár szóvivője, Steffen Seibert közölte: Angela Merkel a Németország újraegyesítéséhez nyújtott történelmi jelentőségű magyar hozzájárulás iránti nagyrabecsülését fejezi ki soproni látogatásával. Csakhogy van itt három körülmény. Az egyik: a német kancellár már előzetesen videó-üzenetet intézett a magyarokhoz, vagyis akár úgy is vehetjük, hogy a maga részéről a hála kifejezését már letudta. A másik: előzetesen hírek szerint öt miniszterét is Sopronba rendelte, s feltehetően ugyanez történik magyar részről is. A harmadik: nemzetközi sajtótájékoztatót harangozott be a német fél.

Így talán – bármi is hangzik el a sajtótájékoztatón – élhetünk a gyanúperrel, hogy a piknik évfordulója csupán ürügy ahhoz, hogy kancellári pályájának végén Merkel lezárja az Orbán-aktát. Annál is inkább szükség lehet erre, mert a világ ismét egy 1987-eshez, azaz egy 1929-eshez hasonlítható gazdasági válságba kezd belegyalogolni, amit megtetőz a klímaváltozás. Ebben a helyzetben, amelyben az USA nem csupán Kínát és Oroszországot, hanem az Európai Uniót is gazdasági ellenségének tekinti, a szervezet vezetőinek szükségszerűen le kell verniük a belső lázadásokat, a külön utas törekvéseket, különben az egész közösség megfullad az amerikai nyomás alatt. Ha mindez igaz, márpedig nehéz lenne az ellenkezőjét állítani, akkor Sopronban akár meg is hiúsulhat a múlt Orbáni átírásának szándéka, mert ennél nagyobb horderejű ügyek terelik el róla a figyelmet. A másik opció: a múlthamisítással fedezik a közvélemény előtt, hogy mi is történik a színfalak mögött az Orbán-kormány megregulázása érdekében. #

CÍMKÉP – drMáriás: Németh Miklós az újságból értesül, hogy 1989-ben Orbán Viktor és Angela Merkel lebontotta a vasfüggönyt Edward Hopper műtermében.

 

ZÁRÓKÉP – Edward Hopper: New York-i szoba, 1932 – Olajfestmény, vászon 29 9/32 × 36 5/8 × 1 1/4H-166.1936 University of Nebraska–Lincoln, Anna R. and Frank M. Hall Charitable Trust