Similis simili gaudet, mondja a művelt francia, és ezzel el is árulta Megmentőnk világméretű sikereinek titkát.
Hasonló a hasonlónak örül - és tényleg.
Ott ül a sok bambapofájú, akinek zsebéből ez a csibész kilopta a pénztárcát, elvette gyerekei jövőjét, megpocsékolta a lányát, a feleségét, és a végén beletörölte a Simicskától elhíresült elegytől nedves, ám nemzetiszínűre mázolt farkát a frissenmosott függönybe, de szava nincs, és néz rá, mint liba az Istenre.
Közöttük és az halljakendek között üldögél néhány olyan is, aki haszonélvezője a Nagy Nemzeti Lélekvásárnak, akinek leesett már kis lóvé az urak asztaláról, ők legalább nem hülyék.
Orbán sem hülye, csak csibész és szociopata, megalomániás tróger, aki lassan de biztosan nevére íratja az országot, ami azért még errefelé is szokatlan, ilyet azért Horthy, Szálasi, Rákosi sem tett, Kádárról nem is szólva.
Tusványos az aktuális hülyeségek meghirdetésének helye, itt hirdet igét népének atyja minden évben, tulajdonképpen ez vette át az országértékelések szerepét, melyek szintén az ő hazudozásairól szóltak, de ez mégiscsak jobb, hiszen itt aztán végképp nem kell félnie az ellenvéleménytől, itt a szekta tagjai és szellemi és mentális kihívásokkal reménytelenül küzdő vazallusok előtt beszél.
Hogy ezt az elmeosztályt hogyan tudta összegyűjteni, az maga a csoda, de hát kétségtelen, hogy közöttük még ő is elfogadhatónak tűnik.
Senkinek nem tűnik fel, hogy minden évben mást mond, hallgatósága a hanglejtésre érzékenyebb, mint a tartalomra.
Tényleg olyan, mint egy király, és nem ő lenne a történelemben az első bolond, akit trónra emeltek hívei és ellenfelei, viszont királykodásának mintája nem az angol modell, hanem olyan ő, mintha a a mesekönyvekből ismert király lépett volna közénk.
De az s lehet, hogy a modellek történelmünk hajnalának uralkodói, akik éppen most piszkálják ki fülükből a kihűlt ólmot, készülődve a vérfürdőre...
Merthogy, mint elmondta, van már politikai erőnk, gazdasági erőnk, és nemsokára lesz - és itt mondókáját sejtelmesen félbehagyta, a média meg elfelejtette megkérdezni, amit mindahányan tudunk, hogy a katonai erő az, amire vágyik ez a botcsinálta hadfi.
Talán ez volt tusványosi szereplésének egyetlen pozitívuma, hiszen ha elkezdi cizellálgatni haderőfejlesztésünk célját és helyzetét, akkor nem biztos, hogy nagy népszerűségre tett volna szert szövetségeseink a kisantant államainak körében.
A színpad díszletének falára mindenáron fel akarja akasztani azt a puskát, mely - a tapasztalatok szerint - az előadás során mindenképpen elsül.
Mindegy, ezen is túl vagyunk, sok újat nemigen hallhattak tőle azok, akik úgy tekintenek rá, mint a csodára, a mantra a szokásos elemekből állt össze, migránsok, Brüsszeli bürokraták, miegyéb... - ami a klímaváltozás elleni küzdelmet illeti, vagy, hogy az orvoshiány miatt kórházak válnak működésképtelenné - erről nem esett szó, ez nem téma.
Übü király új stadionokat helyezett kilátásba, új sikereket vizionált, láthatólag eljutott arra a stádiumra, amikor már el is hiszi, amit mond.
Egyelőre nappal még nem hordja a koronát, csak éjszakánként próbálgatja, és csodálkozik, hogy most nem olyan kényelmes, mint amikor még a Népszabadság is ott volt az újságok között, melyekkel kitömte, merthogy a füle nem tartotta elég szilárdan.
Azt mondják sokan, hogy a magát Magyarországnak képzelő Malackát békés úton nem lehet már eltávolítani.
Én azért reménykednék ebben.
Az önkormányzati választás majd jelzi, hogy valóban reménytelen-e a dolog, mert ha igen, akkor még hosszú ideig kell elviselnünk a magyar történelem talán legkártékonyabb politikusát.
Majd kiderül.
:O)))
