Az amerikai és a magyar belpolitika egy dologban legalábbis hasonlít egymáshoz. A legtöbb parlamentáris rendszerhez képest mindkettőben szokatlanul erős a polarizáció, a kormányzó és az ellenzéki tábor közti megosztottság, ellenszenv, gyakran az izzó gyűlölet. Magyarországon ráadásul ez nemcsak a hazai politikára, hanem az amerikai politikusok, így elsősorban Donald Trump elnök megítélésére is kihat. Az úgynevezett balliberális oldal, amely amúgy Amerika-barátnak számít, illiberálisnak, populistának, végső aduként pedig Orbán Viktorhoz hasonló diktátorfélének látja és láttatja. A máskor Amerika-kritikus jobboldal pedig, az előbbi párhuzamot pozitívan értelmezve, egyfajta hamuszín rokonszenvvel szól róla.

Személyes véleményem meglehetősen rossz Donald Trump egyéniségéről, de tudomásul kell venni, hogy jelenleg ő az USA elnöke, a világ leghatalmasabb országának a vezetője, és bár az amerikai demokratáknak sokkal több eszközük van a „fékek és ellensúlyok” működtetésére, mint a magyar ellenzéknek, külpolitikai és külkereskedelmi kérdésékben az elnök szava a döntő. Míg otthon az egészségügy, a migráció, az abortusz és hasonló kérdésekben kényelmetlen jogi és politikai vitákra kényszerül, e két területen szabadon, gyakran saját tanácsadóit is félrelökve dönthet. És számunkra ez a legfontosabb, ezért mondhatjuk, hogy belpolitikai korlátai ellenére nemzetközi téren Donald Trump a világ leghatalmasabb embere.

Trump hetvenéves korában lett elnök, előtte semmilyen választott politikai tisztséget sem töltött be. Az apai példát követve egész életében üzletember volt, csaknem ötven éven át nyert és vesztett, befektetett és spekulált, csődközelbe jutott és pereskedett, igazi New York-i ingatlancápaként működött. Fél évszázados üzleti múltja sokkal jobban meghatározza külpolitikai és külkereskedelmi lépéseit, mint a neki tulajdonított ideológiai nézetek. Gazdaságilag liberális, személyes életében már-már libertinus, kulturális kérdésekben a közhangulatot követve konzervatív, de nem hiszem, hogy ezeknek a fogalmaknak túl nagy jelentőséget tulajdonítana. Az „illiberális” jelzővel pedig végképp nem tudna mit kezdeni. Az amerikai alkotmányos rendet, ha akarná, sem tudná megváltoztatni, és ezzel ő is tisztában van. De miközben bármely szövetségi bíró meghátrálásra kényszerítheti egy mexikói bevándorló ügyében, addig a parancsára a világ elvben bármelyik országa ellen rakétatámadást indíthat az amerikai hadsereg. Ezt a rendkívüli erőt láthatóan szereti, azt is mondhatnánk, élvezettel játszik vele, amivel bizonytalanságba löki kiszemelt ellenfeleit és lényegében az egész világot.

...............................................................................................................................................................................

Tisztelt Olvasó!

Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.

Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (SMS-sel, bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.