Már megint elmaradt a forradalom.
Mondjuk várható volt, a forradalmak ugyanis nem maguktól szokta kitörni, és aki itt 1848-ra meg 1956-ra mutogat, az súlyos ismerethiányban szenved.
A forradalmakat szervezni kell, aztán majd a majdani győztesek eldöntik, hogy forradalom volt, vagy puccs, a résztvevők forradalmárok vagy lázadók, esetleg hőbörgők voltak.
A minősítések a szerencse forgandóságának megfelelően az évtizedek során változgatnak, és szerencsés az a nép, aki történelmileg legalább egyetlen valamirevaló forradalmi garnitúrát ki tud termelni - mi nem tartozunk a szerencsés népek közé...
A klasszikusok megmondták, hogy a forradalomnak vannak mindenféle feltételei, egyrészt a hatalmon levők ne tudjanak a megszokott módon kormányozni, a nép meg ne akarjon a megszokott módon élni.
Ha ez fennáll, akkor kialakulhat forradalmi helyzet, melyet kihasználni csak akkor lehet, ha van egy olyan erő, mely képes vezetni a hatalom megdöntéséért indított harcot.
Nézzetek magatokba feleim - hát most ilyen helyzet van?
Nincs ilyen helyzet, mégis erőlködnek itt néhányan, ennek pedig csak egyetlen szégyenteljes és büdös esemény lehet a vége, hát kell ez itt akárkinek?
Tudjuk, a nép lassú és kissé nehézkes gondolkodású, ő szokta megkérdezni, mikor hátbaszúrják a vasvillával, hogy akkor ez most komoly volt? Mert viccnek kicsit erős...
Hogy értse is, hogy miért rossz neki, ha lecsúszó középosztálybeliként tapsol ezeknek a gátlástalan rablóknak, ahhoz el kell neki magyarázni, de egyelőre azok is a sötét, sűrű erdőben bolyonganak, akiknek ez lenne a dolguk.
Legfőképpen meg fel kellene világosítani azokat, akikkel szóbaállni is derogál a művelt középosztálynak - merthogy mi köze van neki az árokparti gereblye-virtuózokhoz, a cigányokhoz, a műkörmösökhöz, pedagógusokhoz, mentőápolókhoz, meg az egyéb szedett-vedett népekhez?
Miután itt médium nincs azok kezében, akiknek egy forradalmat szervezni kellene, más megoldást kell keresni.
Tetszik-nem tetszik, meg kell szólítani a kelkáposzta/macskahúgyszagú lépcsőházak népét, a csóringereket, a lecsúszni készülő rétegeket - de ehhez szervezet kell.
Minimálisan olyan, amilyet buzgón szétvertek szocialista barátaink, mert akkor lehet pótolni a média nevű ismeretterjesztő szervezetet, melyet Gyurcsány engedett kiénekeltetni a szájából.
A mozgalom minden, mondta - talán - Gyilasz Milován hajdan, de lehet persze, hogy tévedek, de akárki mondta, értett a néplélekhez.
Fegyvert fogunk gyártani, megvédünk mindent, ami védhető, habár a katonai stratégia szerint soha senki nem nyert még háborút védekezéssel.
Lehet, ezt az Alcsúti Generalisszimusz is tudja, akkor pedig az Isten legyen nekünk irgalmas, mert amilyen idióta, képes hadat üzenni a szomszédoknak, és akkor vége az országnak, mehet a fiad, unokád is katonának, természetesen a hazáért, melynek összes részvénye már a Legfőbb Hadúr zsebében van ma is.
Szóval félre az illúziókkal, és lehet nekiállni az aprómunkának, lehet szervezeteket létrehozni mind a háromezer településen, mert azé lesz a politikai haszon, aki először felismeri ezt, és nem ragaszkodik hamvukbahótt tüntetések szervezéséhez.
A szervezet lehet népdalkör és kugli-kör, hazafias legényegylet - mindegy, minek hívjuk, lényeg az, hogy olyanok vezessék, akik képesek másokkal együttműködni és elmagyarázni az embereknek, hogy hol verik őket át éppen a szép szólamokkal.
Közösségek kellenek, mert a hatalommal szemben az egyén mindig kiszolgáltatott, viszont a hatalom retteg az ellene forduló tömeghangulattól.
Mindennek megvan a maga technikája, a társadalmi mozgások sem önjáróak, nem véletlen az egyház nyomulása az iskolákban, a közéletben.
Tudom, nem túl rokonszenves, amit mondok, de ragaszkodjunk a reális megoldásokhoz, ne növeljük a kiábrándultak egyébként is magas számát!
Szerintem...
:O)))
