Leírtam az előző posztban egy mondatot, eleven parazsat gyűjtve a fejemre, jóllehet fogalmam sem volt, hogy ezzel bármelyik olvasóm lelkivilágába gázolnék.
Az ominózus mondat ez volt: "A Parlamenten ismét megjelent a vörös zászló, igaz, a közepén kereszttel, mintha Bouillon Viktor éppen kereszteseit toborozná Jeruzsálem megmentésére, természetesen Netanjahu izraeli miniszterelnök egyetértésével, aki éppen most munkálkodik Izrael szétcincálásán."
Hát bizony, nem gondoltam volna, hogy mi lesz erre a reakció, azt hittem, az
Drúz szent hely Nebi Shoaib-ban, drúz cserkészcsapat látogatja.
én olvasóim felvilágosult, XXI. századi emberek, akik a nacionalizmust nemigen kedvelik, de kiderült, hogy rosszul hittem.
Először a blogon kaptam meg a magamét, aztán a facebookon is, mondván, hogy fogalmam sincs arról, hogy mi folyik Izraelben, egyébként se írjak róla, merthogy augusztus 20. a magyarság ünnepe, és hogy jön ide Netanjahu, egyébként meg semmi sem változott az izraeli törvények terén, és egyébként is kuss.
Volt egy pont, amiikor úgy gondoltam, nem érdemes folytatni a süketek párbeszédét, de néhányan képtelenek abbahagyni, mondják a magukét, Frizette 45 egyenesen ezt írta: "Jo volt egyet zsidozni-persze csak burkoltan......hat nem gratulalok hozza...."
Hát nem is kell, de ha már, akkor zsidózzunk egyet!
 |
| Drúz tiltakozó nagygyűlés Tel Avivban. |
Izraelben, - elsősorban belpolitikai okokból - a sokfelől (többek között korrupciós vádakkal) szorongatott Netanjahu az ősi recept szerint kijátszotta a nacionalista kártyát, mely vagy tetszett az izraeli állampolgároknak, vagy nem, de mindenképpen különbséget tett zsidó és egyéb származású állampolgárok között.
Utóbbiaknak a "nemzetállam" meghatározás egyértelműen nem tetszett, legfőképpen a drúzoknak nem, akik úgy százhúszezren élnek Izraelben teljes jogú állampolgárként, a környező országokban pedig további másfélmilliónyian.
Aki ebből nem képes értelmes következtetéseket levonni, az itt nyugodtan abbahagyhatja az olvasást, nekik írok majd egy édicicás-cukikutyás posztot.
Amikor azt írtam, hogy Netanjahu éppen most készül szétcincálni Izraelt, azzal azt próbáltam érzékeltetni, hogy éppen úgy próbálja megosztani a társadalmat, mint Orbán itthon a mi társadalmunkat, melyet az engem itt bírálók igen vehemensen szoktak szidni - jelzem joggal, és nekem eszemben sincs ezt a jogukat kétségbe vonni, hiszen a vélemény szabad - egyelőre...
Nem nekem tesz rosszat, aki itt Netanjahu mellett ágál, hanem a zsidóságnak is, hiszen szerintem számukra is a demokrácia a követendő út, a demokrácia pedig nem egyeztethető össze a nemzetállami nacionalizmussal, melynek oly szép példáját mutatta Ceaușescu hajdan.
A zsidó nacionalizmus egy fikarcnyival sem jobb az összes többi nacionalizmusnál, de nem vonom kétségbe, hogy ennek ugyanúgy vannak hívei a zsidók között, mint a nagymagyar nacionalizmusnak itthon.
Attól, hogy valami támadhatatlan, mert Netanjahu mást gondol róla, az éppen olyan tévedés, mint az Orbán-hívők hasonló megnyilatkozásai - nem vall valamiféle következetes gondolkodásra, de hát mindenkinek megvan a joga a saját véleményhez - idáig úgy gondoltam, nekem is.
A blog egy vélemény-műfaj, amit leírok, az az én véleményem, amit lehet vitatni, lehet kritizálni, de ha kérhetem, ne ilyen óvodás szinten, miszerint: hüje vagy.
Mert ha az is lennék, nem köteles senki olvasni, Pósalaky úrnál a recept, lehet kölcsönkérni Nyilas Misitől...
Egyébként meg Izrael történelme érdekelt, elolvastam az összes magyarul is hozzáférhető írást, elemzést, regényt, vannak a családban zsidók is és nekik is vannak történeteik, nem szólva arról, hogy köztudottan tágítom a látóköröm színes képesújságokból szerzett ismeretekkel és keresztrejtvény-fejtéssel is.
Van egy régi vicc: a Moszkvai Filharmonikusok koncertet adnak New Yorkban, Hruscsov büszkén mondja Kennedynek: látja, negyvenhat zsidó játszik közöttük.
És a New Yorki Filharmonikusok között hány zsidó van??
Mi nem számoljuk...
Per tangentem említeném, nekem nincsenek zsidó barátaim sem, nekem barátaim vannak, lehet közöttük olyan, akinek történetesen zsidó felmenői vannak, de nem ez a szempont, mikor barátot választok, hanem az emberi minőség.
Amikor Vágó István valamiről véleményt mond, és a kedves kommentelő azt írja, hogy csodálkozik, hiszen Vágó is a mieink közül való, akkor elkeseredem, hiszen ez azt jelenti, hogy ebben a halmazban én nem vagyok benne, hiszen a mieink ab ovo feltételezi a tieiteket is, és ezzel akkor se fogok egyetérteni, ha maga Bibi hirdeti meg az Olajfák Hegyén.
Nálunk családi álláspont a filoszemitizmus, apám 1943-ban a villamoson beszélgetésbe keveredett egy emberrel, aki elkezdett zsidózni, erre a kalauz részvételével ledobták a villamosról az Erzsébet híd közepén, mert apám mondta, hogy nem érti mi a baja a zsidókkal, ő is az, és mégis milyen szépen elbeszélgettek...
Apán fellépett a hátsó ütközőre (tujázás - ismerős még valakinek a szó?), de hirtelen kinyílt a villamos hátsó ablaka és a kalauz a sin-homokozó ládából vigyorogva lapátolta fejére a homokot.
De 1944 telén mint magyar katona őrzött néhány társával egy zárdát, melyben az apácák zsidó gyerekeket bujtattak, és ez akkor nem volt már túl vicces..
Semmiféle elismerést sem kaptak érte, igaz, nem is tartottak igényt ilyesmire, tették, amit a lelkiismeretük diktált.
Szóval, engem talán nem kellene nevelgetni, általában elégedett vagyok magammal, és egyébként is - kiesek már a nevelhetőségi korból.
Kéretik tudomásul venni...
:O)))
