1997 óta hivatalosan az Auschwitz-Birkenau II/e. tábor, közkeletű nevén a cigánytábor felszámolásának napja, 1944. augusztus 2. a porajmos (elpusztítás), a roma-/cigányholokauszt emléknapja. Ezen a napon, pontosabban az augusztus 2-ról 3-ra virradó éjszaka közel 3000 cigányt gázosítottak el a haláltáborban.
A romaholokauszttal foglalkozó szakértők eddig nem figyeltek föl arra, hogy az Auschwitzot is megjárt, ott munkaképesnek nyilvánított magyar zsidók közül jó néhányan saját szemükkel látták vagy legalább a szomszédos barakkokból éjjel tanúi voltak a cigányláger felszámolásának. 1945 tavaszától Budapesten a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság munkatársai több mint 3500 jegyzőkönyvet vettek fel zsidó holokauszt-túlélőkkel. Ezek a jegyzőkönyvek Kádár Gábor, Vági Zoltán és kollégáik áldozatos munkájának köszönhetően már jó tíz éve a neten is hozzáférhetők, szabadon olvashatók, szövegükben jól lehet keresni névre, helyre, eseményre. A viszonylag sok elütéssel nem kell törődni, egyszerűen a jegyzőkönyvek szkennelt verzióit kell olvasni a degob.hu-n.
A cigány szó 229 jegyzőkönyvben fordul elő. Az auschwitzi cigánylágert több tucat visszaemlékező említette meg. Voltak, akik csak megjegyezték, hogy ide kerültek, ez családi tábor volt. Jó néhányan tettek említést arról, hogy ebben a lágerben borzalmas zsúfoltság, kosz volt, és sokan számoltak be velük kegyetlenkedő, őket olykor minden ok nélkül is összeverő, élelmiszeradagjukat, jobb cipőjüket stb. ellopó német cigány kápókról. A nemzetközi holokauszt-szakirodalomban ismert dr. Hermann Langbein osztrák kommunista zsidó orvos neve. Ő az emlékirataiban megrázó, pontos leírást adott az auschwitzi cigánylágerben uralkodó szörnyűséges állapotokról. Leírását megerősíti K. I. miskolci kamasz lány, aki mindössze 16 éves volt, amikor Auschwitzba deportálták. „Én a cigánylágerban laktam, ahol egy kis helyiségben 240-en szorongtunk. Tető nem volt, csak egy pár deszka és piszkos padló. Nem volt sem vízvezeték, sem mosdó. Még nem volt befejezve a láger. Itt éltünk 6 rettenetes hétig. Volt egy szennyes patak, az volt a WC, abban mosakodtunk és ebből ittunk, bár ez tilos volt, de más ivóvizet nem kaptunk. Rettenetes koszt volt, csupa homok és kis kavics volt benne, az íze bűzös, céklából és répából készült. Senki nem tudta megenni. Én mindenkitől összeszedtem, aki otthagyta, mert én eltökéltem, hogy erős maradok és kibírom a lágert.” (DEGOB 151.)
Tisztelt Olvasó!
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (SMS-sel, bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
