A kör bezárult.

Nagy Imrét a Kádár-rezsim és a szovjet vezetőség nevezte ellenforradalmárnak. Azaz a nemzetközi munkásmozgalom árulójának.

Most a Jobbik és a – kedvesen apolitikus – Nagy Imre-emlékművet eltüntetni óhajtó kormánypárti körök kiállítják neki a bizonyítványt: hű kommunista volt. Nekik van igazuk. Nagy Imre nem volt ellenforradalmár és nem volt áruló.

Evvel kínos helyzetbe hozzák a regnáló miniszterelnököt, akinek a gondosan megszerkesztett mítosza a Nagy Imre ünnepélyes újratemetésén mondott, utólag történelmivé fölfújt beszédével kezdődik (amelynek hosszú és kellemetlen a valódi története, de hagyjuk: nem Orbán Viktor lejáratása ennek az írásnak a célja). Az egyik jobbikos képviselőnek még a jelenlegi országgyűlésben is kissé alpárinak tetsző fölszólalására adott válaszakor a miniszterelnök úr – akinek a magabiztossága többnyire rendíthetetlen – zavarba jött, és összevissza beszélt (hogy Nagy Imrének a haza és a halál között kellett választania, ilyesmik), ez rá nem jellemző. De érthető: egyrészt nem engedheti, hogy bárki inkább antikommunistának tessék, mint ő, másrészt nem mondhat ellent a saját hivatalos mítoszának.

Ez azonban nem lehetséges, mert Nagy Imre csakugyan kommunista volt.

Ez a mi történelmünk sajátossága (ez nem így történt Nyugaton, se a Távol-Keleten), és meg nem értése (holott kiböki a szemlélő szemét) végzetes, ugyanakkor komikus következményekkel jár, mint ez az ’56 körülötti bohókás békaegérharc is.

Az utólagos antikommunizmus daliás leventéi szokás szerint nem igazán fogják föl, miről beszélnek. Ha sor kerül valóban a Nagy Imre-szobor „áthelyezésére”, nyilván lesz fölháborodás meg tüntetés. Helyesen és indokoltan. De azért a dolog pokolian nevetséges.

Tisztelt Olvasó!

Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.

Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (SMS-sel, bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.