2018.08.21.

 Istenemre, szégyellem magam, amikor az ellenzéki pártokról olvasok, most legutóbb arról, hogy Hadházy Ákost az LMP eltiltotta… mindegy, mitől. Mintha pedig őt lökdösték volna, nem érdekes persze. Most hallja az ember, hogy mi folyik az MSZP-ben, az ún. Magyar Liberális Pártban, a Párbeszéd-frakcióban, a Jobbik Sinn Féin-platformjában. Őszintén sajnálom az újságírókat, hogy ilyen színvonalú dolgokról kell beszámolniuk, meg magunkat is, hogy efféléket kell olvasnunk – vagy kellett olvasnunk eddig. Olyasmikről, hogy két „Fidesz-közeli” érdekcsoport csap össze egymással a szocpártban. (Vö. még evvel.)

Az ellenzéki politizálás történetesen Békés megyei hétköznapjairól Bod Tamás ír zárójelentést szerintem történelmi súlyú cikkében („Sziklát görgetni felfelé”, Magyar Narancs, 2018. május 24., ismerteti az Index itt, ld. még nyilatkozatát a Népszavában).

Az alig föllelhető ellenzéki tisztségviselők és támogatóik rettegnek, nem csinálnak semmit. Vagy „együttműködnek”.

A politikai valóságról Nagy Gergely Miklós számol be („Hírösök és gazdagok: Közpénzszivattyú és sötét ügyek az épülő Matolcsy-egyetem körül”, Magyar Narancs, 2018. május 24.): innen kiderül, hogy egy egész várost (Kecskemétet) a magáévá tett (államköltségen) a Matolcsy/Szemerey klán (Matolcsy György a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Orbán miniszterelnök meghittje, aki az adófizetők pénzét szórja, de nem túl messzire).

Ilyen hírek hallatán jobb helyeken, jobb időkben a köztévé megszakítja adását, és helyet ad a miniszterelnök megnyugtató nyilatkozatának, aki megígéri az ügy gondos kivizsgálását, és kijelenti, hogy egyelőre nem mond le.

Ugyan.

Többek között azért nem gondol ilyesmire a magyar miniszterelnök (ehelyett Steve Bannonnal cseveg), mert Magyarországon nincs ellenzék.

Részben a rendszer hibájából nincs, részben azonban a közélet ellenzéki felének erkölcsi fogyatkozásai miatt. Az ellenzék önzésből és rövidlátásból elmulasztotta világossá tenni, hogy a sajtószabadság a parlamentarizmus része, hogy a veszteseknek és híveiknek a büntetlensége a parlamentarizmus előföltétele, hogy a formális-legális és az informális-illegális (orbáni-jobboldali) hatalom összefonódása a parlamentarizmust illuzórikussá teszi, TEHÁT azt, hogy parlamentarizmus nélkül nincs parlamentarizmus. A reménykedő ellenzéki közvéleménnyel szembeni, rosszul értelmezett lojalitásból még én is úgy tettem olykor, mintha Magyarországon országgyűlési választásokat bonyolítanának le a hatóságok, ami egyszerűen nem igaz – bocsánat, drága olvasók –, bár már jó régen elmondtam azt is, hogy efféléről szó sincs (itt meg a Mércén közölt választási sorozatomban is, pl. itt, amit persze alig olvastak, mert „hosszú”). Mindegy már.

Az illúzióinkkal le kell számolni, s bár ül néhány derék ember is (nem sok) a gyér ellenzéki „padsorokban”, felejtsük el ezeket a megbízhatatlan és választóikhoz méltatlan pártokat – az egész, ami közöttük zajlik, csak patológia, nem kell odanézni, csúf látvány: szeretteink (vagy a magunk) vérző-hányó-defekáló haláltusáját se szeretnénk élő, egyenes adásban mutogatni a tévénézők millióinak.

Sajnos, Herényi Károlynak teljesen igaza van, amikor azt mondja, „ilyen emberekre nem lehet az ország vezetését rábízni”. Olyan emberekre, akik persze nem valódi ellenzéki pártok képviselői nem valódi parlamentben, nyilván nem lehet, de hogy működésüket még csak tragikomikusnak se lehet nevezni (inkább csak viszolyogtatónak), az azért valamennyire az ő személyes hibájuk is.

Többször elmondtam, de nem lehet elégszer elismételni: a választások alatt Orbán legfontosabb – s egytől egyig helytelen vagy téves vagy hamis – állításainak (1. menekülteket nem szabad befogadni, 2. az „emberi jogok” a korlátlan bevándorlást jelentik, 3. a romák integrálhatatlanok, 4. az EU, az ENSZ és a „Soros-hálózat” a magyar nemzeti identitás elpusztítására törekszik, 5. a „dzsenderelmélet” és „a politikai korrektség” buziuralmat, női zsarnokságot és niggerterrort jelent) az ellenzéki pártok alapjában nem mondtak ellent, az ellenzéki sajtó legföljebb fáradtan-bágyadtan csúfolkodott. (A „ballib sajtó” egy része pedig Orbán negyedik győzelme után egyre belátóbbnak bizonyul a különféle szélsőjobboldali diskurzustöredékek irányában.)

Olyan ellenzék ez, amely – a lényeget illetően – nem ellenez. Az ellenzéki pártokat a valódi, a társadalmi ellenzéknek el kell felejtenie. (Ezeket a mostani pártokat mindenesetre.)

Ennek vége, vége, vége. Nincs miért törődni vele.

Ezt abba kell hagyni, ha muszáj, szavazzunk időnként, de ne foglalkozzunk vele, ne gondoljunk rá, ne fecséreljük erre a drága időnket. Az egész halott, az ellenállásnak más formái is vannak (pszt!), és immáron a frusztráció, csalódás és rosszkedv irracionális kifejezésén túl, amit tüntetésnek neveztek jóindulatú amatőrök, legalább a tartalmi tiltakozást el kell indítaniuk új erőknek.

Minél előbb meg kell szüntetni az ún. migrációs veszélyhelyzetet, amelyre hivatkozva rendkívüli fölhatalmazást kapott a rendőrség (a „fokozott ellenőrzés” azt jelenti, hogy bárkit igazoltathat és megmotozhat minden ok nélkül, ami katonai junták államcsínyei esetén szokásos csak). Nemsokára elfogadják a „Stop Soros” törvénycsomagot (evvel együtt jár a rendőrségi és a nemzetbiztonsági törvény, a Btk. és az Alaptörvény módosítása), amit – a rövidség kedvéért – Magyarország fasizál(ód)ása újabb mérföldkövének tekinthetünk.

A CEU-t föltehetőleg kikergetik Budapestről (s ezért is Sorost fogják okolni).

Nem olyasmiben kell bizakodni, hogy az Európai Néppárt majd kizárja a Fideszt (még ha kizárná is – ami teljességgel valószínűtlen –, az se jelentene az égvilágon semmit). Aztán meg lehetne kérdezni, hogy az európai szocialisták miért nem zárják ki Fico pártját meg a cseh és a román szociáldemokratákat… Folytathatnám, de minek. Ezek gyáva kibúvók.

A nemzetközi trendek ellenünk dolgoznak. A baloldal – az ilyen meg olyan meg amolyan baloldal – csehül áll majdnem mindenütt. Ilyen körülmények között a parlamenti kreténizmussal szerintem még a liberális demokratáknak is (akik nem ennek a portálnak a címzettei, és akik NEM baloldaliak, bár Magyarországon pár éve, érthetetlen okokból, „balosnak” hívják őket – habár olvassák a Mércét, azt hiszem) föl kellene hagyniuk. A parlamenti ellenzékieskedésnek évtizedekre befellegzett.

De a forradalom vakondja ássa földalatti járatait. Majd előbukkan. Addig – egyelőre – marad az utca meg az internet, meg a szervezkedés több informális, személyközi formája, és az új katakombaegyházak koplalós boldogsága.

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to Twitter

Tamás Gáspár Miklós 2018-05-26  merce.hu

transform eu 2018

captcha 
042263
Mai napon
Tegnap
Ezen a héten
Az elöző héten
Ebben a hónapban
2018.08.01-től
439
2337
2776
13214
42263
42263

Your IP: 54.198.27.243
2018-08-21 08:04
Visitors Counter

 Adatkezelési leírás                    Impresszum                  (c)2016 Copyright BALMIX    

                                                         

      Admin






A rendszer használata közben bizonyos esetekben Önnel kapcsolatos adatokat kezelünk és adatokat (cookie -kat) tárolunk az Ön gépén.   Erről itt olvashat részletesebben.   A vonatkozó rendelkezések értemében   (lásd itt)   mindehez az Ön hozzájárulása szükséges.    Hozzájárulok