CÍMKÉP: Az oroszországi X. Keleti Gazdasági Fórum plenáris ülésén készült felvétel bal oldalán Szonszaj Siphandone laoszi miniszterelnök, akinek országáról írta néhány hónapja az Euronews: „az újabb ország, melyet Moszkva belerángat az ukrajnai háborúba”, merthogy az ukrán hadsereg által Oroszország kurszki régiójának településein, mezőgazdasági területein hatalmas mennyiségben lerakott aknák eltávolítására vennék igénybe a laoszi polgárháború, illetve a vietnámi háború után nagy jártasságra szert tett aknamentesítő egységeket. Vlagyimir Putyin orosz államfő másik oldalán Gombozsavin Zandansatar Mongólia Oroszországban és Hollandiában tanult, bankárból lett kormányfője és Li Hongzhong, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a kínai parlament Állandó Bizottsága elnökének első helyettese – Putyin szerint a rendezés akadálya Zelenszkij illegitim államfői volta mellett, hogy az ukrán alkotmánybíróság elnökét nem engedik be a hivatalába, a legfelsőbb bíróság elnöke pedig börtönben ül. (Fotó: Vlagyimir Szmirnov, TASZSZ)
Értem az okokat, de egyetérteni nem tudok vele, hogy a médiamunkások nagyrészt úgy vesznek át, úgy szerkesztenek szövegeket, hogy nem hallották az eredeti beszédek teljes egészét, nem olvastak olyan, interneten is elérhető megállapodásokat, alapdokumentumokat, amelyekre hivatkoznak. Nyilván, vannak oknyomozók, politikai elemzők, akikre ez nem vonatkozik, de tapasztalataim alapján azt kell mondjam: a napi hírözönt ránk öntők többségére érvényes ez a lesújtó megállapítás. Ez történt ma, azaz 2025. szeptember 5-én is, amikor
Vlagyimir Putyin államfő Vlagyivosztok közelében, Oroszország Tengermelléki határterületén, a Russzkij szigeten megtartott X. Keleti Gazdasági Fórum három órán keresztül zajlott plenáris ülésén, két Ukrajnával kapcsolatos kérdésre is válaszolt, s ebből az általam átnézett magyarországi médiumok másodkézből idéztek, hogy máshogy, igencsak felületesen.
Az elnök az 51 perces beszédének döntő részében a Kínával és azon túl a Délkelet-Ázsiával érintkező orosz Távol-Kelet nagyléptékű és egyre gyorsuló ütemben zajló, „Oroszország fejlődésének motorjának szánt” fejlesztésével foglalkozott. Ebből, továbbá a moderátori kérdésekre adott válaszaiból, illetve a magas rangú laoszi, mongol és kínai díszvendégek egyáltalán nem formális megszólalásaiból többek között kiderült, hogy Moszkva úgynevezett keleti fordulata nem a 2022. február 24-ét követő szankciók hatására következett be. Mint elhangzott: az orosz és a kínai vezető immár két évtizede kezdte az egyeztetéseket ebben az ügyben. Egyébként, Putyin szerint, ez nem is fordulat, inkább egyensúlyra törekvés, hiszen a keleti rendezvénynek megvan a nyugati párja. A Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumot az idén már 28. alkalommal rendezték meg.
Mindenesetre, aki tájékozódni szeretne a Kelet- és Északkelet-Szibériát értintő rendkívüli változásokról, itt egy link az orosz elnök beszédéhez. (Nem kell a biztonság hiányára figyelmeztetéstől berezelni, ezt jó ideje, majd minden hivatalos orosz oldalhoz hozzárendelik az amerikai szolgáltatók, mert ez is az információs háborús megfélemlítés része.) Amikor e sorokat írom, szokatlan módon, de talán a külföldi vendégekkel való szövegegyeztetés egyeztetés elhúzódása miatt, még nem töltötték fel a további két óra anyagát az orosz elnök oldalára. Ezért magam is csupán Vesztyi FM rádió reggeli közvetítésére támaszkodhatok, amiből, hallás alapján, de gyakorlatilag szó szerint lejegyzeteltem, itt pedig közreadom, a Moszkva, illetve Kijev közötti, legfelsőbb szintű tárgyalásokkal kapcsolatos, ma érvényes hivatalos orosz álláspontot.
Ez azért is indokolt lehet, mert az előző napon, Párizsban – miként a hvg.hu írta – „26 ország vállalta, hogy hajlandó csapatokat küldeni Ukrajnába a fegyvernyugvás biztosítására”. Talán említenem sem kell, ez elfogadhatatlan az orosz oldalon. A hivatkozott rádióadás moszkvai idő szerint reggel 9 óra utáni részében Vlagyimir Putyin így fogalmazott:
„Ami katonai kontingensek Ukrajnába telepítését illeti, ez lenne az egyik módja annak, hogy Ukrajnát behúzzák a NATO-ba. Jelenleg, a katonai műveletek időszakában abból indulunk ki, hogy ezek az egységek törvényes célpontként semmisíthetők meg. Ha meg lehetne teremteni a hosszú távra szóló békét mind Oroszország, mind Ukrajna számára, akkor nem kellene indok ahhoz, hogy Ukrajna területén külföldi csapatok tartózkodjanak. Hiszen, ha ilyen megállapodásra kerülne sor, senkinek nem lehetne kétsége afelől, hogy Oroszország ezt feltétlenül betartja. De ilyet, komolyan vehető szinten még senki nem vitatott meg.”
Ezt követően kis közjáték következett, mert a moderátornak szerződtetett sztár-műsorvezető, Marija Ribakova továbbra is az ukrán kérdést forszírozta. Megemlítette, hogy Putyin meghívta Zelenszkijt Moszkvába, ami persze ebben a formában nem igaz. Az államfő mintha meg sem hallotta volna a csúsztatást, arra hívta fel a jogász végzettségű újságírónő figyelmét, hogy nem ennek megbeszélésére vannak itt. Megjegyzem: ha eleve így tervezték, mindketten jól játszották a szerepüket. Mindenesetre, az orosz elnök belement abba, hogy válaszoljon a felvetésre, bár emlékezetem szerint egyszer sem említette az ukrán vezető nevét és csak közvetve igazította helyre a moderátor fogalmazásmódját. De jöjjön ismét a szó szerinti gyorsfordítás!
„Először is, a kijevi rezsim vezetése kizárt minden közvetlen kapcsolatfelvételt. Nem egyszer beszéltem, arról, hogy készen állunk erre, bár sok értelmét nem látom – jelentette ki Putyin. Azért nem, mert az ukrán féllel ez gyakorlatilag lehetetlen. Még ha meg is lenne a politikai akarat, amiben kételkedem, vannak jogtechnikai nehézségek. Mert Ukrajnában (az alkotmány alapján – KDL) bármilyen területi kérdést népszavazással kell megerősíteni. Ahhoz, hogy referendumot lehessen tartani, vissza kelleni vonni a hadiállapotra vonatkozó rendelkezést. Ha erre sor kerülne államfőt kellene választani. (Ugyanis Zelenszkij államfői mandátuma, szintén az alkotmány alapján, 2024 májusában megszűnt, s a hatalmat át kellett volna adnia a parlament elnökének – KDL.)
Azt követően, hogy megtörtént a népszavazás, annak eredményétől függetlenül, az Alkotmánybíróságnak kellene döntenie a referendum érvényességéről. Viszont az ukrajnai Alkotmánybíróság nem működik, mert miután a testületnek benyújtottak egy beadványt a jelenlegi hatalom legitimitásával kapcsolatban, a rezsim vezetője egyszerűen parancsba adta, hogy a bíróság elnökét ne engedjék be a munkahelyére. Íme, így néz ki ott a demokrácia – fejtegette Putyin, majd hozzátette: a Legfelsőbb Bíróság elnöke pedig egyszerűen börtönben van korrupciós vád miatt. Hogy miért éppen ő abban az országban, éppen emiatt? A lényeg, hogy nyilvánvaló a bírósági rendszernek, mint olyannak a működésképtelenné tétele, megsemmisítése…
Ez a végtelen folyamat sehova nem vezet, de ettől függetlenül készek vagyunk legfelsőbb szinten találkozni. Nézzen, az ukrán oldal akarja ezt a találkozót, javasolja ezt a találkozót. Azt mondtam: készen állok, tessék, jöjjön! És feltétlenül biztosítjuk a körülményeket a munkához, és száz százalékban garantáljuk a biztonságot. De hogy azt mondják: találkozni akarunk, de ehhez jöjjenek ide vagy oda, hogy találkozzunk, ez számunkra túlzott felvetés? Ha valaki komolyan gondolja a találkozót, mi készen állunk. Erre a legjobb hely az Oroszországi Föderáció fővárosa, a Hős Város, Moszkva.”
Az orosz államfő utolsó mondatára kitört a taps a zsúfolásig megtelt, hatalmas teremben. A moderátor-újságíró azonban tovább nyaggatta Putyint, bár azonnal megfogadta, hogy utána már tényleg csak a Távol-Keletről lesz szó. Egyszerűen az történt, hogy hosszú évek után először, szeptember 1-jén nyilvános nyilatkozatot tett Viktor Janukovics, a 2014. februári, kijevi puccs éjszakáján államfői székéből kiebrudalt, a fővárosból elmenekült, egykori ukrán vezető. Ebben arról beszélt, hogy igaza van Putyinnak (?) anno ő maga támogatta Ukrajnának az Európai Unióhoz való közeledését, de kategorikusan ellenezte az ország NATO-ba beléptetését, mert ez egyenes út lett volna az ukrajnai polgárháborúba. Talán az előző vagy az azt megelőző este az orosz állami tévé híradója is bejátszotta a mindössze 55 másodperces Janukovics-nyilatkozatot. Ribakova előadta, hogy ő miként értelmezte az elhangzottakat, s azt kérdezte Putyintól: jól értette-e, amit az egykori ukrajnai államfő mondott. Kategorikus igen vagy nem helyett az orosz államfő az alábbiakat mondta.
„Ukrajna azt a feladatot állította maga elé, hogy belép az EU-ba. Megismétlem: Ukrajna törvényes választása, hogyan szervezi nemzetközi kapcsolatait, hogy gazdasági érdekeinek megfelelően kivel köt szövetséget. Számunkra abban az időszakban, amikor Janukovics volt az elnök az volt a gondunk, hogy ha Ukrajna belép egy szabadkereskedelmi övezetbe, akkor nyitottá válnak a vámhatárok, és ennek ránk nézve is lesznek következményei. Ráadásul a piac teljes megnyitása Ukrajnára nézve is súlyos hátrányokkal járt volna, ami Janukovicsot szintén óvatosságra késztette, hiszen bezárultak volna a kapuk az ukrán–orosz kereskedelmi kapcsolatok előtt. Ő akarta volna az EU-kapcsolatot, de Ukrajna érdekeit is érvényesítenie kellett.
Ami a biztonságot illeti, az egy egészen más ügy. Janukovics és az akkori kormányfő is ellene volt, hogy behúzzák Ukrajnát a NATO-ba. Ez az a kérdés, ami bennünket közvetlenül is érintett, és érinti Oroszország hosszútávú biztonsági érdekeit. S akkor mit lépek erre? Államcsínnyel (2014. február 22-én – KDL) elmozdították Janukovicsot, mert ellene volt Ukrajna NATO-csatlakozásának. És a véres puccs következtében Kijevben olyan erőket ültettek hatalomba, akik ezt támogatták. (…) Ehhez képest még az európai dokumentumokban is szerepel, hogy bár mindegyik országnak joga van a biztonsághoz, de egyik ország biztonsága sem teremthető meg egy másik biztonságának veszélyeztetésével.”
Ezt gondoltam tehát közreadni anélkül, hogy különösebben minősítettem volna a Putyin által mondottakat. Egyszerűen azért, mert nem csupán képtelenségnek tartom, hanem egyenesen bűnnek is, hogy miként sok másról, úgy az Ukrajna területén 2014-től folyó megszakítatlanul véres eseményekről, egészen az orosz hadsereg 2022. februári támadásáig nem vehetett tudomást a magyarországi közvélemény. Ám ekkor már tele volt az ország nyugati fegyverrel, NATO-kiképzővel és tanácsadóval, nem mellesleg több mint tízezer civilt pusztítottak el Ukrajna főleg oroszok által lakott Donyec-medencéjében a mai hivatalos Ukrajna szellemiségét uraló banderista-fasiszta különítmények és a hadsereg.
Ez a propaganda által uralt helyzet azonban azóta nemhogy nem változott, hanem még rosszabbra fordult. Hiszen akkor, némely nyugati vezető politikus és néhány viszonylag tisztességes nagy nyugati lap riadóztatása ellenére, általában sunyi hallgatás vette körül ezeket az ügyeket. Most viszont a néma csendet felváltotta az egyoldalú hírközlés, sőt a tudatos hírhamisítás. Ebben a helyzetben a közönség egyre szűkebb, még gondolkodni akaró rétege egyet tehet: használja az internetet arra, amire használni kellene! Tanuljon meg tájékozódni az eredeti dokumentumokból, az eredeti szövegekből, legalább annyi időt fordítva erre, mint amennyit a szórakoztató videók, az ostoba mémek, a magukat kellető influenszerek, a kattintásszám-vadászatra szakosodott oldalak főcímeinek pörgetésére fordít naponta! Ez a bekiáltás is ezt a lehetőséget kínálta…#
