CÍMKÉP: Gyakorlatilag a teljes üzem megsemmisült – mondta Földes András, a HVG tudósítója, aki a munkácsi rakétatámadás helyszínéről jelentkezett be augusztus 22-én, pénteken délután. A bökkenő: az ukrán katonai szervek kérték a lakosságot, ne fényképezzék, s ne tegyék fel az internetre a pusztítás mértékét, körülményeit. És igazuk volt. Akik a támadást megtervezték, fontos információkhoz jutnak ily módon a hatékonyságról. Hát akkor? De van itt más ostobaság is a köztársasági elnök utólag módosított közleménye, Rácz Andrásnak a Magyarországból kilátni nem képes, a hvg.hu által kiemelt értékelése mellett... (Kép forrása: hvg.hu)
A munkácsi elektronikai, alias kávéfőző-gyártó üzemet ért rakétatámadás kapcsán Techet Péter, a bécsi Duna-régió és Közép-Európa Intézet tudományos munkatársa a Klubrádió augusztus 21-ei, Megbeszéljük műsorában, Bolgár György mikrofonja előtt kifejtette:
„lehet, hogy Orbán pávatáncát nem csak Trump, Putyin is érzékeli.”
A Facebookon, a Klubrádió oldalán kéretlenül jött elém a közlés, ami után az egyoldalú, sőt uszító adásokra – például a délelőtti, „Rohadj meg Putyin!” rendszeres elköszönésekre – mindig hálásan ugró törzsközönség, ezúttal is kiélhette Orbán-ellenes ösztöneit. A kormányfő elleni ellenérzést, akár értem is, sőt azonosulni tudok vele, ám az alpári hangvétel azt is mérgezi, aki az igazságot kergeti. Ráadásul a magyar kormányfő nemzetközi szerepének túlértékelése, aminek higgadt, többféle nézőpontú elemzések helyett Bolgár úr nap mint nap boldogan ad helyet a műsoraiban, téves következtetések forrása lehet.
Aki naponta hallgatja az orosz állami tévé és rádió műsorait, az pontosan tudja, hogy Orbánt is csak használják, de hozzá semmit nem igazítanak a Kreml vezetői. Gyanítom, ugyanez a helyzet a washingtoniakkal is. Ellentétben a bécsi kutató feltételezésével, amire aztán a legvérmesebbek bizonyosságot építenek, a munkácsi bombázáshoz Orbánnak nyilvánvalóan semmi köze. Szerintem, még azt sem igazán tartja számon az orosz vezetés, hogy az a ma már magyarok által alig lakott város valaha Magyarországhoz tartozott. Moszkva elsősorban azt adhatta értésre, hogy
vége annak az időszaknak, amikor a Kijevtől távol eső, s a NATO proxy-háborújának céljait szolgáló területek – ahova hadiüzemeket, javító bázisokat, kiképző és hírszerző központokat, hadianyag-raktárakat, üzemanyag-tartályokat telepítettek – viszonylagos védettséget élveznek.
A munkácsi, részben amerikai tulajdonban lévő, valójában drónalkatrészeket gyártó üzemet – Mert a kavéfőzőt az előző, 1363. jegyzetemben írottak alapján, feledjük el! – az Ukrajna tengerparti részén működtetett, azerbajdzsáni üzemanyag-bázis bombázásához időzítették. Utóbbit megelőzte egy Azerbajdzsán és Örményország között Washingtonban (!) aláírt megállapodás, amiben a sorok között megbúvik az Oroszország és Irán (India) közötti szállítási útvonal blokkolásának lehetősége. Kétségtelen, hogy ily viszonylag sok, de közel sem valamennyi tényező együttes figyelembe vétele meghaladhatja a mára zombivá tett nagyközönség befogadási képességeit, vagyis csökkenti a kattintászámot. De ha az utóbbi növelése a fő szempont, akkor nem kell csodálkozni az ostobaság diadalmenetén...#
