CÍMKÉP: Az idegen ügynöknek minősített oroszországi Levada közvélemény-kutató intézet portáljának kezdőképe, amelynek jobb felső részébe applikáltam a szervezet magyarra fordított jelmondatát – Az előítéletes megmondó emberek bizonyára ezt is putyini propagandának tekintik, de ettől még tény, hogy a Nyugaton is hitelesnek elfogadott cég felmérései azt mutatják: az oroszországi lakosság túlnyomó többsége Putyin államfői időszakától mindmáig – egyetlen jelentős negatív kilengéssel – növekvő mértékben bízott és bízik az ország, s benne saját jövőjében.
1356. BEKIÁLTÁS: Az oroszok bizakodnak
- Részletek
Legalább két évtizede szisztematikusan követem az oroszországi állami médiumok közléseit. Ennek ellenére – vagy éppen ezért – az elvakult ruszofóbokhoz képest óvatosabban nyilatkozom arról, milyen is az orosz lakosság közérzete. Nem is igen adtam ennek hangot az immár több mint tizenegy esztendeje megjelenő Bekiáltás blognak a térséggel kapcsolatos 700–800 cikkében. Pedig a műsorokban hallottakat, látottakat, a hírügynökségi jelentéseket, az ottani ismerőseimtől származó információkat, a Nyugaton szerkesztett, a putyini rendszerrel szembenálló internetes újságok tartalmát is folyamatosan összevetem. Bár az oroszországi viszonyokhoz innen-onnan felszedett információmorzsákkal, viszont annál súlyosabb előítéletekkel közelítő megmondó emberek alighanem fölháborodnak ezen, mindezek alapján
újból és újból arra a következtetésre jutok, hogy dacára az Ukrajnával 2014-ben, az USA által szervezett kijevi államcsíny következtében élessé vált összetűzéssorozatnak, majd a nyílttá vált háborúnak, az oroszországiak döntő többsége bizakodik az ország, s benne saját jövőjével kapcsolatban.
Most azonban a Levada-központ közvélemény-kutató augusztus 1-jén megjelentetett, a lakosság hangulatával, az országos ügyek és a hatalmi szervek értékelésével kapcsolatos felmérés főbb megállapításaira alapozhatok. Ezek visszamenőleg is megerősítik benyomásaimat, saját értékeléseimet.
A reprezentatív, az ország szociológiai összetételét, ezen belül a városi és a falusi lakosság arányát tükröző kutatást 2025. július 22. és 30. között végezték. Ennek során 1611, tizennyolc évesnél idősebb egyént otthonában kérdeztek meg az Oroszországi Föderációban szubjektumnak nevezett 50 regionális hatalmi-közigazgatási régió 137 településén. Itt és most nem elsősorban a megkérdezetteknek az interjút megelőző napokban, hónapokban kialakult véleményét firtató kérdésekre adott válaszokat részletezem. Azt a két grafikont emelem be a cikkembe, amelyek az 1990-es évek közepétől kirajzolódó trendeket mutatják be.
Az 1. grafikon az 1996 előttől mostanáig tartó időszak hangulatváltozásait érzékelteti. A piros hullámvonal a feszültségérzet, a nyugtalanság, a félelem, a bánat mértékének módosulásait jelzi. A kék a megszokott, normális hangulatban élők arányát rajzolja ki, míg a zölddel jelzett alsó a magukat kifejezetten nagyszerűen érzők hányadát mutatja. Eszerint a többségnek a Szovjetunió összeomlása utáni szorongásérzésének, sőt félelmének helyét a putyini érában a bizakodás váltotta fel. A szürkével jelzett trendvonal azt is mutatja, hogy a nem válaszolók aránya kezdeti 10% körüli értékről 1%-ra csökkent.
A Nyugaton demokratikusnak nevezett jelcini időszakban az országot a létbizonytalanság, a korrupció, a mindent elöntő bűnözés uralta. Miként a grafikon egyik kiugró értéke mutatja, 1998 táján az emberek több mint kétharmada élt rettegésben. A kifizetetlen bérek és nyugdíjak, az állami vagyont megszerzett, tékozló kiskirályok és oligarchák önkénye, rémuralma, a bérgyilkosságok sokasága miatt okkal. Ezt követte a putyini korszak konszolidáltabb, nyugalmasabb világa.
Ugyanakkor ebben is volt egy rövidebb, 2022 februárja utáni szakasz, amikor a nyugtalanság, a félelem mérőszáma 45% körülire nőtt. Hogy közvetlenül előtte még csupán 20% százalék érezte nyugtalanítónak a helyzetet, az azokra a Magyarországon nem érzékelt-érzékeltetett erőfeszítésekre volt visszavezethető, amivel a Kreml el akarta kerülni az Ukrajnára támadást, noha ezt már – a megelőző nyolc évben a Donyec-medencében élő több milliónyi orosz ellen elkövetett gaztettek miatt – a társadalom jelentékeny része követelte a vezetéstől. A háború azonban csak átmenetileg nyomta rá a bélyegét a Putyin-éra alapvetően kedvező közhangulatára, ami mostanság némileg ismét romlani látszik. Ám még mindig 62%-os az elégedettek, mellettük 19% a félelmet érzők aránya.
A 2. grafikon, illetve táblázat a Vlagyimir Putyin megítélésével összefüggő trendet jeleníti meg az államfő ismertté válásától, illetve hatalomra kerülésétől 2025 júliusáig. A felső, fekete színű hullámvonal a támogatottságának, az alsó a tevékenységét ellenzők véleményének változásait mutatja. Mindez nem igényel különösebb kommentárt.
Viszont talán érdemes megemlíteni, hogy a mostani adatfelvétel táblázatba foglalt számai szerint, 2025 februárjától júliusig az államfő tevékenységét összességében jónak tartotta a megkérdezettek 88–86 százaléka, az utóbbi hónapokban 2%-os csökkenést mutatva. A közvélemény-kutatók magyarázata szerint a lakosságnak az elnök tevékenységével elégedetlen 10–12%-a a legrosszabb körülmények között élők közül kerül ki. Említést érdemel továbbá, hogy erre a kérdésre rendszeresen nem válaszol a meginterjúvoltak 2-3%-a.
A felmérés szerint javul a trendje az oroszországi miniszterelnök, a kormány, a parlament, a kormányzók megítélésének. Ezeket azonban itt nem részletezem. Aki kíváncsi rájuk, a cikkben található link segítségével tájékozódhat. Ellenben a kétkedők miatt pár sort kell írnom arról, hogy a Levada e közlései előtt, ugyanúgy, mint minden más, nyilvánossá tett dokumentumán szerepel a hatóságok által kötelezően előírt mondat: „Jelen anyagot (információt) a külföldi ügynöknek minősített Levada-központ autonóm nonprofit szervezet készítette és terjeszti. 18+” Ehhez kapcsolódva vetődhet fel a kérdés:
Ha így áll a dolog, akkor miért tűri meg a putyini rendszer a nem egyszer a kormányzat szándékaival ellentétes közvélemény-kutatási eredmények publikálását?”
Természetesen, nem ismerem a Kreml indítékait, de azt gondolom, hogy az orosz államot irányító, magától értetődően belső küzdelmeket is folytató csoport tagjai ugyanúgy egyfajta kontrollként támaszkodnak ezekre az adatokra, amiként – a nálunk elterjedt hiedelemmel ellentétben miszerint Putyin mindenható lenne – sokféle más ellenőrző-visszacsatoló eszközt, intézményt, intézményesült gyakorlatot is használnak a kormányzás érdekében.
A cél nyilvánvalóan az, hogy egyben lehessen tartani a több mint száz nemzetiségből, megannyi egyház tanítását – köztük a keresztényt és a muszlim vallási irányzatokat – tömegesen követőkből álló, az életkörülményeket tekintve a legszélsőségesebb rétegeket – a kirívóan és kihívóan gazdagokat, illetve a napi étkezési gondokkal küzdőket – egységben tartani próbáló, egyszerre több irányból is külső támadásoknak, illetve belső szeparatista törekvéseknek kitett birodalmat.#
