Részletek

Készült: 2024. szeptember 01.

Mottó: Megérteni próbálni! Saját érdekünkben...

Mintha elmenne Oroszország mellett a háború. A nyugati és a kijevi várakozásokkal ellentétben ez volt a benyomása Stier Gábornak, aki a közelmúltban járt Moszkvában és a sarkkörön túli Murmanszkban. Mint beszámolójában írta:

„Pániknak vagy félelemnek annak ellenére sem tapasztaltam nyomát az utca emberével beszélgetve, hogy ottjártamkor, vagy néhány nappal előtte mindkét város környezetét érte ukrán dróntámadás. A hatalommal szembeni elégedetlenség sem érződik a közhangulaton. (…) A boltokban nagy a választék, az árak nem vészesek.”

Egy mindehhez képest látszólag apróságot teszek hozzá: a háború nem vetett véget a nagyszabású showműsoroknak Oroszországban. Többek között zajlik a hagyományos, Nóvaja Volná (Új Hullám) fesztivál, általában a szokásos témákkal, az ismert külsőségekkel. Például, a hétvégén Ljuszja Csebotina a színpadon vágott le hosszú hajából, hogy illusztrálja dalának üzenetét: mindent megváltoztat, hogy túllépjen bánatán. 

Eközben az Interfax jelentése szerint csak augusztus 31-ről szeptember 1-re virradóan az orosz légvédelem az ország 15 régiójában – a kurszki, a brjanszki, a voronyezsi, a belgorodi, a moszkvai, a rjazanyi, a kalugai, a lipecki, a tulai, a tambovi, a szmolenszki, az orlovi, a tveri, az ivanovói terület, továbbá Moszkva fölött – az ukrán hadsereg 158 drónját ,,semlegesítette”. Bár összesített adatokat nem közölt a hírügynökség, kiderült, hogy emeletes társasházakba, családi házakba, olajfinomítóba is csapódtak lövedékek, s civil áldozatok is vannak. Mindig vannak…

Ezért aztán nem véletlen, hogy a Donyec-medencei pusztítás megelőző nyolc éve utáni újabb két és fél évnyi háború témája mindinkább előjön a Nóvaja Volnán, s a hozzá hasonló rendezvényeken. Legutóbb, a hatalmas rajongó tábort maga mögött tudó Shaman egy kozák dallal, kardot forgatva lelkesítette a tömeget. 

És itt egy link az évek óta minden szombaton és vasárnap sugárzott Песни от души (Lélekből szóló dalok) adásainak archívumához. A műsorokban akár az ország legtávolabbi zugaiból összehozott, általában műkedvelő énekesek adnak elő népdalokat, saját szerzeményeket, hetvenes–nyolcvanas évekbeli popslágereket, s a műsorkészítők megismertetik a nézőt egyes szereplők egészen hétköznapi életkörülményeivel. 

Zárásként idézet Stier Gábor cikkéből. Ezzel friss személyes élményei alapján igazolja azt a legalább másfél évtizedes benyomást, ami az orosz média – újságok, tévé- és rádióadások – mindennapi figyelemmel kísérőjeként bennem is kialakult az ottani helyzetről.

„Az átlag orosz, ha nem is örül annak, ami körülötte történik, éli az életét. S nem is olyan rosszul, mint azt egyesek remélik vagy gondolják. S ha romlana is a helyzet, az orosz ember megtanult túlélni. És túlélte Napóleont, Hitlert, a kommunizmust, túl fogja élni ezt is. (…) A nyugati fősodor médiában idegesként bemutatott Putyin lényegében úgy tesz, mintha igazából semmi sem történt volna. Kurszk? Ukrán betörés? Lehet tovább haladni! Megoldjuk. Nézem a hírműsorokat, és tényleg, mintha egy természeti katasztrófáról szólnának, amelynek körzetéből sikeresen evakuálták a lakosságot. Aztán bemutatják, hogy kilőttek egy amerikai páncélozott harcjárművet, majd áttérnek a Donbasszból érkező hírekre, ahol sikeresen törnek előre az orosz csapatok. Feltolulnak bennem a nyugati fősodor média hírei, amelyekből süt, hogy nem értik, nem akarják érteni Oroszországot.” #