Kép: Oswaldo Forte/REUTERS

Borzalmas lelet: halászok mauritániai és mali menekültek oszló holttestére bukkantak (Braganca, 2024. április 15.)

Az Afrika és a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetek közötti vizek újra és újra a menedékkérők sírjává válnak. Az ENSZ március végi adatai szerint az elmúlt tíz évben csaknem 29 ezer menedékkérő halt meg a tengeren át Európába vezető úton. Egyes esetekben pedig a menekültek holttestei egészen Dél-Amerikáig sodródnak a csónakokban. Szombaton halászok az észak-brazíliai Pará állam partjainál az Atlanti-óceánon sodródó csónakot fedeztek fel, és a szövetségi rendőrség hétfőn késő este bejelentette, hogy összesen kilenc holttestet találtak. A csónaknak nem volt motorja, és a hatóságok a talált dokumentumok alapján feltételezik, hogy ugyanaz a hajó volt, amely januárban Mauritániából Spanyolország felé indult, összesen 25 emberrel a fedélzetén. A holttestek állapota arra utalt, hogy szomjan vagy éhen haltak. 2021-ben egy másik, Mauritániából érkezett hajót találtak három holttesttel a brazil partoknál.

A Caminando Fronteras nevű civil szervezet szerint tavaly legalább 6000 ember halt meg, amikor megpróbált hajóval eljutni a Kanári-szigetekre. Idén március végére ez a szám már több mint 1500-ra emelkedett, és a halálos menekülési útvonalak veszélyeit most a növekvő kriminalizáció is fokozza. A spanyol kormány új, a Nemzeti Biztonsági Tanács által aláírt 2024-es nemzeti tengerbiztonsági stratégiája jobboldali elképzelésekből táplálkozik. "Az illegális bevándorlás ellenőrizetlen hullámainak kedvező tevékenységről" és a spanyol területre hajóval eljutni kívánó migránsok "támadásáról" beszél. Azt is megállapítja, hogy "Spanyolország, mint az Európai Unió külső határa, különösen kiszolgáltatott a tengeren keresztül érkező illegális migrációs áramlásoknak".

Ez a szóhasználat ellentmond a Nemzetközi Migrációs Szervezet ajánlásának, miszerint nem szabad "migránsáradatról vagy -hullámról" beszélni. A kifejezést széles körben használják, "olyannyira, hogy gyakran előfordul a mindennapi beszélgetéseinkben". De nem helyes "a migránsokról egy "hullám" részeként beszélni, egy olyan természeti jelenségről, amelyet gyakran veszélyekkel és katasztrófákkal társítanak". Ez "fenntartja a migrációról alkotott negatív képet". A spanyol kormány dokumentumában azonban a migráció a vegyi fegyverekkel, a kábítószer-kereskedelemmel és más fenyegetésekkel együtt veszélyként szerepel.

A Kanári-szigetekre vezető út veszélyes, mégis egyre többen választják ezt az útvonalat. A spanyol belügyminisztérium adatai szerint az idei év első három hónapjában 16 ezren tették meg az átkelést, mintegy 270 százalékkal többen, mint 2023 azonos időszakában. 51-ről 201-re nőtt a hajók száma. Szintén kedden 72 embert mentettek ki Fuerteventura közelében, köztük több nőt csecsemővel. Szerdán El Hierro szigeténél 61 ember ért partot. A központi kormány által kiadott migrációellenes stratégiával ellentétben a Kanári-szigetek továbbra is szolidaritásak a bevándorlókkal.

Március végén az El País című újság riportot közölt több tucat El Hierro-i családról, akik spontán módon, saját költségükön, ideiglenesen befogadtak gyerekeket. Jelenleg több ezer kísérő nélküli gyermek tartózkodik a Kanári-szigeteken, ami különleges kihívások elé állítja a helyi hatóságokat. Ezért Ángel Víctor Torres területpolitikai miniszter és Fernando Clavijo, a Kanári-szigetek elnöke most meg akarnak állapodni a külföldiekről szóló törvény módosításáról. A kísérő nélküli kiskorúak számára kötelező elosztási rendszert kell bevezetni a többi spanyol régióba.

Forrás: https://www.jungewelt.de/loginFailed.php?ref=/artikel/473672.eu-grenzregime-tod-auf-dem-atlantik.html, 2024.04.19.

Szerző: Carmela Negrete

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

A fordító megjegyzése:

A Kanári szigetek lakósai közül nagyon sokan vándoroltak ki Amerikába, Kanadába, Afrikába, ezért valószínűsíthető hogy saját tapasztalataik alapján érzékenyebbek a ki-és bevándorlók helyzetére:

Kivándorlás Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Kan%C3%A1ri-szigetek_n%C3%A9pess%C3%A9ge

A határokon átnyúló népmozgás alapvető iránya egészen a 20. század második feléig a kivándorlás volt, amit a spanyol központi kormányzat különösen ösztönzött az amerikai spanyol gyarmatok felé. A 17. században minden 100 tonna, Amerikába irányuló export feltétele az volt, hogy öt családnak is ki kellett költöznie olyan akkori spanyol gyarmatokra, mint Louisiana, Florida illetve a mai spanyol nyelvű latin-amerikai államok.[10]

A kivándorlás a szigetek gyors népességnövekedésének levezető szelepe volt, de időnként olyan arányokat öltött, ami már a szigetek elnéptelenedésével fenyegetett. 1835 és 1839 között, mindössze négy év alatt 14 742 fő költözött Spanyol-Amerikába. A második világháború után, 1946 és 1962 között csaknem százezren vándoroltak ki, leginkább Venezuelába.