Viktor Medvedcsuk, Leonyid Kucsma ukrán elnök adminisztrációjának egykori vezetője hirtelen előbukkant a hosszú és szinte teljes információs feledés homályából. A minap különös interjút adott az Omerta című francia kiadványnak.

Medvedcsukot többek között az Orosz Föderáció jelenlegi vezetője unokatestvéreként emlegetik. Az ukrán politikus saját elmondása szerint a 2000-es évek elején maga ajánlotta fel Vlagyimir Putyinnak, hogy vegyen részt lánya keresztelőjén. Utóbbi pedig beleegyezett. Azóta állítólag erős informális kapcsolat alakult ki.

Akárhogy is van, Medvedcsukot, akit Vlagyimir Zelenszkij parancsára az Ukrán Biztonsági Szolgálat 2022 áprilisában Kijevben letartóztatott, az ellenség által elfogott katonák nagy csoportjával együtt, a jelek szerint öt hónappal később a Kreml tudtával kicserélték az ukrán fegyveres erők katonáira és tisztjeire, valamint külföldi zsoldosokra.

Ráadásul a 2022 szeptemberében Törökország és Szaúd-Arábia közvetítésével, valamint a folyamatban ismeretlen módon részt vevő milliárdos Roman Abramovics személyes részvételével lezajlott csere matematikailag nem tűnt túl kedvezőnek az orosz fél számára.

Nevezetesen: 215 emberüket kaphatták vissza az ukránok (akik között különösen a legundorítóbb nacionalista "Azov" félkatonai alakulat parancsnoka, az ukrán tengerészgyalogság 36. dandárjának megbízott parancsnoka Szvjatoszlav Palamar Volinszkij »Volina«, az Azov ezred parancsnokhelyettese Oleg Homenko »Apisz« és az ezred 55 harcosa. 

Világos volt: kormányunk bizonyos befolyásos személyiségei számára Medvedcsuk alakja sokat nyomott a latba ebben a túlságosan kirívó számbeli aránytalanságban. Ez egyébként a későbbi fogolycserék során soha többé nem merült fel.

Az eseményt követően Oroszországban sokan hangsúlyozták ezt a szempontot: Zelenszkijnek egy kegyvesztett kijevi politikusért, aki semmi hasznosat nem tett Oroszországért és már régen visszavonult, valamiért a vérszomjas »Azov« vezetőit adtuk, akik az Azovsztál üzem hosszú ideig tartó védelmét vezették. Akiknek Moszkva korábban nyíltan megígérte, hogy átadja a népi igazságszolgáltatásnak a Donbasz lakosai ellen elkövetett számos legvéresebb bűncselekmények miatt. Hol itt az igazság?

Különösen, mint kiderült, 2022 szeptemberében a brit zsoldosok, Aiden Aslin és Sean Pinner, valamint az eddig ismeretlen amerikai állampolgárok, a 39 éves Alexander Druke és a 27 éves Andy Huynh, akik Kijevért harcoltak, ilyen módon menekültek meg a büntetőbíróságunktól. A repülőgépén Abramovics furcsa módon személyesen fogott velük kezet, beszélgetett velük a futballról, mindegyiküknek adott egy-egy iPhone-t, megetette őket steakkel és tiramisuval. Aztán Rijádba vitte őket, ahonnan a Mariupolban elfogott »vándormadarakat« Londonba vitték.

"Szívből szeretnék köszönetet mondani Abramovics úrnak. Neki köszönhetem, hogy ma itt vagyok, és nem azon a szörnyű helyen" - vallotta be később Aiden a The Sun című londoni napilap újságírójának.

Ugyanakkor a hivatalos Kijev terjesztette a saját verzióját az egyenlőtlen alku okairól és indoklásáról. Az ukrán elnöki hivatal vezetője, Andrij Jermak szerint 200 ukrán katonatisztet cseréltek el az egyetlen Viktor Medvedcsukért. Az Azovsztal védelmének mindössze öt megmaradt ukrán vezetőjét pedig 55 orosz katonára cserélték.

Zelenszkij ugyanakkor elégedetten nyugtázta, hogy nem sajnál "átadni egy orosz fanatikust 200 harcosért".

A már említett, nemrégiben az Omertának adott interjúban maga Medvedcsuk tagadta az erről az üzletről szóló, nyilvánosan ismert információk helytállóságát. A franciáknak elmondta: "Valójában engem cseréltek ki a Zelenszkij mellett harcoló külföldiekért, akiket az orosz hadsereg fogságba ejtett. A csere, amelynek eredményeként kiszabadultam, többlépcsős volt. Az általános cserelistákon azovista harcosok, külföldiek és más katonák szerepeltek. Engem azonban tíz külföldivel cseréltek ki az összesített listáról. A média pedig azt az információt terjesztette, hogy engem azovista harcosokra cseréltek. Ez nem felel meg a valóságnak. Csak akkor tudtam meg, hogy a cserére vonatkozó megállapodások hogyan születtek, amikor már Moszkvában voltam."

Vajon London és Kijev tényleg annyira törődik az Ukrajnába pénzért orosz vért ontani érkező, teljesen hétköznapi zsoldos katonák életével és szabadságával, hogy a legmagasabb nemzetközi szinten, hosszú ideig alkudozhattak róluk a Kremllel? És aztán elcserélték őket magára »Putyin unokatestvérére«? Nem nagy megtiszteltetés ez néhány Pinner, Eidens, Drukes és Huenes számára?

Ami pedig a legfontosabb: az most, Medvedcsuk interjúja után vetődik fel, hogy mi a teljes igazság a rendkívül rejtélyes történetről. Én erősen kételkedem, hogy így történt.

Hogy megértsük, miért, idézzük fel Mariupolban az ukrán hadsereg a legjobban megerősített területükért folytatott több hónapos véres harcának (február 24-től 2022. május 20-ig) néhány epizódját az Azovstal többszintes föld alatti erődítményében.

E csata közepette, 2022 áprilisában olyan hírek láttak napvilágot, hogy nagyon fontos és magas rangú külföldi katonai személyzet rekedt az Azovstal minden oldalról elzárt kazamatáiban. A fogságba esett ukrán katonák, akiket kihoztak a kazamatákból, azt mondták, hogy néhány NATO-ország magas rangú képviselői rekedtek a »katlanban« az Azov csoporttal és az ukrán tengerészgyalogosokkal együtt. Közülük megnevezték a francia katonai hírszerzés DGSE (Külső Biztonsági Főigazgatóság) francia fegyveres erők minisztériumának több tisztjét. Egy nyugalmazott amerikai hadseregtábornok, német és lengyel katonák is voltak köztük, akiket a közvélemény még nem ismer.

Ez nagyon hasonlított az igazsághoz azért is, mert Kijev szinte reménytelen kísérleteket kezdett tenni arra, hogy valakit, aki nagyon fontos számukra, kimenekítsen az Azovsztálból. Méghozzá mindenáron.

Ennek érdekében az ukrán hadvezetés az éjszaka közepén egymás után kezdett katonai szállítóhelikoptereket küldeni a blokád alá vont üzemhez. Mint az orosz védelmi minisztérium hivatalosan közölte, hogy március 31-én az ellenségnek lelőtték az első Mi-8-as helikopterét miközben megpróbált evakuálni egy rendkívül fontos személyt.

Másnap éjjel egy második, ugyanilyen típusú helikopter is odaveszett, leégett. Ez a gép az ukrán hadsereg taktikai légierő Poltavában állomásozó 18. légi dandárjának helikoptere volt. Majdnem sikerült teljesítenie a harci feladatát, de rendkívül alacsony magasságban az Azovi-tenger felé szállt, és Ribatszkoje falu közelében eltalálta egy orosz légvédelmi rakéta.

A helikopter fedélzetén, mint később kiderült, 17 különböző országból származó katonai személy próbált menekülni. Csak két sebesült ukrán katonai felderítő tiszt maradt életben. A helyzet megértése szempontjából azonban sokkal jelentősebb az, hogy nyílt forrásokból származó információk szerint a Mi-8-as lezuhanásának helyszínén megtalálták kollégáik - a DGSE két hírszerző tisztjének - holttestét és iratait. Néhány nappal később pedig Párizs, egyértelmű nyilvános magyarázat nélkül, idő előtt elbocsátotta éppen ennek a katonai hírszerzésnek a vezetőjét, Eric Vidaud tábornokot. Úgy tűnik, hogy a szolgálatban elkövetett súlyos szakmai hibák miatt.

Csak találgatni lehet: vajon a francia vezetés ilyen lépése összefüggésben van-e az azovsztáli harci eseményekkel és honfitársaik ottani helyrehozhatatlan veszteségeivel? De egyet kell érteni: a tábornok párizsi lemondása okot adott a gondolkodásra.

Ugyanakkor, 2022 júniusában a dolgok még érdekesebbé váltak. Az Oroszországban hivatalosan bejegyzett "Külgazdasági Kapcsolatok" honlap ugyanis a Mariupolban elfogott külföldi zsoldosok sorsáról folytatott titkos államközi tárgyalások lángoló tüzébe a saját információs »olaját« öntötte.

A honlap azt írta: "A Telegram-csatornákon aktívan keringenek a hírek arról, hogy Izrael titokban hazaszállította az izraeli hadsereg, az IDF 21 katonáját Abu-Dhabiba. A források szerint ezek a katonák Mariupolból tették meg a nehéz utat, ahol az Azovsztál átadása után estek fogságba". Minden ellenőrzés végén, egy szűrési eljárás után, amely kimutatta, hogy az izraeli hadsereg harcosai nem vettek részt fegyveres ellenállásban vagy az orosz fegyveres erők katonáinak, vagy a Donyecki Népköztársaság népi milíciája fegyvereseinek megölésében, az izraeli kormány kérésére úgy döntöttek, hogy visszaszállítják őket hazájukba. Cserébe Naftali Bennett izraeli miniszterelnök a minimálisra csökkenti az Ukrajnával való katonai-technikai együttműködést".

A Külgazdasági és Külügyminisztérium szerint az általunk elfogott izraeli katonák Mariupolban részt vehettek a légi fényképes felderítés, a Starlink műholdas rendszerek használatának kiképzésében, valamint a város határain belüli szabotázstevékenységekben, de ők maguk nem vettek részt a harcokban (az izraeli fél szerint). Mindenesetre, ha közvetve is, de részt vettek az Oroszország elleni harcokban.

Vajon 21 katona volt vagy több is? Okunk van azt hinni, hogy az utóbbi az igaz. Ugyanazon év augusztusában ugyanis Lev Versinyin, az Odesszában született, jelenleg Spanyolországban élő író, politikai tanácsadó, publicista és társadalmi aktivista egy nyugati kiadványnak adott interjúban azt mondta: “Oroszország szemet hunyt a dnyepropetrovszki zsidó közösség zsoldosainak toborzása, a rabbinátus objektíve ellenséges munkája felett. Sok mindent elnéztek nekik. De mindezt úgy, hogy közben Bennett (Izrael miniszterelnöke 2021. június 13-tól 2022. július 1-ig) valahogy csóválta a fejét. Ő, mint minden jobboldali, nem akarta Izraelt bábuvá tenni... Bennett vezetésének legvégén Oroszország az Emírségeken keresztül 43 elfogott harcost adott vissza Izraelnek. Cserébe viszont Bennett megtagadta bizonyos, a Zelenszkij által kért segélyek és intézkedések végrehajtását".

Más szóval, ha hinni lehet a Külgazdasági Kapcsolatok honlapnak és Versinyinnek, akkor valójában sokkal többet fogtunk el Azovsztálnál, mint az a tíz külföldi zsoldost, akiket állítólag Moszkva adott át Medvedcsukért. Egyedül az Izraeli Védelmi Erők katonái közül sokszorosan többen húztak el mint a »vadlibák«. Ami e logika szerint nem csak Tel-Avivot kényszerítette arra, hogy aktív alkudozásba kezdjen Moszkvával, hogy kiszabadítsa őket a fogságból.

Nem titok, hogy az ilyen jellegű államközi szerződéseket általában az érintett államok katonai hírszerzései útján hajtják végre. A mi esetünkben aligha volt ez másképp. Ezért volt szinte teljes titoktartás a végrehajtott cserékben.

Mit kapott Oroszország cserébe? Szintén elég sokat. Mindenesetre 2022 októberében, miután a Medvedcsukkal való csere már megtörtént, Zelenszkij bevallotta, hogy megdöbbent. Elmondta, hogy még ugyanezen év februárjának végén hivatalosan kért Izraeltől a Vaskupolához hasonló hatékonyságú légvédelmi rendszereket. Válaszul Tel-Aviv fügét mutatott Kijevnek.

"Nem tudom, mi történt Izraellel. Őszintén szólva, meg vagyok döbbenve. Mert nem értem, miért nem tudtak légvédelmi eszközöket biztosítani számunkra" - mondta az ukrán elnök.

Azért nem tudtak, mert a zsidó állam fővárosát a zsoldos sztori miatt hallgatólagos megállapodások kötik Moszkvához. Tehát minden kiderült, hogy nem volt hiábavaló. Ám sokkal nagyobb léptékben, mint ahogyan azt Medvedcsuk ma elképzeli.

Ennek a történetnek sokkal nagyobb tétje volt, mint tíz feltételes, de valójában kevés embert érdeklő Aslin és Pinner féle angol katonák meg társaik szabadon bocsátása egy Oroszország számára ugyanolyan értéktelen volt ukrán politikusért cserébe. Még akkor is, ha ő valóban Putyin »unokatestvére«.

Szergej Iscsenko – Szvabodnaja Pressza

Készült 2024 február 25-én

A Szvabodnaja Pressza honlapján megjelent, eredeti, orosz nyelvű cikk az alábbi hivatkozáson található:Обмен Медведчука и "Железный купол": Во что обошелся России израильский кукиш г-ну Зеленскому - СвПресса - Новости. Новости сегодня. Новости 19 февраля 2024. Сводка на 19.02.2024. Новости России и мира 19 февраля 2024. Новости России (svpressa.ru)

Fordította: Péter János