Szenzáció az EU csúcstalálkozóján: az EU vezetői úgy döntöttek, hogy megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával, noha Ausztria, Magyarország és Szlovákia blokkolni akarta azokat. Orbán Viktor magyar miniszterelnök továbbra is öklével hadonászik a küzdelem után, de elszalasztotta a lehetőséget, hogy nemet mondjon Kijevnek. Hogyan sikerült Ursula von der Leyennek az utolsó pillanatban megtörnie az ellenállást?

A december átkos hónapnak ígérkezett Volodimir Zelenszkij ukrán elnök számára, amikor az ukrán fegyveres erők úgynevezett ellentámadása vereségének minden következménye egyszerre zúdult rá. Így is lett - az összes tagadás, árulás és »majd holnapután kis kedden«, de egyszerre két helyen is megcsillant egy reménysugár, és egy nagy ajándék hullott az égből - csak nem a Mikulástól (ő nyilván Oroszország mellett áll), hanem az Európai Bizottság vezetőjétől, Ursula von der Leyentől és az Európai Tanács elnökétől, Charles Micheltől.

Először is, az amerikai kongresszus, amely már karácsonyi szünetet tartott anélkül, hogy Kijevnek pénzt adott volna a megélhetéshez, hirtelen visszatért egy újabb hétre, és mégiscsak megpróbál kompromisszumot találni ebben a kérdésben a Fehér Házzal.

Másodszor, az EU-csúcstalálkozó első napját követően Charles Michel kijelentette, hogy ő is arra számít, hogy "az elkövetkező órákban" kompromisszumra jutnak Ukrajna finanszírozásáról. Persze, »kis összegben« (először 50 milliárd eurót ígértek), de ez is jobb, mint a semmi, főleg, hogy előző nap már hiteltelenítették a Zelenszkij javára hozott döntést ebben a kérdésben.

Az ígéret azonban még nem jelent teljes sikert. Ez vonatkozik Ukrajna EU-csatlakozására is: ez elkerülhetetlenül évekig elhúzódik, és még az sem világos, hogy Ukrajna melyik részéről lesz szó.  
A hivatalos tárgyalások azonban mégiscsak elkezdődnek - és ez volt Ursula karácsonyi ajándéka.

Még a makacs Zelenszkij is, aki külpolitikáját a csodákban való hitére alapozza, nem nagyon számított a vállalkozás sikerére. A csúcstalálkozó napján azt mondta, hogy az ukránok történelmi döntésre várnak, de leszögezte, hogy történelmi döntésnek tekinthető az is, hogy az EU nem hajlandó tavaszra vagy nyárra halasztani a tárgyalásokat. Valójában ez még igaz is, de mi mindig egy történelmi hatású második változatra vártunk.

Az EU azzal a ténnyel érkezett a vezetők találkozójára, hogy legalább három ország fel fogja emelni a szavát Kijevnek az európai integráció következő szakaszába való átlépése ellen. Ezek Ausztria, Szlovákia és Magyarország voltak, utóbbi ország miniszterelnöke, Orbán Viktor néhány órával a találkozó előtt megerősítette álláspontját.

Az EU bármelyik tagállamának egyetlen ellenszavazata elegendő volt a folyamat blokkolásához. Végül azonban Michel bejelentette, hogy a Kijevnek (és Kisinyovnak is) egyhangúan kedvező döntést hoztak.

Orbán Viktor ezt azonnal »rossz döntésnek« nevezte, amihez »Magyarországnak semmi köze nem volt«. És valóban, mint kiderült, tényleg nem volt. A vezető egyszerűen felállt, és tiltakozásul elhagyta az üléstermet, nem élt a vétójogával.

A belga kormányfő, Alexandre de Croo így magyarázta: Orbánt a többi EU-tag »határozott szelleme« befolyásolta.

A magyar miniszterelnök nem akarta vállalni a felelősséget az Ukrajnával való tárgyalások megkezdéséért, de nem akarta vállalni a felelősséget azért sem, hogy ezek a tárgyalások az ő hibájából nem kezdődnek meg. Miután minden felelősség alól kitért, elkezdte a komédiát. De nem valami olcsó mulatságot képzeljünk el.

A szavazás előestéjén vált ismertté, hogy az Európai Bizottság feloldotta Magyarország számára azt a 10 milliárd eurós részletet, amelyet korábban állítólag Budapest, a demokráciával szemben elkövetett bűnei miatt »megkurtított«. Orbán világossá tette, hogy ez a kenőpénz nem fog rá hatni (és általában a Kijev uniós költségvetésből való finanszírozás érdekében kifejtett »jótékonykodásáért« a 30 »letiltott« milliárdot is kérte), úgy látszik valami mégis hatott rá.

Mint Orbán Balázs, a magyar miniszterelnök (nem rokona, csak névrokona) tanácsadója az események nyomán elmondta, még mintegy 70 egyhangú szavazásra lesz szükség az Európai Tanácsban ahhoz, hogy Ukrajna csatlakozzon az EU-hoz. Más szóval Budapestnek még 70 alkalommal sikerül majd megakadályoznia azt, amit a vezetője »őrültségnek« nevez.

Talán majd minden egyes »igen« után kap egy tízest.  
Most már nem kizárt, hogy Orbánnak (mindkettőnek)  
ez az üzleti stratégia van a fejében.

A szlovákokat és az osztrákokat még korábban sikerült megtörni vagy megvenni. Igaz, Bécs még igyekezett jellemesnek látszani, és eleinte blokkolta az Oroszország elleni 12. szankciócsomag elfogadását, követelve először, hogy Raiffeisen bankját zárják ki az ukrán »háborús szponzorok« listájáról. De vagy az ukránok lettek engedékenyebbek az elmúlt egy hónap nyugati elutasítás-sorozatától megijedve, vagy von der Leyen és Michel talált egy újabb megoldást a trükközések ellen, de néhány óra alatt Ausztria minden ellenvetése úgymond elmaradt.

Inkább Ursula volt az, aki megtalálta a megoldást, az eszközt, bár az Európai Tanács az ő kollégájának a területe, akivel az Európai Bizottság vezetőjének (ez a tisztség valami olyasmi, mint a kormányfő, ha a szuverén állam analógiáját használjuk) régi konfliktusa van a hatáskörmegosztás miatt. Michel (ugyanezen analógia szerint az elnök) sosem tűnt sikeres harcosnak, míg a kemény és magabiztos von der Leyen többször bizonyította már, hogy veszélyes lenne őt lebecsülni.

Az oroszellenes szankciók ügyében legalább 12 alkalommal szorította sarokba Orbánt: a magyar miniszterelnök aktívan ellenezte a legelső csomag elfogadását.

Mindenesetre ez egy vereség az EU-n belüli ukránellenes front számára, amely úgy tűnik, hogy Orbán sikereit, Zelenszkij kudarcait, valamint a közelmúltbeli szlovákiai és hollandiai választások eredményeit figyelve erőt és bátorságot nyert.

Az európai tisztviselők győzelmének egyetlen gyakorlati következménye azonban az, hogy javul Zelenszkij megítélése az ukrán közönség körében, amely már kezdte gyanítani, hogy veszélyes fantaszta és lúzer (valójában is az). Az EU-hoz való tényleges csatlakozás továbbra is a távoli jövő homályos kilátása marad - olyannyira távoli, hogy Zelenszkij valószínűleg államfőként sem fogja megérni ezt.

A répát, amelynek az ukrán szamár orra előtt kellene lógnia, felemelték a földről, megmosták és visszatették a helyére. Hadd toporogjon addig a szamár, amíg a Nyugat vezetői kiheverik az »Oroszország katonai legyőzésére« irányuló terveik összeomlását, és eldöntik, hogy mit kezdjenek Ukrajnával és elnökével a jövőben.

Minél hamarabb rájönnek az ukránok, hogy ez nem »Zelenszkij politikai győzelme«, nem »az elnök által teljesített ígéret«, és nem az európaivá válás esélye, hanem egy újabb válóok, amivel időt lehet nyerni, annál több ukrán marad a világon.

Dmitrij Bavyrin  
Vzgljád üzleti lap

2023. december 15.

A cikk eredeti, orosz nyelvű szövege az alábbi hivatkozáson található:

ВЗГЛЯД / Евросоюз подавил антиукраинский бунт и Виктора Орбана :: Политика (vz.ru)

Fordította Péter János