Az Új Egyenlőség podcastjaiban általában szakértők segítségével járunk körbe egy-egy témát. A mostani adás annyiban rendhagyó, hogy bár egy szakértővel beszélgetünk, de nem a téma szakértőjével. Sokkal inkább egy szemtanúval, aki Izraelben volt, amikor egyre élesebb lett a helyzet a Netanjahu-kormány által tervezett, demokráciát csökkentő intézkedések kapcsán.

Pogátsa Zoltán egy konferenciára érkezett, amikor közölték vele, hogy nem tartják meg a rendezvényt, mivel az összes egyetem bezárt. Ugyanakkor az országot sem lehetett elhagyni, mivel a Ben Gurion reptéren dolgozók sztrájkba kezdtek. Nem mellesleg a McDonald’s-ok sem nyitottak ki… Talán Magyarországról nézve szokatlan, hogy szakszervezeti mozgalmak egy demokratikus jogokat korlátozó törvénycsomag ellen szólítják utcára a dolgozókat, sőt még általános sztrájkra is hajlandóak. Ehhez persze az is kell, hogy a társadalmi szolidaritás olyan mértékű legyen, ami megadja a kritikus tömeget. Egyes kutatások szerint a lakosság 20%-a részt vett az elmúlt hónapokban valamilyen tüntetésen, gyűlésen. Ez magyar viszonyok között 2 millió embert jelentene, ami jelenleg teljesen elképzelhetetlen. Ennek az éles társadalmi ellenállásnak annyiban meglett az eredménye, hogy a Netanjahu-kormány még nem tudta elfogadtatni a törvénycsomagot, ugyanakkor egyértelműen nem is tett le róla. A szélsőséges – korábban inkább politikai karanténban lévő – koalíciós partnerei azonban nem valószínű, hogy hagynák a kormányfőnek a javaslatok elengedését, miközben a társadalmi ellenállás nem fog csökkenni.

Egyetlen politikai kiút látszik: a sokszor kijátszott „arab kártya”. Az elmúlt napokban ismét erősödött annak a lehetősége, hogy a palesztin területeken élőkkel katonai konfliktus robban ki. Ebben az esetben a társadalmi önvédelmi reflex felülírhatja a belpolitikai konfliktusokat, és megnyílik a kormányzati csomag elfogadásának politikai kiskapuja. Érdekes kérdés, hogy a szakszervezetek miért álltak bele ebbe az ügybe ilyen erősen. Pogátsa Zoltán elmondta, hogy például a reptéri sztrájk mögött a kormánypártokhoz közel álló szakszervezet állt. Ennek egyik oka, hogy ez a konzervatív alapállás nem írja felül a szakszervezeti érdekeket.

Márpedig a szakszervezeti mozgalom hagyományai nyugat-európai eredetűek. Ebbe pedig nem fér bele egy antidemokratikus irányvonal, amelyet főképpen a koalíció szélsőséges pártjai követnének.

Címfotó: Nemo Frenkel – Pixabay