Szerzők: Christian Berger, Christa Schlager
Az iparpolitika visszatérési kísérlete(i)
Az Európai Bizottság Ursula von der Leyen vezetésével az Európai Zöld Megállapodás 2019-es bejelentésével megkísérelte az EU-t globálisan zöld úttörőként pozícionálni a jövőorientált, fenntartható gazdaságpolitika tekintetében. Jelentős közpénzek mozgósításával a klímasemleges termelésre és értékteremtésre való áttérést, valamint az európai telephelyek és vállalatok nemzetközi versenyképességének növelését kívánják támogatni.
Például a Next Generation EU gazdaságélénkítési terv és a jelenlegi, 2021-2027-es hosszú távú uniós költségvetés beruházásainak egyharmadát, összesen 1,8 billió eurót az európai zöld üzletre fordítják. Így már egy egész sor úgynevezett Projects of Common European Interest (közös európai érdekű projekt, IPCEI) indult az alkalmazott kutatás, valamint a stratégiai - azaz a digitális és a zöld átalakulás szempontjából releváns - kulcstechnológiák fejlesztésének és bővítésének előmozdítására.
E nagy bejelentések, a biztosított források és az EU-ban ambiciózus éghajlati célok – 2030-ra legalább 55 százalékkal kevesebb nettó üvegházhatású gáz kibocsátás 1990-hez képest – ellenére sem történt döntő előrelépés. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a „nettó nulla” célok irányába nem sikerült számottevő mennyiségű emisszó kibocsátás csökkentést elérni. Ugyanez vonatkozik arra a célkitűzésre is, hogy csökkentsék a stratégiai és kritikus nyersanyagoktól való erős függőséget, amely már jó ideje az EU célkeresztjében van. A jelenlegi bizottsági időszakban pedig már kétszer frissítette az EU ipari stratégiáját – döntő áttörés nélkül.
Most kénytelen volt kívülről határozottabban fellépni. Négy fontos tényező volt az, ami hatalmas nyomás alá helyezte a Bizottságot, hogy cselekedjen:
- Az energiaválság, amelyet számos uniós tagállam orosz földgáztól való függősége váltott ki,
- az ellátási láncok tartós problémái,
- Kína törekvése és a technológiai vezető szerepének igénye a jövő olyan fontos ágazataiban, mint a napenergia, az akkumulátorcellák vagy az elektromobilitás, és
- az Egyesült Államok ambiciózus inflációcsökkentő törvénye.
Európa mint ipari helyszín sok tekintetben megkérdőjeleződni látszik - és ezzel együtt a magas színvonalú ipari munkahelyek hosszú távú fennmaradása is. Mindenekelőtt az USA bejelentése, miszerint nagyvonalú támogatásokat (mintegy 370 milliárd dollár) kötnek az USA hazai termeléséhez, heves vitákat váltott ki a két gazdasági terület képviselői között. Ez az új amerikai protekcionizmus feszültségben áll az EU nyílt stratégiai autonómiára irányuló stratégiájával.
Zöld ipari terv az éghajlat-semleges korszakra
A 2023. március közepén bejelentett zöld ipari terv most felszabadító csapásnak ígérkezik. A terv célja, hogy kiegészítse az ipar átalakítására irányuló meglévő erőfeszítéseket az Európai Zöld Megállapodás és az EU ipari stratégiája keretében, beleértve különösen a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervet. A terv négy pillérből áll:
1. Kedvező szabályozási környezet kialakítása a nettó nulla százalékos ipar számára, hogy az EU vezető szerepet töltsön be a tiszta technológiák terén történő innovációban,
2. gyorsabb hozzáférés a finanszírozáshoz,
3. a munkaerő és a szakképzett munkavállalók készségei, valamint
4. nyitott kereskedelem a rugalmas ellátási láncok érdekében.
Az állami támogatásokra vonatkozó jogszabályok ideiglenes rugalmasabbá tétele egy új ideiglenes keretrendszer révén "a gazdaság támogatása érdekében Oroszország Ukrajna elleni támadása következtében - válságkezelés és változásmenedzsment" már folyamatban van, és a zöld ipari terv is foglalkozik vele a második pillér keretében. Az állami támogatási rendszer ezen lazítását kritikusan kell szemlélni az uralkodó támogatási verseny miatt, amely valószínűleg a belső piac széttöredezéséhez és az EU-n belüli gazdasági egyenlőtlenségek további növekedéséhez vezet (földrajzi és társadalmi, vállalati és eszközszintű). Inkább - az IPCEI-khez hasonlóan - szigorú szociális és ökológiai feltételrendszerrel rendelkező stratégiai célokra van szükség. Ezeknek azonban még kötelezőbbnek kell lenniük.
A klímasemleges gazdaságról szóló törvény (Net Zero Industry Act), a kritikus nyersanyagokról szóló törvény (Critical Raw Material Act) és az EU villamosenergia-piacának reformja azok a jogi kezdeményezések, amelyek jogi formába öntik az EU iparpolitikájának új irányultságát, amely eddig csak stratégiaként volt meghatározva. Az ipari terv részét képezi egy uniós hidrogénbank létrehozása is az európai hidrogénstratégia végrehajtásának felgyorsítása érdekében.
A zöld ipari terv 4 oszlopa:
Tervezhető és egyszerübb szabályok; gyorsabb hozzáférés a pénzügyi forrásokhoz; az illetékességek kiépítése; nyílt kereskledelem szakadásálló ellátási láncok számára
Forrás: http://commisssio.europa.eu/strategy-and-policy/priorites-2019-2024/european-green-deal/green-deal-industrial-plande
Négy pillér, átfogó gazdasági kormányzás nélkül
A zöld ipari terv számos szükséges elemet tartalmaz, és irányt szabhat az éghajlat-semlegesség felé tett gyors lépéseknek. Azonban továbbra is megragadt a kínálati oldali politikai intézkedések és a településekért folyó verseny – például az eljárások felgyorsítása – logikájában.
Az első pillér keretében a kulcsfontosságú alaptechnológiák területén az ipari termelést kell támogatni az EU-ban. Ebben az összefüggésben a jogalkotási javaslat elsősorban olyan termékek gyártási kapacitásának megerősítését célozza, amelyek központi szerepet játszanak az éghajlat-semlegesség és az európai versenyképesség elérésében. Ezek az akkumulátorok, szélturbinák, hőszivattyúk, napelemek, elektrolízis és szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológiák. 2030-ra az EU zöld technológiák iránti keresletének 40 százalékát kitevő termelési kapacitást kell elérni. Nincs kifejezett kötelezettség arra, hogy az EU-ban termeljenek vagy európai termékeket vásároljanak. Az EU nem követeli meg a regionális termelést a támogatások elosztásához, de új keretet biztosít hozzá, és ösztönzőket teremt. A termelés regionalizálására vonatkozó messzebbre mutató követelmények, mint például a "vásárolj otthon" vagy a "helyi tartalom" záradékok, jelenleg újra megvitatás alatt állnak, illetve egyes országokban bevezetésre kerülnek.
Ezeket a tevékenységeket egy újonnan létrehozott "Net Zero Industry Platform" keretében kell koordinálni és megvitatni. A platformot a Bizottság, a tagállamok, az ipar képviselői és szakértők alkotják. A munkavállalók vagy képviselőik nem szerepelnek a listán, ami ellentmond a szociális párbeszéd eszméjének, és arra enged következtetni, hogy a foglalkoztatási szempontok nem élveznek prioritást az ipari tervben.
Központi szinten a Net Zero Industry Act célja az engedélyezési eljárások felgyorsítása és a közszféra elszámoltathatóságának növelése az éghajlat-semleges közbeszerzési szerződések odaítélése terén. Szükséges, hogy a szabályozási, tervezési és közbeszerzési jog egyszerűsítése során az ökológiai és szociális normákat figyelembe vegyék. Az eljárási jogok, a természetvédelem és a szomszédsági érdekek semmibe vétele nem lehet az igazságos átalakulás szellemében.
Emellett a válság és az ökológiai változások összefüggésében átmenetileg lazítottak az állami támogatásokra vonatkozó jogszabályokon. Ami ellentmondásos, hogy a Bizottság rugalmasabbá teszi az állami támogatási szabályokat. Félő, hogy támogatási verseny alakul ki az EU-n belül, amelyből a pénzügyileg erős tagállamok aránytalanul nagy hasznot húznának. A Bizottság is tisztában van azzal, hogy állami támogatást csak néhány tagállam tud jelentős mértékben nyújtani, ezért az csak korlátozottan jelenthet megoldást.
Ezért középtávon a második pillérben létre kell hozni egy "Európai Szuverenitási Alapot" a regionális egyenlőtlenségek kompenzálására. A munkavállalók szempontjából kulcsfontosságú lenne annak biztosítása, hogy a módosított állami támogatási szabályok alapján nyújtott nemzeti adókedvezmények vagy engedmények az egész EU-ban egységes kritériumokon alapuljanak, és a munkavállalók érdekeit is figyelembe vegyék.
A harmadik pillér a hatáskörök javítását célozza. A klímasemlegesség irányába történő átalakulás jelentős hatással van a munkaerőpiacra. Ugyanakkor a klímaváltozással kapcsolatos ágazatokban egyre nagyobb a munkaerő iránti kereslet. Pozitív, hogy a legfontosabb prioritás a foglalkoztatási változások biztosítása és a magas színvonalú munkahelyek biztosítása oktatás és képzés révén. Továbbra is nyitott kérdés azonban, hogy ezt konkrétan milyen munkaerő-piaci politikai intézkedésekkel kívánják megvalósítani, és hogy a tagállamokat hogyan kívánják ezért felelősségre vonni. A munkavállalók szempontjából szükséges a továbbképzéshez való jog és a továbbképzési alapok létrehozása, amelyekbe a vállalatoknak is be kell fizetniük. Az oktatási és képzési offenzívát jogi jogosultságoknak is kísérniük kell.
Az ipari terv negyedik pillére a kereskedelempolitika alakítása a tiszta gazdaságra való áttérés érdekében. Annak ellenére, hogy széles körben elhangzott az a kritika, hogy az EU kereskedelmi megállapodásai jelenlegi formájukban károsak az éghajlatra, a munkavállalókra és a környezetre, az EU Bizottsága továbbra is fenntartja azokat külkereskedelmi tevékenységének központi elemeként. A munkavállalók szempontjából a szociál- és klímapolitikai célokat kell a középpontba helyezni, és konkrét terveket kell kidolgozni arra vonatkozóan, hogy miként lehet előmozdítani a kereskedelem szén-dioxid-mentesítését és a gazdaság egészének társadalmi-ökológiai szerkezetátalakítását.
Nem túl sokat, nem túl keveset, de semmiképpen sem igazságos átmenetet.
Tehát a Green Deal ipari terv nagy dolog, vagy csak egy újabb bejelentett uniós projekt, mint már sok más? - Nos, valószínűleg egy kicsit mindkettő.
A korábbi politikákhoz képest, ahol az EU a szabad piacgazdaság bástyájaként mutatkozott be, a Green Deal ipari terv, amely az aktív iparpolitikát jogi aktusokba önti, ideológiai tabudöntésnek tekinthető. Igaz, a végrehajtás vegyes képet mutat.
A Bizottság igyekszik támogatni az új, zöld technológiákat és termelési módszereket, és e célból a gazdasági támogatási intézkedések igen széles spektrumát dolgozza ki. A fennálló kihívások és a folyamatosan gyorsuló klímaválság miatt az átalakulás felgyorsítása - akár támogatások révén is - szükséges, elengedhetetlen és mindenképpen üdvözlendő. A célzott telephelytámogatás néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a munkavállalók érdekei nem ugyanolyan mértékben érvényesülnek a promóciós intézkedések keretében. Ennek oka, hogy a szociális feltételek hiányoznak a tervből.
Az igazságos átmenet többet jelent és többet igényel, mint a zöld technológiákba és iparágakba történő beruházások. Közpénzek és gazdaságpolitikai intézkedések csak azzal a feltétellel bocsáthatók rendelkezésre, ha azok a foglalkoztatás biztonságát és magas színvonalú foglalkoztatást, valamint fenntartható jólétet teremtenek. Ehhez egyértelmű elkötelezettségre lenne szükség a kollektív szerződések tiszteletben tartása mellett az új ipari szabályozásokban, valamint a szakszervezetek részvételére a vállalati szintű fúziós és beruházási döntésekben. Szükség lenne azonban az előnyben részesített vállalatok telephely- és foglalkoztatási garanciáira is, hogy a munkavállalók számára is nagyobb tervezési biztonságot nyújtsanak. Nemcsak zöld tervre van tehát szükség, hanem egy szociális és igazságos tervre is egy klímasemleges korszakért.
Creative Commons License CC BY-SA 4.0
Ez a szöveg a Creative Commons – Licenc : Megnevezés – Továbbadás azonos feltételek között a 4.0. International útján elérhető. A licenc egy példányának megtekintéséhez látogasson el a http://creativecommons.org/licenses/by-sa/4.0/ oldalra. További információ itt: https://awblog.at/ueberdiesenblog/open-access-zielSETTING-und-utilization/
Forrás: https://awblog.at/gruene-industriepolitik-in-der-eu/?fbclid=IwAR3SDOvVtTNk5fYU5HTTqxW1UxSLtbw8Z4zRYQ3tjLQ1MN1WvNfWtmUEEUM
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
(Eddig iparleépítés, az állami beavatkozás tiltása, most meg hirtelen ipartelepítés és állami segítség? Ráadásul "zöldítve"? 😁 A dolgozók meg ismét sehol .. – Balmix szerk.)
