Jeruzsálem, Rijád, Teherán, Belgrád, 2022. július 14. csütörtök (MB)

Új szövetségesek híján hagyományos szövetségeseire támaszkodva igyekszik megőrizni hegemón szerepét a megroggyant amerikai birodalom, bár tapasztalhatja, hogy a régi felállást mind jobban kikezdi az idő vasfoga – értékelte napjaink diplomáciai fejleményeit a Magyar Békekör tudósítója csütörtökön.

Izraelben szerdán Joe Biden főképp arra törekedett, hogy a cionizmus szellemében összekovácsolja a széthúzó politikai erőket, és meggyőzze őket a közös fellépés szükségességéről Oroszország és Irán ellen. Izrael politikai instabilitását további anyagi és katonai támogatással igyekezett mérsékelni, s megpróbálta eltántorítani a zsidó államot attól, hogy tovább erősítse kapcsolatait Moszkvával. Nem könnyű feladat ez egy olyan országban, melynek népe többek között annak köszönheti fennmaradását, hogy a Vörös Hadsereg véget vetett a zsidók náci kiirtásának. Jaír Lapid izraeli miniszterelnökkel folytatott megbeszélésén nem annyira az oroszokkal való amerikai merev szembenállás alapján jutottak közös nevezőre, mint inkább Iránnal szemben. Mindketten attól tartanak, hogy Irán megerősödésével, netán’ atomhatalommá válásával Izrael sorsa pecsételődhet meg, Amerika pedig elveszítheti legfőbb szövetségesét a Közel-Keleten.

Nem tudni, vajon Lapid megkérdezte-e Bidentől, miért nem tér vissza mielőbb az iráni atom-megállapodásba (JCPOA), melyet Trump felmondott. Nem gondolja, hogy ezzel elejét vehetnék Irán atomhatalommá válásának? Washington ezt a kérdést tulajdonképpen saját magának tehetné fel, hiszen nem hajlandó lemondani az Iránnal szemben alkalmazott szankciókról, mely viszont feltétele a JCPOA-ba való visszatérésének. Azt is mondhatni, hogy szankciópolitikájával maga, és szövetségesei ellen dolgozik. Közben az élet megy előre, és Irán sem mond le a fejlődésről, beleértve atomiparát is. Biden Amerikája még mindig nem értette meg, hogy a kompromisszumkészség hiánya nem az ellenfelet gyengíti, hanem őt magát, és szövetségesét, Izraelt.

Iránt annak dacára sem fogják tudni elszigetelni nemzetközileg, hogy a JCPOA-t 2015-ben aláíró Franciaország, Nagy-Britannia és Németország szolgamódon követi Amerikát Iránnal szemben. A JCPOA-t ugyanis Kína és Oroszország is aláírta, és mindketten kitartanak a nemzetközi megállapodás tiszteletben tartása mellett.

Néhány nappal Biden jeruzsálemi látogatása után, a jövő héten Teheránba utazik az orosz elnök, hogy az „asztanai formátum” keretében Raiszi iráni és Erdogan török elnökkel előmozdítsa a szíriai belső megbékélést, egyúttal értékelje a nemzetközi helyzetet. Putyin közli majd Raiszival, hogy Oroszország kész befogadni Iránt mind a BRICS csoportba, mind pedig a Sanghaji Együttműködési Szervezetbe (SCO), Eurázsia Kínát, Indiát, Pakisztánt, Kazahsztánt, Kirgíziát, Tádzsikisztánt, Üzbégisztánt és Oroszországot tömörítő politikai, gazdasági és biztonsági szövetségébe.

Irán már az SCO-hoz csatlakozása előtt is számíthatott Kína és Oroszország katonai támogatására a Perzsa-öböl térségében, ahol a katonai együttműködés eredményeként megszűnt az amerikai flotta egyeduralma.

Minden bizonnyal a megváltozott erőviszonyoknak is köszönhetően Szaúd-Arábia mind gyakrabban mond nemet eddigi urának és parancsolójának, Amerikának. Biden Rijádba is ellátogat, hogy változtasson ezen az állapoton. Arra szeretné rábírni Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörököst, hogy ne akadályozza az Oroszország elleni olajembargót, hanem engedje, hogy Oroszország csak annyiért adhasson el olajt, amennyit a Nyugat megszab neki. Az „ársapkának” nevezett elképzelés célja, hogy még jobban ártsanak az orosz gazdaságnak, egyszersmind annyiért jussanak hozzá az orosz energiahordozókhoz, amennyiért ők akarják. (Az olaj ára ugyanis megszabja a gázét is.)

Az előzmények ismeretében nem valószínű, hogy Rijád teljesítené Biden kívánságát. Annál is kevésbé tűnik valószínűnek, mert Szaúd-Arábia az utóbbi években gyümölcsöző kapcsolatot épített ki Oroszországgal, és az OPEC plussz keretében szoros együttműködés teremtődött a világ két legnagyobb kőolajtermelő országa között. Ha Biden fenyegetőzni próbálna, és szankciókat lebegtetne meg Rijáddal szemben, nem csak kétoldalú viszonyuk további elhidegülését kockáztatná, hanem rossz szolgálatot tenne Amerikának az egész arab világhoz fűződő viszonyát illetően is, hiszen egyetlen arab állam sem csatlakozott az Oroszország ellen elrendelt nyugati szankciókhoz.

Fontos része napjaink diplomáciai mozgásainak a keleti nagyhatalmak és Szerbia viszonyának alakulása. Aleksandar Vučić elnök szerdán leszögezte: Szerbia baráti viszonyban marad Oroszországgal és Kínával. Semleges, el nem kötelezett országként továbbra is az „európai csapáson” kíván járni, de ennek nem lehet az ára Koszovó függetlenségének elismerése, sem pedig a baráti viszony felmondása Oroszországgal és Kínával.+++

 

Kiadta: Magyar Békekör

 

A képen Biden amerikai elnök izraeli politikusok között.