Washington, Kijev, Moszkva, 2022. július 11. hétfő (MB)

A Nyugat továbbra sem hajlandó kiegyezni Oroszországgal, és a konfrontációt választja helyette, bár mind jobban rászorul, hogy kiegyezzen vele. Kitart a kijevi rezsim mellett, noha tisztában kellene lennie azzal, hogy nemcsak Ukrajnát fogja elveszíteni, hanem saját magából is fel kell majd adnia – értékelte a folyamatokat a Magyar Békekör tudósítója hétfői jelentésében.

Az orosz csapatösszevonások arra engednek következtetni, hogy az orosz hadvezetés nem fogja beérni Donyeck felszabadításával Luhánszk után, hanem tovább fog lépni Ukrajna teljes demilitarizálásáért és semlegesítéséért. Ez azt jelenti, hogy az ukrán hadseregnek le kell tennie a fegyvert, azaz kapitulálnia kell.

A Nyugat számára ez maga a rémálom, hiszen attól tart, hogy Ukrajna elvesztése után a NATO kelet-európai szárnyán érzékelhető semlegesülési hajlamok felerősödnének. Ennek igyekeztek elejét venni a NATO június végi madridi csúcsértekezletén jóváhagyott „új stratégiai elvvel”, a Kelet-Európába, így Magyarországra telepített, jelenleg 40 ezer fős NATO haderő csaknem nyolcszorosára növelésével, és a Kijevnek szánt katonai támogatás fokozásával.

A NATO fegyveres támogatása nélkül az ukrán hadsereg már rákényszerült volna a megadásra. Elemzők szerint az Oroszországgal szembe szegezett tűzerő legfeljebb 30 százalékban ukrán, 70 százalékban a NATO-tól származik. Egyre-másra jelennek meg azok a rakéta sorozatvető NATO-rendszerek, amelyekkel igyekeznek feltartóztatni az orosz csapatok előrenyomulását. Mivel a rakétavetők egy részét lakott területeken, sőt lakóházak, iskolák, kórházak, középületek közelében, vagy éppenséggel rajtuk állítják fel, megsemmisítésük sok-sok civil életébe is kerül.

Zelenszkij ukrán elnök a minap azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy nem segít eléggé. Blinken amerikai külügyminiszter azzal mentegetőzött, hogy Amerika 7,32 milliárd dollárral segített, amióta kitört a háború. Jelenleg is 400 millió dollár értékben szállítanak sorozatvető HIMARS rakéta rendszereket az ukrán hadseregnek.

Lengyelország legendás fia, Lech Walesa is kevesli a Kijevnek nyújtott támogatást, és arra szólította fel a Nyugatot, hogy segítségét ne korlátozza Ukrajna felszabadítására, hanem lépjen tovább, és szabadítsa fel Oroszországot is. Az LSI TV-nek adott, és a Le Figaro által töredékesen ismertetett nyilatkozatában a Szolidaritás szakszervezet egykori vezetője, későbbi lengyel államfő azt ajánlotta, hogy szabdalják föl Oroszországot, hiszen valódi oroszból legfeljebb 50 millió él a világon, az Oroszországhoz tartozó többi 60 nép viszont arra vár, hogy megszabaduljon az orosz elnyomástól. „A Nyugat nagy hibájának” nevezte, hogy a Szovjetunió összeomlása után nem ment neki Oroszországnak, „pedig én ezt ajánlottam, de nem hagyták” – mondta, a Le Figaro szerint.

Walesa uszításának az ad különleges aktualitást, hogy a lengyel vezetés fejébe vette Nyugat-Ukrajna megszállását, és az egykori Galícia visszacsatolását a történelmi Lengyelországhoz. Az orosz hírszerzés főnöke szerint bizonyos lépéseket máris tettek a remélt annektálás előkészítésére. De a dolog nem egyszerű, hiszen Fehéroroszország is jelezte, nem hagyná annyiban.

A madridi NATO-csúcson elfogadott stratégiának megfelelően Blinken amerikai külügyminiszter – nem először, és valószínűleg nem is utoljára - megpróbált éket verni Kína és Oroszország közé, de nem sikerült neki. A kínai külügyminiszterrel Baliban folytatott megbeszélésén azt a választ kapta Vang Jitól, hogy az Egyesült Államok jó tenné, ha nem akarna újabb hidegháborút.

A Húszak Csoportjának (G20) bali külügyminiszteri tanácskozásán zátonyra futott az amerikai terv, hogy elszigeteljék Oroszországot. A tagállamok jelentős része nemcsak elutasította az amerikai szankciópolitikát, hanem tudatta, hogy a jövőben is együttműködik Oroszországgal.

Ilyen nemzetközi körülmények között mondta szombaton Las Vegas-i kampánybeszédében Donald Trump, hogy „Amerika hanyatló nemzet, s nincs abban a helyzetben, hogy leckét adjon demokráciából”.

Mind nagyobb ellenállásba ütközik az Oroszország ellen irányuló nyugati szankciópolitika is. Németországot, a világ egyik „ipari mozdonyát” az a veszély fenyegeti, hogy nem lesz elég energiája a termeléshez. „Gáztartalékunk egy-két hónapra elegendő” – közölte Klaus Müller, a szövetségi energiaháló elnöke. A BASF részidőben-foglalkoztatást tervez. Gazdasági recesszió fenyeget. A lakosságnak energiakorlátozással kell számolnia. Nem tudni, hogyan viseli majd el, hiszen nyilvánvaló, hogy a gázszállítás nem az oroszokon múlik, hanem azon, hogy Scholtz kancellár nem engedélyezte az Északi Áramlat-2 üzembe helyezését, az Északi Áramlat-1 szivattyúját pedig Montrealba küldték javításra, de Kanada megtagadta a visszaszolgáltatását arra való hivatkozással, hogy szankció alá esik. Berlin rimánkodására ugyan most visszaadják ugyan, megsértve ezzel a nyugati szankciókat, de javításra vár egy másik szivattyú is, melyet azért nem mertek Kanadába küldeni, nehogy azt is visszatartsák. Hétfőtől tíz napig az egész vezetéken karbantartást végeznek, emiatt nem csak Németországba szünetel a gázszállítás, hanem Belgiumba, Dániába, Franciaországba, Nagy-Britanniába, Hollandiába, és más oroszágokba is, hiszen a lubmini terminálról eddig oda is szállítottak orosz gázt. Érzékeltetésül: a német háztartások 50 százaléka orosz gázzal fűt.

Négy és fél hónappal az ukrajnai orosz különleges katonai művelet kezdete után hidegzuhanyként érte a Nyugatot Putyin orosz elnök kijelentése: „A háború épp csak elkezdődött, még nem fogtunk hozzá komolyan a dologhoz. De ha a Nyugat úgy véli, hogy legyőzhet minket a harctéren, próbálja meg”.+++

 

A fényképen a lubmini gázterminál részlete.