Interjú a Rosszija TV-ben, 2022. június 3-án
Pavel Zarubin kérdéseket tesz fel Vlagyimir Putyinnak, az Orosz Föderáció elnökének
PZ: Elnök Úr, Ön most találkozott Szenegál vezetőjével, aki egyben az Afrikai Unió jelenlegi vezetője is. Ő és sok más vezető aggodalmát fejezte ki részben az élelmiszer-krízis miatt és azért, mert ehínség fenyeget az élelmiszerárak, az olaj, és a gázárak emelkedése miatt. Ezek a kérdések összefüggnek egymással.Természetesen, mint oly sokszor más esetekben is, a Nyugat Oroszországot okolja emiatt. Mi az igazság, és hova tart ez az egész? És Ön szerint mi fog történni az élelmiszer és az energia piacokon?
VP: Igen, látjuk azokat a próbálkozásokat, hogy az élelmiszerpiacokon tapasztalható problémák miatt Oroszországot okolják. Megint bűnbakkereséssel állunk szemben. Miért is?
Először is azért, mert az élelmiszer-piacon kialakult helyzet nem tegnap keletkezett, és nem is akkor kezdődött, amikor Oroszország különleges katonai műveletbe kedzett Donbasszban, és Ukrajnában. A helyzet már 2020 februárjában nagyon megromlott, amikor a világ a koronavírus ellen küzdött, a globális gazdaság pedig a padlóra került, és sok mindent újra kellett indítani. Az Egyesült Államok pénzügyi és gazdasági hatóságai nagy pénzösszegekkel támogatták az ott élő embereket, és bizonyos üzleti és gazdasági szektorokat.
Mi is nagyjából ugyanazt tettük, de biztosíthatom Önt, mi sokkal pontosabban jártunk el, és az eredmények láthatóak: mi szelektívek voltunk, és a várt eredményeket anélkül értük el, hogy a makrógazdasági mutatóink ezt megszenvedték volna, nálunk ez nem okozott többlet inflációt.
A helyzet nagyon más volt az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államokban a forgó pénzmennyiség 5,9 billió (billió=1012) dollárral növekedett kevesebb mint két év alatt, 2020 februárja és 2021 vége között. Azaz, az USÁ-ban a pénznyomda szokatlanul produktív volt. A készpénzállomány 38,6 százalékkal megnőtt. Úgy tűnik, az USA pénzügyi hatósága azt hitte, hogy a dollár a globális pénznem, és hogy a hatások majd szétterjednek, ahogy ez a korábbi hasonló esetekben történt, és hogy majd feloldódnak a globális gazdaságban, és, hogy így az USA nem is fogja érezni ezeket a hatásokat. De ebben az esetben ez nem így történt. Tény, hogy tisztességes emberek — és az USÁ-ban vannak tisztességes emberek — például a pénzügyi államtitkár beismerte, hogy hibát követtek el. Ezt a hibát az USA pénzügyi és gazdasági hatóságai követték el, az egésznek semmi köze nincs az orosz-ukrán konfliktushoz.
A második ok az európai országok rövidlátó politikája volt, elsősorban az Európai Bizottság energiapolitikája. Látjuk, hogy mi folyik itt. Én, személy szerint, úgy gondolom, hogy az USA és Európa politikai szereplői már régóta visszaélnek az emberek természetes aggodalmaival a klímaváltozással kapcsolatban, és elkezdték erőltetni a zöld menetrendet, az energiaszektorban is.
Ez elvileg jónak tűnhet, dehát az energiaszektorral kapcsolatos javaslatok alaptalanok és meggondolatlanok voltak. Az alternatív energia kapacitását túlbecsülték: a nap- és szélenergia, a hidrogén jó kilátásokat nyújtanak majd a jövőben, valószínűleg, de jelenleg nem termelnek elegendő energiát, amennyit termelnek, azt sem megfelelő minőségben, és nem elfogadható árakon. Ezzel egyidőben az európai szereplők alábecsülték a hagyományos energiahordozók szerepét, elsősorban a szénhidrogénekét.
Mi lett ennek a következménye? A bankok megtagadták a kölcsönöket, mert politikai nyomás alatt álltak, a biztosító vállalatok is megtagadták a megállapodásokat. A helyi hatóságok nem adtak teret a termelés növeléséhez, sem támogatást a szállításhoz, beleértve a gázvezetékeket is. Mindez gátolta az energiaipari befektetéseket, és az árak emelkedtek. A szél sem volt olyan erős mint amilyenre számítottak, a tél is hosszabb volt, az árak még tovább emelkedtek.
Ezenkívül az európaiak figyelmen kívül hagyták azokat a kéréseinket, hogy felújítsuk a közös hosszútávú energiaszerződéseinket, amelyek lehetővé teszik a gázszállítást európai országokba. Hagyták, hogy a szerződések lejárjanak, és nem újították meg őket. Ez negatívan hatott az európai energiapiacokra, az árak felszöktek. De ez nem Oroszország miatt történt.
Ahogy a gázárak megemelkedtek, a műtrágya árak is követték, mert a műtrágya előállításához gáz is szükséges. A dolgok összefüggnek egymással. Ahogy emelkedett a műtrágya ára, sok vállalkozás, beleértve sok európai vállalkozást, tönkrement. A világpiacon jelentősen csökkent a műtrágya-kínálat, az árak itt is emelkedtek, és ezen egyes európai politikusok meglepődtek.
Mi időben figyelmeztettük őket, és ennek sincs semmi köze Oroszország donbasszi műveletéhez.
Amikor elkezdtük a műveletet, európai és amerikai partnereink olyan lépéseket tettek, amelyektől a helyzet jelentősen rosszabbodott, mind az élelmiszer, mind a műtrágya szektorokban.
Oroszország a világ műtrágyapiacának 25%-át adja. Alexander Lukasenkotól tudom, — bár ennek az információnak még mi is utánaszámolunk, de szerintem igaz — hogy a világ hamuzsír alapú műtrágyapiacán Oroszország és Belarusz közös részesedése 45 százalékos. Ez igen jelentős.
A mezőgazdasági termelés mennyisége függ a felhasznált műtrágya mennyiségétől. Amint világossá vált, hogy az általunk termelt műtrágya bojkott áldozatává válik, az árak egyből nagyot ugrottak, mert ha nincs elég műtrágya, akkor nem lehet ugyanannyit termelni, mint azelőtt.
Az egyik esemény a másikhoz vezet, de Oroszországnak nincs köze az egészhez. Partnereink hibát hibára halmoztak, és most másra próbálják hárítani a felelősséget, természetesen, ahogy az lenni szokott, ilyenkor mindig Oroszország az első jelölt.
PZ: Friss hír, hogy a legnagyobb műtrágya termelő vállalatunk vezetőjének felesége is felkerült az új európai szankciólistára. Ön szerint hova fog ez vezetni?
VP: Ettől a rossz helyzet még rosszabb lesz. Előszőr a britek, aztán az amerikaiak, vagyis az angolszászok, szankciókkal sújtották az általunk termelt műtrágyát. Amikor rájöttek, hogy mi történik, az amerikaiak törölték a szankciókat, de az európaiak nem. Ők maguk is azt mondják amikor felveszik velünk a kapcsolatot, hogy valamit tenniük kell, de idáig a helyzeten csak rontottak. A műtrágyapiacon a helyzet egyre rosszabb, a termés csökkenni fog, az árak pedig emelkedni fognak. Ez annak a szemellenzős, téves politikának a következménye, amely ide vezetett.
PZ: De sokszor halljuk azt a vádat, hogy Oroszország akadályozza, hogy az ukrán kikötőkből a gabonaszállító hajók kihajózhassanak.
VP: Ez blöff! Megmondom, miért.
A világon 800 millió tonna búza terem évente. Most azt halljuk, hogy Ukrajna 20 millió tonnát exportálna, ami a 800 milliónak 2,5 százaléka. De ha abból indulunk ki, hogy a világ élelmiszerének 20 százaléka búzaalapú, márpedig ez az adat az ENSZ-től származik, akkor az ukrán 20 millió tonna búza a világ élelmiszerének 0.5 százalékát teszi ki, azaz gyakorlatilag elhanyagolható.
Másodszor, 20 millió tonna ukrán búza potenciális export. Jelenleg az USA hivatalos testületei szerint Ukrajna hat millió tonna búzát tudna exportálni. A mi mezőgazdasági minisztériumunk szerint inkább csak öt milliót, de tegyük fel, hogy hatot, ezenkívül Ukrajna tudna exportálni hétmillió tonna kukoricát is. Ez az adat az orosz mezőgazdasági minisztériumtól származik. Ez nem olyan sok. A jelenlegi, 2021-2022-es mezőgazdasági évadban Oroszország 37 millió tonna búzát fog exportálni, és szerintem ez a szám 50 millió tonnára nő majd a 2022-2023-as évadban.
Mi nem gátoljuk az ukrán búzaszállítást. Több módja is lenne annak, hogy Ukrajna búzát exportáljon. Előszőr is, használhatják a Fekete-tengeri kikötőket, Odesszát, és környékét. Nem mi raktunk aknákat a tengerbe, hanem Ukrajna. Már többször mondtam kollégáimnak, hogy távolítsák el az aknákat, és tegyék lehetőve, hogy a gabona szállító hajók szabadon járhassanak. Mi garantáljuk a békés áthaladásukat a nemzetközi vízekre, nem lesz semmi problémájuk. Előszőr el kell távolítani a vízi aknákat, és kiemelni azokat a hajókat a tengerből, amelyeket ők azért süllyesztettek el, hogy Ukrajna déli kikötőit csak nehezen lehessen megközelíteni. Mi készek vagyunk erre, és nem fogjuk kihasználni az aknátlanítást arra, hogy támadást intézzünk a tenger felől. Már megmondtam ezt.
Másodszor, más lehetőség is van, az Azovi-tenger kikötői, Bergyanszk és Mariupol. Ezek a mi irányításunk alatt állnak, de biztosítani tudjuk az ukrán búza akadálymentes szállítását.
Mi már dolgozunk azon, hogy eltávolítsuk az aknákat. Ez időbe telik, mert az ukrán hadsereg három réteg aknát telepített, de munkánk már a végéhez közeledik. Megteremtjük a hozzá szükséges logisztikát.
Harmadszor, Ukrajnából búzát más irányba is lehet exportálni, például a Dunán Románia felé.
Negyedszer, az export Magyarország felé is lehetséges.
Ötödször, lehetséges Lengyelország felé is. Itt vannak ugyan technikai akadályok, mert a vágányok különböző nyomtávúak és a kerék forgóvázait cserélni kell, de ez csak néhány órával hosszabbítja meg a szállítást.
Végül, a legegyszerűbb megoldás a búzát Fehéroroszországon keresztül szállítani. Ez a legkönnyebb és legolcsóbb megoldás, innen nagyon egyszerű kijutni a Balti tenger kikötőihez, és tovább a világ más kikötői felé. De ehhez fel kell oldani a Fehéroroszországgal szemben foganatosított szankciókat. Ez pedig nem a mi dolgunk. Alexander Lukasenko ezt így foglalta össze: ha valaki az ukrán búza szállítás problémáját meg akarja oldani, már ha van ilyen probléma egyáltalán, használja a legkönnyebb utat, amely Belaruszon át vezet. Senki sem fog senkit megakadályozni benne.
Tehát az ukrán búzaszállítási gond nem igazán létezik.
PZ: Hogyan működne a logisztika abban az esetben, ha olyan kikötőket használnának amelyek a mi irányításunk alatt állnak? Milyen feltételekkel?
VP: Semmilyen feltételt nem szabunk.
Üdvözöljük őket, békés átmenetet biztosítunk, és biztosítjuk a külföldi hajók biztonságos közlekedését is az Azovi-tengeren és a Fekete-tengeren bármelyik irányba.
Egyébként több hajó rostokol ukrán kikötőkben. Ezek külföldi hajók, több tucat van belőlük. El vannak zárva, a legénységüket pedig túszul ejtették.
Fordította: Hetényi Balázs
az interjú eredeti szövege alapján: http://en.kremlin.ru/events/president/news/68571
