Delphoi Research – a nemzeti ünnepen

Az ISZOMM stratégiai partnere, a Delphoi Research Institute (DRI) ezúttal a március 15-i nemzeti ünnepre időzítette legújabb elemzését, amely szerint az április 3-ára tervezett magyar országgyűlési választásokon – a jelen állás értelmében – a 2018-as eredmények megismétlődése várható.

Az ukrán földön zajló NATO-orosz háború jogos félelemmel tölti el a magyar lakosságot, ám ez az aggodalom egyelőre nem változtatott a kialakult pártpreferenciákon.

A jelek szerint a kormányoldal érdemben nem volt képes növelni támogatottságát, ami pedig elemzői körökben számottevő előzetes várakozásként jelent meg. A lakossági védelmi reflexek elvileg a biztonságot sugalló kormánynak kellene kedvezzenek, azonban a magyar helyzetet jelentősen beárnyékolja Orbánék évtizedes Putyin-barátsága. A kormányon lévők ellentétes magyarázkodása nem tűnik hitelesnek, még akkor sem, ha most látványosan beállnak a nyugati sorba, jóllehet az oroszok felé is gesztusokat küldve. A kormányfő által meghirdetett stratégiai nyugalom inkább zavarodottságot és cselekvőképtelenséget sugall, amelynek egy áldozata már most jelentkezik a hagyományos lengyel-magyar barátság lehűlése formájában.

Az ellenzéki oldal egyelőre nem volt képes hasznot húzni a kormány kínjaiból, amit a kamu témák előrángatása fémjelez. Az orosz kémbanknak tartott pénzügyi szervezet kiebrudalásának és a paksi beruházás leállításának követelése akkor sem mond semmit a magyar lakosságnak, ha ezek a világpolitikai helyzet okán hamarosan amúgy is bekövetkeznek, bár kétségtelenül csak a választások után, így a majdani siker aligha alakítja a voksolás kimenetelét. Az ellenzék esélyeit jelentősen apasztja a főjelöltjük teljesen értelmetlen ámokfutása, amely láttán immár többen a Fidesz legjobb emberét vélik benne felfedezni.

A szomszédban dúló háború zaja értelemszerűen elnyomta az államfőválasztás körüli eseményeket. Az ellenzék hiába hangoztatta, hogy az új államfő a négy kormányoldali gyanúsított (bűnöző) szavazatának árnyékában nem legitim, ugyanis Novák Katalin nélkülük is elnökké válhatott volna, jóllehet legfeljebb a harmadik fordulóban.

Az ellenzék államfőjelöltje, Róna Péter meglehetős cirkuszok során vált közös jelöltté, ám támogatói elmulasztották az igazi adujuk kijátszását, t.i. az aspiránsuk következetesen képviselte a devizahitelezéssel kapcsolatos markáns véleményét, így ezzel jelentős szimpátiát szerezhetett volna a parlamenten kívüli térben.

Az államfőválasztás képi elemei sokat lendítettek a kormány jelöltjének elfogadottságán, ugyanis egy friss, fiatal női arcot mutattak néhány magába roskadt, szikkadt férfi csoportképe ellenében.

Az országgyűlési jelöltállítás folyamata nagyjából a papírforma szerint alakult, ugyanis a szinte korlátlan pénzügyi erővel rendelkező két nagy blokk gyakorlatilag órák alatt learatta az alacsonyan lógó gyümölcsöket, így a kisebb pártoknak igen fáradságos gyakorlatokat kellett bemutatni a szükséges aláírások megszerzése érdekében. Ennek eredményeként a dúsgazdag kormányon és a szintén jól kitömött hivatásos ellenzékén kívül négy párt tudott országgyűlési listát állítani, így a náci Mi Hazánk, a politikamentes Kétfarkú Kutyapárt, a pornómilliárdos vezette Megoldás Mozgalom és a választási csalásokban kiemelkedő Normális Élet Pártja alkotja az “establishmenten” kívüli listás választékot.

A Munkáspárt és az ISZOMM alkotta Baloldali Szövetség ugyanakkor önálló kategóriát képez a maga 49 jelöltjével, minthogy a többi párt általában 0-1-2 induló személyt volt képes kiállítani. Az igazi baloldal – saját lista híján is – nagy befolyást tud gyakorolni a választások kimenetelére, minthogy a 49 jelöltje közül legalább egytucatnyian ún. csatatér körzetben állak, akik az egyéni győzelmeket akár el is dönthetik valamelyik nagy tömb irányába.

A számok nyelvén szólva a Fidesz-KDNP támogatottsága 49 %-on áll, amely hozzávetőlegesen a 2018-as választási eredmény megismétlődését jelentené számukra.

A hatpárti összefogásként alakult liberális-konzervatív-zöld-náci, Egységben Magyarországért nevű csoport 44,5 %-ot képes felmutatni, szemben ugyanezen pártok 2018-ban adódott 46,5 %-os – számtanilag összeadott – erejével. (A jelenség hasonlatos a 2014-ben lezajlott történéshez, amikor is az országgyűlési választásokra összefogott pártok a rögtön utána bonyolított EP-választásokon külön-külön indulva jobb eredményt értek el.)

A többi párt aligha lesz képes az 5 %-os országgyűlési küszöb megugrására, hiszen a Mi Hazánk várhatóan 3,4 %-ot fog elérni, a Kétfarkú Kutyapárt pedig 2,8 %-ra számíthat. A G-betűsök, azaz a Gattyán-, illetve a Gődény-párt nem számíthat 1 %-nál magasabb arányra.

Módszertan:

A DRI takarékossági okokból eltekintett az önálló méréstől, így az adatok tekintetében teljességgel a Europe Elects adatbázisára támaszkodott, amely szervezet hagyományosan az egyes országokban működő valamennyi kutatóintézet kimutatásait átlagolja. Amennyiben az elismert nemzeti intézetek mérései reprezentatívak, úgy ezek átlaga még inkább.