Tegnap, február 21-én rendkívüli ülést tartott az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsa. E színjáték részeként Putyin arra buzdította legközelebbi munkatársait, hogy nyilvánosan „kérjék meg”őt a kelet-ukrajnai Luganszk [LNR] és Donyeck [DNR] úgynevezett „népköztársaságok” függetlenségének elismerésére.

Nyilvánvaló, hogy ez egy lépés ezen területek további Oroszország általi annektálása felé – függetlenül attól, ahogy ezt jogilag formába öntik-e vagy sem. Valójában a Kreml már nem nyilvánítja az LNR-t és a DNR-t Ukrajna részévé, hanem végleg a protektorátusává teszi őket. "Először a függetlenség elismerése, majd az annektálás": Ezt a sorrendet már 2014-ben kidolgozták a Krím-félszigeten. Ez derül ki Nariskin Biztonsági Tanács ülésén elhangzott ostoba megjegyzéseiből is ("Igen, támogatom ezeknek a területeknek az Orosz Föderációhoz való csatlakozását").^[2]  Mivel a találkozóról kiderült, hogy kazettáról közvetítették [nem élőben], és ezeket a „hozzászólásokat” nem szerkesztették ki, hanem benne hagyták, a szándék egyértelmű.

Aznap este a „Néphez intézett felhívásban” Putyin „egyetértett” ezekkel a követelésekkel, és bejelentette az LNR és a DNR független államként való elismerését. Valójában a következőket mondta: "Elveszünk egy darabot a Donbass-ból, és ha Ukrajna elsüllyeszti a hajót, akkor magukat hibáztathatják, mert mi nem tekintjük őket államnak, úgyhogy még többet fogunk elvenni." Putyin rendelete szerint az orosz csapatok már beléptek az LNR és a DNR területére. Ez egyértelműen fenyegető gesztus Ukrajna többi része felé, és különösen Luganszk és Donyeck régió azon részei felé, amelyek még mindig Ukrajna ellenőrzése alatt állnak. Ez a tényleges megszállás [abban az értelemben, hogy Luhanszk-ot és Donyeck-et eddig csak elfoglalták].

Nem akarunk egyetlen ország mellett sem állást foglalni. Anarchisták vagyunk, és minden nemzeti határ ellen vagyunk. De mi ellenezzük ezt az annektálást, mert ez csak új határokat hoz létre, és az ezzel kapcsolatos döntést kizárólag a tekintélyelvű vezető, Vlagyimir Putyin hozza meg. Ez Oroszország imperialista agressziója. Nincsenek illúzióink az ukrán állammal kapcsolatban, de tisztában vagyunk vele, hogy nem ő a fő agresszor ebben a történetben – itt nem két egyenrangú gonoszság szembesül egymással. Mindenekelőtt ez a tekintélyelvű orosz kormány kísérlete belső problémáinak megoldására „kis győzelmes háborúval és területek felhalmozással” [utalás III. Ivánra].

Nagyon valószínű, hogy a Kreml rezsim valamiféle „népszavazást” rendez majd az elcsatolt területekről. A DNR-ben és az LNR-ben már 2014-ben is voltak ilyen rendezvények, de ezek eredményét még Moszkva sem ismerte el. Most úgy tűnik, Putyin úgy döntött, hogy ezen változtat. Természetesen ezeken a területeken szó sem lehet „szabad és titkos szavazásról” – ezek militáris, Moszkvától teljes mértékben függő bandák ellenőrzése alatt állnak. Azokat, akik ellenezték ezeket a bandákat és tiltakoztak az oroszországi integráció ellen, vagy megölték, vagy emigrációra kényszerítették. Ezért minden olyan szlogen, hogy a"népszavazás a Donbass visszatéréséről, olyan, amikor egy elveszett hajó visszatér a kikötőjébe" propagandahazugság lesz. Donbass lakói csak azután hozhatnak döntést, hogy valamennyi állam – és különösen az Orosz Föderáció – csapatai elhagyták ezeket a területeket.

A DNR és az LNR elismerése és annektálása nem hoz semmi jót magának Oroszország lakóinak sem.

Először is, ez mindenesetre az élet minden területének militarizálásához, Oroszország még nagyobb nemzetközi elszigeteléséhez, szankciókhoz és az általános jólét csökkenéséhez vezet. A lerombolt infrastruktúra helyreállítása és a „népköztársaságok” állami költségvetésbe való felvétele nem lesz ingyenes – mindkettő több milliárd rubelbe kerül, amit egyébként oktatásra és orvostudományra lehetne fordítani. Nem kérdés: az orosz oligarchák jachtjai nem lesznek kisebbek, de mindenki más rosszabbul jár majd.

Másodszor, az Ukrajnával való fegyveres összecsapás valószínű felerősödése még több halottat jelent, még sebesült katonát és civilt öl meg, még több várost és falut pusztít el, még több vért jelent. Ha ez a konfliktus nem is fajul világháborúvá, Putyin birodalmi fantáziái egyetlen életet sem érnek.

Harmadszor, ez az úgynevezett „orosz világ” továbbterjedését jelenti: a neoliberális oligarchia, a merev központosított hatalom és a patriarchális birodalmi propaganda őrült kombinációja. Ez a következmény nem olyan nyilvánvaló, mint a kolbászárak emelkedése és az okos telefonokra vonatkozó szankciók – de hosszú távon még veszélyesebb.

Felhívunk mindenkit, hogy minden lehetséges módon lépjen fel a Kreml agressziójával szemben. A területek bármilyen ürüggyel történő annektálása ellen, az orosz hadsereg Donbass-ba küldése ellen, a militarizálás ellen. És végül a háború ellen. Menjünk ki az utcára, terjesszük az igét, beszélgessünk a körülöttünk élőkkel – tudod, mit kell tenni. Ne maradjunk higgadtak és legyünk aktívak. Még egy kis csavar is megakaszthatja egy halált terjesztő gépezet fogaskerekét.

Minden határ ellen, minden birodalom ellen, minden háború ellen!

Autonóm cselekvés

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

^[1] https://avtonom.org/news/protiv-anneksiy-i-imperskoy-agressii

^[2] Szergej Nariskin, az orosz külügyi hírszerző szolgálat vezetője beszólt Putyin kérdésére válaszolva, és akaratlanul is azt javasolta, hogy a DNR-t és az LNR-t be kellene vonni az Orosz Föderációba, bár ezt egyelőre nem kellett volna hangosan kimondania.