Ez év szeptembere óta összesen 86 különböző szakmában fogadhatnak magyar cégek külföldi, 3. országbeli munkaerőt meghatározott, szigorú feltételek között. Itt tehát óriási lehet a tényleges munkaerőhiány, éppen ezért megnéztük, mennyi ezekben a pozíciókban az átlagkereset, és mennyi a küldőországokban: megéri például Bosznia-Hercegovinából Magyarországra jönni hegeszteni? De utánajártunk annak is, mi csábíthatná haza a külföldön élő és dolgozó mintegy félmillió magyart: tényleg csak a magas fizetések? Vagy szükség lenne ezen kívül valami másra is?
Egy november végén megjelent cikkünkben számoltunk be részletesen arról, hogy 2021. szeptember 1-től egy kormányrendelet szerint lehetővé vált, hogy ellenőrzött módon és szigorú feltételek között, nem szomszédos harmadik országbeli munkavállalók átmeneti időre Magyarországra jöjjenek dolgozni. A magyar munkaerő-kölcsönző cégek számára megteremtették annak a lehetőségét, hogy szakképzett munkaerőt bocsássanak a magyar vállalatok rendelkezésére. Jöhetnek munkások a Belarusz Köztársaságból, Bosznia-Hercegovinából, az Észak-macedón Köztársaságból, a Fülöp-szigetekről, az Indonéz Köztársaságból, a Kazah Köztársaságból, Mongóliából, a Montenegrói Köztársaságból és a Vietnámi Szocialista Köztársaságból.
Mint ahogy azt a Magyar Munkaerő Kölcsönzők Országos Szövetségétől megtudtuk, azokban a szektorokban van igény a külföldi munkaerő felvételére, amelyek kevésbé automatizálhatóak, vagy a kézi munkaerő kiváltása jelentősebb beruházási igényelne, és csak nagyon hosszú távon térülne meg. A Magyar Közlöny 45. számában részletesen fel vannak sorolva azok a munkakörök, amelyekben engedélymentesen foglalkoztathatóak a harmadik országbeli állampolgárok. A 37 szakmához összesen 86 különböző tevékenységi kört sorol fel a rendelet. Érdemes ezeket közelebbről is megnézni, hiszen látványosan kirajzolódik belőlük a magyar jelen: Fizetések a hiányszakmákban
Intézményi takarítótól a szoftverfejlesztőig
A felsorolt munkakörökben tehát az a közös, hogy óriási hiány van a szakemberekből. Szinte mindegyik a termeléshez kapcsolódik, csupán elenyésző hányaduk valamilyen szolgáltatáshoz. Ez mondjuk érthető is, hiszen
nyilván egy kecskeméti útszéli csárdában egy kazah pincér viszonylag nehezen boldogulna, ha azt kérdezném tőle gyufatésztával szervírozzák-e a halászlevet?
Ettől függetlenül a pincér is az engedélyezett szakmák között van, ahogy a konyhai kisegítő, a szakács, a gyorséttermi és a bolti eladó, a bolti pénztáros, és a jegypénztáros is. Nagyobb részüket azonban az építőipar, a gyártás és az informatika területére várják: gépkezelőket, mérnököket, hegesztőket, targoncavezetőket, no és persze annyi informatikust, amennyi csak befér az országba.
Ide? Ennyiért?
Érdekes azt is megvizsgálni, mennyi az elérhető átlagfizetés Magyarországon ezekben a szakmákban. Az NFSZ, azaz a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat korábban évről évre közölte, mely szakmákban legmagasabbak az átlagbérek, ám egy ideje ez az adatközlés leállt, helyette a KSH által kiadott nemzetgazdasági ágakra lebontott bruttó, illetve nettó fizetések összegét tudtuk vizsgálni.
Itt megnéztük a fent már említett 86 FEOR számot, és azt jött ki, hogy ezen szakmák egyharmadában még mindig bruttó 300 ezer forint alatt van az átlagkereset, pontosabban volt az utolsó lezárt évben 2020-ban. A hiányszakmák közül az egyéb egyszerű építőipari foglalkozásúak keresnek a legrosszabbul, az bruttó bérük 194 194 forint (ami kb.130 ezer forintos nettót jelent). Nagyjából ugyanennyit visznek haza a konyhai kisegítők és az intézményi takarítók is.
Bruttó 200 és 300 ezer forint között keresnek ebből a kategóriából a kőművesek, a bolti eladók, a bútorasztalosok, a gipszkartonozók, aminek a nettója még mindig 200 ezer forint alatt van – nagy kérdés, hogy ezért a pénzért megéri-e otthagyni csapot-papot? (Persze mi csak a magyarországi átlagfizetésekből tudunk kiindulni, elképzelhető, hogy ennél magasabb bérrel toborozzák a külföldi munkavállalókat.)
Viszont van 20 olyan szakma, melyben a hazai bruttó átlag 500 ezer forint felett van: élelmiszer-ipari mérnök (534 276 forint), építészmérnök (559 086 forint), rendszergazda (578 814 forint), gépészmérnök (705 272 forint), szoftverfejlesztő (808 626 forint). Jól látszik már akár az átlagfizetések mértékéből is, hogy leginkább mérnökökre és informatikusokra van égető szüksége az országnak, de persze nem elhanyagolható az építőipari szakmunkáshiány és a gépkezelőhiány mértéke sem.
