BALMIX - Amerika gyalogsági atomfegyverekkel akart szovjet tankokra vadászni

Nem volt ez mindig így: az ’50-es években az Egyesült Államokban minél kisebb és kompaktabb atomfegyvereket próbáltak fejleszteni, hogy azokat akár a gyalogság is használatba tudja venni ellenséges páncélosok ellen. Ennek az eredménye lett a Davy Crockett, egy olyan nukleáris fegyver, melyet egy Willys Jeepről, sőt, akár egy háromlábú indítóállványról is ki lehetett lőni.

Az első nukleáris fegyverek – a Little Boy és a Fat Man, melyet az Egyesült Államok Japánra dobott – hatalmas bombák voltak, melyeket csak nehézbombázókkal lehetett célba juttatni. Az ilyen gépek megépítése, üzemeltetése és kísérete önmagában is hatalmas anyagi, logisztikai és emberi kihívást jelentett, nemhogy az akkor még a mai „okos” irányítómechanizmusokkal nem rendelkező bombák precíz használata.

Az Egyesült Államok hadvezetése ezért az ’50-es években elkezdett azon gondolkozni, hogyan juttathatja a csatamezőkre a nukleáris fegyverek pusztító erejét akár úgy, hogy ezt hétköznapi gyalogos katonák is alkalmazni tudják. Kézenfekvő volt, hogy e célból megpróbálják a nukleáris robbanóeszközöket, illetve a hozzájuk tartozó indítószerkezeteket is kisebbé, kompaktabbá tenni.

E gondolkodás egyik eredménye a W54 névre hallgató nukleáris robbanófej lett, melynek többféle változata is készült, többek közt egy légi és egy szárazföldi indítású, illetve egy kisebb, 10 tonna és 1000 tonna TNT robbanásának erejével egyenértékű detonációt produkáló variáns is született. A robbanófejhez még egy speciális táskát is készítettek, melynek segítségével egy gyalogos katona is hordozni tudta azt.

A W54-eshez kapcsolódó legérdekesebb fejlesztés talán a Davy Crockett hátrasiklás nélküli löveg, amely lényegében egy gyalogsági nukleáris fegyver volt, amely egy W54 Mod 2-es, 20 tonnányi TNT-nek megfelelő robbanást produkáló robbanófejjel ellátott 279 milliméteres, M388-as töltetet lőtt ki.

AZ INDÍTÓSZERKEZET ALAPVETŐEN EGY HÁROM LÁBÚ ÁLLVÁNY VOLT, A KÉSZÜLÉK MŰKÖDTETÉSÉHEZ ÍGY ELÉG VOLT AKÁR EGY 2-5 FŐS, LÖVÉSZKATONÁKBÓL ÁLLÓ KEZELŐSZEMÉLYZET IS.

A Davy Crockett használati utasításának egy képe. Fotó: U.S. Department of Defense via Wikimedia Commons

A fegyverrendszer célja az volt, hogy segítse az amerikai gyalogságot egy hirtelen érkező, nem várt ellenséges páncélos vagy összfegyvernemi támadás elhárításában, hiszen egy kisebb hatóerejű nukleáris töltet is nemcsak jelentős pusztítást végezne, hanem pszichológiai hatása is lenne az ellenséges támadó alakulatokra nézve. Szerencsére az elméletet sosem tesztelték élesben.

A lövegnek kétféle változata is készült, M28-as és M29-es típusjel alatt, a fő különbség azok mérete, tömege, illetve hatótávolsága volt. Az M28-as 50 kilót nyomott, így azt akár egy lövészraj is könnyedén hordozni tudta, míg egy M29-es 145 kiló volt, így annak hordozása inkább csak járművek segítségével volt megvalósítható. Cserébe az M28-as két kilométeres hatótávolsággal bírt, az M29-es pedig ennek duplájával, ami azért igencsak fontos szempont egy nukleáris fegyvernél a kezelőszemélyzet testi épségét tekintve is.

Azért a nehezebb fegyver sem volt annyira nehéz, hogy speciális eszközök kelljenek annak hordozásához: a lövészrajokat támogató taktikai járművek, mint például a terepjárók, teherautók, páncélozott szállító harcjárművek is könnyedén el tudták szállítani a fegyverrendszert. A Davy Crockettnek készült egy olyan változata is, amely kifejezetten Willys Jeep terepjárókról volt indítható, nem csupán hordozható.

A Davy Crockett terepjáróról indítható változata. Fotó: U.S. Navy via Wikimedia Commons

1961-ben tesztelték élesben először a Davy Crockett hátrasiklás nélküli löveget és M388-as nukleáris töltetét, Nevadában. A kezelőszemélyzetnek azt tanácsolták, hogy ha kilövik a töltetet, azonnal vonuljanak fedezékbe, valamilyen domb vagy bukkanó mögé és hajtsák le a fejüket. Azt nem tudni, hogy mi lett a sorsuk, viszont a töltet valódi lőtávolsága mindössze 2,7 kilométernek bizonyult és úgy jellemezték a megfigyelők, mint

egy súlyosan pontatlan eszköz,

ami azért egy nukleáris fegyvernél igencsak jelentős probléma.

A Davy Crockett fegyverrendszer fejlesztése 1963-ban fejeződött be, arról eltérnek a források, hogy ezután sor került-e a tömeggyártásra, viszont rendszeresítése limitált példányszámban biztosan megtörtént. Ami biztos az, hogy az eszköz éles bevetésére szerencsére nem került sor és hogy a ’70-es évek elején kivonták az utolsó darabokat is szolgálatból. Ma 9 amerikai múzeumban is megtekinthetők a megmaradt példányok.

Davy Crockett ma az Aberdeen Proving Groundshoz tartozó múzeumban kiállítva. Fotó: Mark Pellegrini via Wikimedia Commons

A Davy Crockett persze egyáltalán nem az egyetlen, mai szemmel bizarr atomfegyver volt a hidegháború idején: készült például nukleáris robbanófejjel felszerelt vontatott tarack is, az M65 „Atomic Annie.” Ezt a fegyvert még el is szállították a Koreai-félszigetre a koreai háború során, szerencsére a bevetésére ebben az esetben sem került sor.

"Atomic Annie" nukleáris vontatott löveg, vontatóval együtt. Fotó: Vincent Jackson via Wikimedia Commons

A szovjetek persze szintén tisztában voltak azzal, hogy az Egyesült Államok gőzerővel dolgozik olyan atomfegyverek fejlesztésén, melyet harcoló alakulatok, páncélos formációk ellen terveznek bevetni, ezért építettek egy olyan harckocsit, amely – elvileg – kibírja egy atomrobbanás lökéshullámát különösebb probléma nélkül. A szovjet Objekt 279 átmeneti típusjelű harckocsi tömeggyártására és rendszeresítésére végül nem került sor, mindenesetre az egyetlen elkészült prototípus tagadhatatlanul menőn néz ki: