Kedves barátom, ismerősöm, Kedves Olvasóm,
ezúton tájékoztatlak, hogy MEGJELENT első család-és politikatörténeti visszaemlékezésem, az INDULÁS.
A könyv megrendelhető itt a facebook-on is, ÜZENETBEN, vagy a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen.
A vásárlók a könyvhöz - a készlet erejéig - ajándékba kapják a DALOK A JÉGVEREMBŐL című családi CD-nket, amelyen a legszebb hallgatóink hallhatók.
Budapesten személyes egyeztetés útján, a vidékiek részére postán juttatjuk el a könyvet és a CD-t, ezért kérem, hogy a telefonszámodat, ill. a címed is közöld az e-mailben, vagy az üzenetben.
A könyv ára: 4000,-Ft, amely összeget a megrendelők az alábbi OTP-számlaszámra utalhatnak: 11773085-07925416-00000000. (Horváth Aladár)
(2.fejezet (részlet)
A nemzetbiztonság-politikai doktrína
Hiába gondoltuk, hogy a népfrontos szervezeteknek befellegzett azzal, hogy az MDF átvette a Hazafias Népfront cigányügyi főideológusát, Báthory Jánost, aki folytatta korábbi kisebbségi politikáját. Für Lajos 1989 júniusában őt nevezte meg az MDF cigányügyi szakértőjeként. Ennek ellenére (ha egyáltalán beszélhetünk ellentmondásról) Báthory még 1989 augusztusában is bizalmas anyagot ír az MSZMP-nek, Nemzeti egységtörekvések és a cigány etnikai mozgalom címmel, amelyben azt hangsúlyozza, hogy „a cigány mozgalom potenciális veszélyt jelent a nemzeti egységre […], a roma politikát olyan radikálisok uralják, akik túl sokat követelnek az államtól”. Ugyan a romákat általában gyenge nyomásgyakorló csoportnak minősíti, de nemzetféltő víziója szerint a radikálisok megerősödésével etnikai felkelésekre is sor kerülhet, mivel „nemzetközi példák mutatják, hogy a hátrányos szociális helyzet és az etnikai mozgalom ideologizálása kétkomponensű társadalmi robbanóanyagként fogható fel”. A megoldás erre a veszélyre szerinte az „agresszív etnikai mozgalom” pacifikálása, az, hogy „a rendszerben érdekeltté” kell tenni a cigány politikusokat, hogy kellően kompromisszumkészek legyenek. Ezért azt tanácsolja: „Az MSZMP deklarálja, hogy a cigányságot nemzetiségnek ismeri el, és fogadja el nemzetiségi szövetségként azt a szervezetet, amely politikájának legjobban megfelel. Ez meggyőződésünk szerint az MCDSZ, amely jogilag önálló szervként is vállalja a HNF-fel való együttműködést. Vidéki szervezetei a HNF-hálózathoz kapcsolódnak. […] Vezetői és tagságából is sokan MSZMP-tagok. […] Ha lenne egy koncepció, a párt nyomást tudna gyakorolni a kormányra, hogy melyik szervezetet ismerje el tárgyalópartnernek és melyiket finanszírozza.” Báthory a „mérsékelt” szervezet gyors támogatását kérte, hogy az útját állhassa a radikalizálódásnak.
A Báthory-dolgozat után pár nappal Náday az MCDSZ küldöttgyűlésén kijelentette, hogy „a mai naptól nemzetiségi szövetségként kíván működni”, és „mint nemzetiségi képviselet a nemzetiségi státusszal járó összes jogi és alkotmányos jogosítványra igényt tart. Alapszabálya a többi nemzetiségi szövetség alapszabályával megegyező” . A Phralipe nyilatkozatban ítélte el az MCDSZ és a mögötte álló erők antidemokratikus akcióját, és ebben az állásfoglalásban fogalmaztuk meg először a kisebbségi önkormányzatiság alapelvét, miszerint„egy kisebbség egészét, csak a kisebbség tagjai által, szervezeti hovatartozástól függetlenül, egyenlő szavazati joggal megválasztott testület képviselheti.” Nemzetiségi képviselőként a Parlamentbe kooptálására váró Náday nyilatkozataiban 1989 őszén már hatvan ezres tagságról beszélt, ami 1991-re száztízezerre nőtt. Falusi romák beszámoltak arról, hogy jártak náluk a telepen idegenek, fekete autókkal, és összeírták, kinek van lakásproblémája. Merthogy – így biztatták őket – az új cigány nemzetiségi szervezet segíteni fog nekik. Csak adják meg az adataikat, és itt írják alá… Volt MCDSZ-esek meséltek olyan számtanfüzetekről, amelyben személyes adatok szerepeltek, az oldalak tetején pedig az állt: „MCDSZ belépési nyilatkozat”. (Nagy volt ugyan a lakásínség, és sok család lépett volna ki a cigány telepek zártságából, de azért elég kétséges, hogy 1991-ig már száztízezer felnőtt cigány iratkozott föl a számtanfüzetbe.)
A Phralipe attól tartott, s nem alaptalanul, hogy Báthory az MCDSZ-t magával együtt átmenti, és az MSZMP helyett az MDF fogja elismerni a tanácselnökök, a párt-és KISZ-titkárok, rendőrkapitányok kedvelt „cigánybíróit”, vajdáit, besúgóit, segédrendőreit, élükön a rendszer által még hamis doktori címmel is felruházott Nádayval, akit aztán 1990. február végén váratlanul elsöpört egy puccs. Valószínű, komoly krízist okozott a csapattagoknak, hogy melyik pártra érdemes, mint befutóra tenniük, melyik irányába kormányozzák a „nemzetiség szekerét”. Az MCDSZ vezetőségében (és az MDF-ben) ülő Báthorynak nyilván csak mellékszerep jutott Náday eltávolításában, a főszerep az „öntudatos” népfrontos tagságé volt, akiket zavart Náday rugalmatlansága és bizonytalansága: nem követte Báthoryt az MDF-be, és Tabajdit sem az MSZP-be. A következő információnk magától Nádaytól származik: a puccs költségvetése (a Báthory által kért és sietve odaítélt) kétmillió forint volt. Nádayt „gyorsított eljárásban” leváltották, az összeget a megyei elnökök zároltatták, majd szétosztották a megyéknek. Az új vezetésben főtitkári tisztséget kapott a puccs kulcsembere, Farkas Flórián, aki márciusban ajánlást dolgozott ki, legfontosabb feladatként az MDF-fel való együttműködést jelölte meg. Innentől Farkas és Báthory szétválaszthatatlanok. Úgy tűnik, immár negyedszázados történelmi léptékben igaz, hogy a „magyarság egységtörekvésének” Farkas a cigány garanciája. De a konzervatívok iránti elkötelezettsége még nem látszott elég szilárdnak ahhoz, hogy az MDF a közelgő választásokon a Parlamentbe jutás szempontjából előnyös helyet ajánljon fel neki, ezért levetette magát az országos listáról.
A szétszóródó népfrontos bagázs minden tagja kereste a kapcsolatot a pártokkal. Az MSZP listáján indult Péli Tamás, a Népfrontból lett Hazafias Választási Koalícióban Raduly József és Lakatos Menyhért volt a jelölt, a Természetes Társadalomvédők Szövetségében dr. Náday, Farkas Pál pedig a Szociáldemokrata Petrasovits Anna mögött díszelgett. De az MSZP is épp hogy bejutott a Parlamentbe, a többi pártkezdeménynek esélye sem volt. Tehát egyedül az MDF-es Báthory útja vezetett nagy biztonsággal a nemzeti kormányba.
