Ha belegondolunk, a Szovjetunió történelmi szerepe hasonló a napóleoni birodaloméhoz. Utóbbi zúzta szét az európai abszolutizmus és exportálta a felvilágosodást, a modern polgári jogokat, nemzeti gondolkodást  a kontinens keleti felébe.

A Szovjetunió végérvényesen lerombolta az orosz feudalizmust, megfékezte a nácizmust és ennek köszönhetően összeomlottak, eltűntek a kelet-európai országokban regnáló feudál-kapitalista társadalmi berendezkedések. Ez pedig korábban sohasem látott társadalmi mobilitás előtt nyitotta meg a kaput.

Élen járt a gyarmati felszabadulásért folyó harcban és ennek köszönhetően a harmadik világ elnyomott népei, Dél-Amerikától Afrikáig, a mai napig a marxizmusban látják egy jobb élet reményét.  Arról nem is beszélve, hogy a mainstreambe emelte a szocialista gondolatot. A sokáig csak európai nyelveken elérhető nagy kommunista teoretikusok művei mára szinte a világ összes nyelvén elérhetőek. A Szovjetunió élen járt az analfabetizmus felszámolásában és segítette a gyarmati elnyomás alól felszabadult népeket, hogy náluk is kialakulhasson az oktatási rendszer, valamint támogatta, hogy nemzeti iparuk is meg tudjon erősödni.

Európa szociáldemokrata jóléti rendszereit a keleti kihívás miatt engedték kialakulni, a Szovjetunió széthullásának eredménye, hogy a nyugati baloldal válsága jutott és megnyitotta kapuit a neoliberális “harmadik út” előtt.

A Szovjetuniót lehet és kell is kritizálni, de akkor is el kell ismerni a progresszív innovációkat amiket Kelet-Európa, Közép-Ázsia és a harmadik világ népeinek adott.

Végezetül csak annyit, hogy Napóleon bukása után úgy tűnt, hogy az abszolutizmus legyőzte a polgárságot, majd kiderült, hogy csak elodázták a bukásukat néhány évtizeddel.

Szakari