Hiába a világ legnagyobb nyersanyag-felvásárlója Kína, eddig Londonban, New Yorkban és Chicagóban dőlt el, hogy az alapanyagokat milyen áron veszik. Most viszont saját árutőzsdét hoznak maguknak létre, amely a Donald Trump amerikai elnök kirobbantotta kereskedelmi háború élét is elveheti és átformálhatja a világpiacokat.
A világon jelenleg három nagy, nemzetközi árupiaci tőzsde van: a Chicago Mercantile Exchange (CME), a London Metal Exchange (LME) és a New York Mercantile Exchange (NYMEX). Ez az állapot lassan száz éve tart, de most Kína megbolygatná az állóvizet: nemzetközi méretekre duzzasztaná a Szingapúrban májusban megalapított Asia-Pacific Exchange (Apex) árupiaci tőzsdét.
Az egész hátterében pedig nem más áll, minthogy Donald Trump amerikai elnök idén tavasszal belekezdett a Kína ellen (is) meghirdetett kereskedelmi háborújába. Egyelőre még csak 34 milliárd dollár értékű kínai termékre vezettek be 25 százalékos védővámot, de már tervben van, hogy ezt 200 milliárd dollárnyi termékre kiterjesszék. Sőt az amerikai elnök már arról beszélt, hogy a teljes kínai importra, 500 milliárdra is kész ezt megtenni. Viszont Kína kezében már kevés fegyver van, eddig 34 milliárd dollárra képesek voltak viszontvámokat bevezetni, de az USA-ból lényegesen kevesebb terméket hoznak be, mint visznek ki.
Megvan a nagy ötlet
Viszont fájdalmat még tudnak okozni, és ezt éppen azáltal, hogy a dömpingáruk termeléséhez rengeteg nyersanyagra van szükségük. Egyelőre ezekre a három kulcstőzsdén kell szerződéseket kötniük. Így a kínai ipar erősen kitett a nyersanyagáraknak kezdve a mezőgazdasági terményekkel, a rézércen át egészen a különböző fémekig. Ha pedig a szerződéseket az USA-ban kötik, akkor még a riválist is pénzelik - írja cikkében a South China Morning Post.
Így jött Eugene Zsu Jucsen, a China Financial Futures Exchange és a Shanghai Pudong Fejlesztési Bank korábbi vezetője az ötlete, hogy megalapítja az Apexet. E megoldás előnye, hogy mivel Szingapúrban van, a befektetőknek nem kell a sajátos kínai piaci szabályozásokhoz igazodniuk, valamint a származékos ügyleteket sem jüanban denominálják, hanem dollárban, ami előny lehet a nyugati szereplőknek is. Sőt a piaci szereplőknek nem kell Kínában számlát nyitniuk - ahogy a már meglévő kínai árupiacokon -, hanem a már megszokott nemzetközi kereteket használhatják.
Lemondtak a saját bonyolultságukról
Az ázsiai termelők számára vonzó is lehet a szingapúri tőzsde, mert Kína biztos felvevőpiacot jelent. Például az ország a nyersolajszükséglete 60 százalékát importálja, a vas és réz esetében ez 50 százalék körüli, míg a szójababnál 90 százalékos a mérték. De a kaucsukgumi és a pálmaolaj esetében is nagy az importkitettsége.
Az érdeklődés pedig már megvan a piacokon: pálmaolajjal már május 25. óta lehet kereskedni az Apexen, és az első napon már 33 millió dollárnyi szerződést kötöttek. Igaz, azóta csillapodott a forgalom, ami az árakon is látszik: 557,50 dollár/tonna árfolyamon kereskedtek most hétfőn, ami 12 százalékkal alacsonyabb a májusi átlagnál.
Nem megy majd egyik percről a másikra
- mondta Chen Hao, a KGI Securities egyik stratégája a lapnak.
Hao szerint teljesen ésszerű lépés ez Kínától. Mi importáljuk a legtöbb szójababot, de Chicagóra kell hallgatnunk. Ki kell eresztenünk a hangunkat, de nem szabhatjuk át a teljes piacot, mert az ésszerűtlen lenne. Nem veszíthetjük el az Egyesült Államokat a szójabab esetében sem - tette hozzá a stratéga.
A kereskedelmi háborúban Kínának emellett az is nagy előnyt jelenthet, hogy a kieső amerikai nyersanyagok helyett a világban könnyebben találhatnak alternatív forrásokat. Ez pedig vonzó lehet: hiába várják azt, hogy a világon csökken majd a túltermelés, Kína ipari kibocsátásától senki sem vár lassulást, vagyis lesz felvevőpiac a nyersanyagokra.
A nyitókép forrása: AFP.
