Iskolát festeni invitálták a szülőket egy törökbálinti iskolában, ami nem egyedi példa, találtunk oktatási intézményt, ahol függönyök varrására kérték az oda járó gyerekek családját vagy "székprogramot" hirdettek a folyosók berendezése érdekében. Van, aki kiakadt a közösségi munkának nevezett "önkéntes" munkán, más szülők csak legyintenek, mondván, az óvoda óta mindenhol elvárják a hozzájárulást a gyerek képzéséhez. Az oktatási szakértő szerint viszont nem etikus, ha a diákok családjának kell közreműködnie az intézmények nyári karbantartásában.

„Az iskola tisztasági festését minden évben nyáron végeztettük el. Az elmúlt nyáron a Tankerületi Központ finanszírozta mindkét épület teljes festését. Idén tisztasági festésre a Tankerület részéről a … osztályok, valamint a wc-k, mosdók, öltözők festése biztosított. (…) Így a segítségüket kérjük, hogy kollégáimmal, Önökkel és tanulóinkkal a közösségi munka keretében fessük ki azokat a termeket folyosókat, amit a fenntartó ebben az évben nem finanszíroz” – idézet abból a levélből, amit június végén kaptak a törökbálinti Bálint Márton Általános Iskola és Középiskola vezetésétől az ide járó gyerekek szülei.

A levélben pontos dátumok is szerepelnek, amikor várják a festésben segédkezőket, de azt is bedobják ötletként, hogy álljon össze egy-egy osztály szülői és vállalja együtt, hogy kifejezetten a „gyermekeik szeptemberi osztályát kifestik, esetleg az osztály előterét”. Ehhez festéket és néhány eszközt vásárolnak, de „várják a felajánlást festék, festő szerszámok formájában” is – teszik hozzá.

A körlevelet az egyik szülő azért juttatta el lapunknak, mert szerinte ez már túlmegy azon a határon, amit az intézmény egészséges keretek közt elvárhat tőlük. Kérte, hogy nevét ne tüntessük fel, pont azért, amiért szerinte más szülők sem mernek szólni: nem akarják, hogy végül a gyereken csattanjon, ha zúgolódnak az „önkéntes” munka miatt.

„A levél megfogalmazása alapján az ide járó nagyobb, középiskolás diákoktól pedig a kvázi elvárják, hogy ők meg majd a folyosókat festik ki. Már úgyis rég volt kommunista szombat”

– mondta.

Megkerestük a levél feladóját, a törökbálinti iskola vezetőjét, aki semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy ilyen módon próbálják csökkenteni a költségeket, hogy tudjanak másra költeni. „Az iskolában minden évben sor kerül tisztasági festésre. Az idén egyéb más beruházást is szeretnénk megvalósítani, ez motivált bennünket arra, hogy szülők, tanárok és a diákok közösségi munka keretében, közösségépítő tevékenységeként valósulna meg az iskola egy részének a festése” – mondta Keszler Márton.

Az iskola szerint a szülők szerették volna

Az intézményvezető szerint „a szülők részéről volt igény rá korábban is, hogy közös tevékenységek valósuljanak meg szülők, diákok, tanárok bevonásával. „A szülők tanácsán kifejezetten egyetértettünk abban, hogy a gyerekek így megtanulnák jobban értékelni és védeni a környezetüket, önmaguk és mások munkáját tisztelni, és megbecsülni. Pedagógiai programunk fontos nevelési elve a környezet védelme, a környezeti nevelés és a fenntarthatóság” – magyarázta.

Az intézményvezető szerint az általa küldött levélből kitűnik, hogy önálló felajánlásokat várnak, semmiképpen nem kötelezettségnek szánták. „Sajnálatos, hogy ezek szerint néhányan félreértették a levelet, és nem tájékozódtak a szülők tanácsán elhangzottakról. Mint ahogy

a többi szülő és a diákok összessége értette a levél közösségépítő invitálását, ezek serkentenek bennünket arra, hogy gördülékenyebb kommunikációt valósítsunk meg a jövőben”

– tette hozzá. 

Már az óvodától kezdve ez megy, megszokjuk

Egy másik, pesti gimnáziumban a szülői értekezleten, szóban hangzott el nagyon hasonló kérés. „Elsős lesz a gyerekünk, ezért mondták el a tudnivalókat, köztük, hogy miben várják a szülők közreműködését. Valójában azért nem ért meglepetésként, mert

már megszoktuk, hogy az óvodától kezdve egy csomó mindent nekünk kell összedobni”

– mesélte az édesanya, aki szerint az igazgató udvariasan, nem nyomasztó jelleggel közölte mindezt, ezért nem botránkozott meg rajta.

Itt nemcsak a festés merült fel, hanem megfogalmazása szerint ebben az oktatási intézményben úgynevezett székprogramot hirdettek, ugyanis a folyosón nincs elég szék, hogy leüljenek a gyerekek. „Ezért kértek felesleges, jó állapotú székeket, de szükség lenne függönyökre is, ezért függönyvarrásra is várnak felajánlást” – sorolta.

„Székprogram” és padvásárlás – de örülnek, hogy bekerült a gyerek

Egy budai iskolában magát a padot akarták megvetetni a szülőkkel, miután a gyerekük plusz főként érkezett volna az osztályba. „A cipősszekrényt is a szülők dobták össze, de a padot egyedül megvenni azért drága lett volna. Szerencsére végül egy elballagó diák szülei odaadták azt, amit ők vettek korábban” – mondta. „Mit tehetnél egy ilyen helyzetben, mikor örülsz, hogy egyáltalán bekerült a gyerek egy jó, kis létszámú osztályba” – jegyezte meg.

„A köznevelési törvényben szerepelnek a szülő kötelességei, így például, hogy működjön együtt a pedagógusokkal, kövesse figyelemmel a gyerek tanulmányait, és általában tegyen meg mindent, hogy sikeres legyen az iskolában. Tehát van egy kvázi láthatatlan szerződés az iskola és a szülő közt, ez azonban kizárólag a gyerek tanulmányaira vonatkozik. Vagyis a szülőnek nem kötelessége, hogy bármit tegyen az iskola fenntartása, karbantartása érdekében, ehhez akár tevékenységgel, akár anyagilag hozzájáruljon” – mondta Szüdi János, oktatási szakértő.

Közösségi aktivitás vagy látens presszió?

Bár sok helyen ezeket a munkákat a közösségi élethez tartozó aktivitásnak tekintik, szerinte ez nem szerencsés, illetve erősen függ az iskola generális hozzáállásától. „Ez etikai kérdés is, mert szép elv, hogy a tanárok és a szülők legyenek mellérendeltek, valójában az iskola mindig hatalmi helyzetben van. Ha olyan intézményről beszélünk, amely nagyon nyitott, és tényleg mindenben partnerként kezeli a szülőket, akkor még esetleg elfogadható. De ha az együttműködés csak az ilyen esetekre vonatkozik, amikor valamit hozni, festeni, takarítani kell, akkor ez több mint ártalmas” – magyarázta.

Az oktatási szakértő szerint amíg az iskolák önkormányzati fenntartásúak voltak, még lehetett arra hivatkozni, hogy az iskolai tennivalók elvégzése a településnek szól, szolidaritást fejez ki. „Ennek van hagyománya, hiszen régen is volt, hogy a lakosok építettek fel helyi iskolákat, amit magukénak is éreztek. Csakhogy az intézmények állami átvételekor pontosan az volt az egyik indok, hogy ezentúl majd megoldanak mindent, mert jobb gazdái lesznek – jegyezte meg. – Ha egy szülő önként felajánlja, hogy megcsinál valamilyen közösségi dolgot, azt nem lehet kifogásolni. De mindig ott van, hogy a gyerek tanulmányai miatt erre nehéz nemet mondani, vagyis óhatatlanul presszióként működhet” – tette hozzá.