Az Európai Unió állam- és kormányfőinek brüsszeli tanácskozásán megerősödött a bevándorlástól elzárkózók álláspontja, de semmit sem tettek a migráció okainak enyhítéséért, még kevésbé kiküszöbölésükért. Szóba sem került, hogy az EU tagállamai kivegyék részüket Szíria újjáépítéséből, hazatérési lehetőséget biztosítva annak a sok millió embernek, aki Törökországba és Európába menekült a terroristák megszállása, majd a Szíria felszabadításáért vívott harcok elől, most pedig vonakodik visszatérni a romok közé. Átfogó koncepció híján nem maradt más hátra, mint visszakozni az elosztási kvótától, rábízni a tagállamokra, ki mihez kezd a migránsokkal, hogyan nehezíti meg bejutásukat, vagy zárkózik el előlük, gyűjtőhelyek felállításával próbálkozni a lehetetlennel. A kontinens nyugati fele az egykori gyarmatok kárpótlása helyett további kiszipolyozásukat tartja elsődlegesnek. Attól tart, ha nem ezt teszi, összeomlik a „jóléti rendszer”.  Nem törődik magatartásának következményeivel a népvándorlásra nézve. A valódi megoldás, az elmaradottak fejlődésének támogatása a nagy pénzügyi érdekek egoizmusába ütközik, és nemzeti alapon is megosztja az Uniót a nemzeti tőkék rivalizálása miatt a haszonért. Súlyosbítja a politikai-társadalmi válságot nagy szövetségesük, az Egyesült Államok rájuk kényszerített kereskedelmi háborúja, és az erőviszonyok fokozatos eltolódása a Kelet javára, melyet Trump amerikai elnök is kénytelen volt tudomásul venni azzal, hogy Helsinkibe utazik Putyinnal egyezkedni. Egység helyett az Európai Unió a bomladozás jeleit mutatja, képtelennek tűnik arra, hogy szembenézzen az emberiség igazi problémáival, gyökereinél orvosolva őket, azzal biztosítva saját jövőjét, hogy másokat se fosszon meg tőle.

Simó Endre, a Magyar Békekör elnöke