(Igérjük, hogy az utolsó írás lesz a témában!! Szerk:)

Benedikty Béla úr írásait mindig szívesen olvasom. Most sem kötözködni szeretnék, csak gyorsan papírra, illetve képernyőre-billentyűzetre vetni, ami hirtelenjében eszembe jutott.

Szóval igen, a Viktátor, másnéven, de annál találóbban Bonsai Führer valóban nem épületes látvány a golyóálló mellényke fölé penderített rusnya zakóban, ordenáré narancsszínű nyaktekerészeti mellfekvencben, és a hírös magyar tangóharmonikázó betyárnadrágban… gondolom, nélkülük sem nyújt felemelőbb látványt, de ez inkább legyen Anikó asszony siráma.

Viszont nagy kár ezzel túl sokat foglalkozni. Csúnya, szedett-vedett, oszt’ kész. Attól még lehetne ember, ha már van egy olyan közmondásunk, hogy nem a ruha teszi. Persze, értem én, egy miniszterelnöknek illene, miegymás. De a miniszterelnököt sem a ruha teszi. Ott van, kéremszépen, Uruguay negyvenedik elnöke, José Alberto Mujica. Tessék csak megnézni, miféle öltözékekben járt, akkor is, amikor elnök volt (2015-ig). Az otthonáról és az autójáról nem is beszélve. Viszont nem lopta sem a napot, sem a közpénzt.

Ha pedig Vezérünk daliás termetén kívánunk élcelődni (sosem álltam mellette, de állítólag nálam azért magasabb…), jusson eszünkbe, hogy Gandhi mindössze 164 cm magas volt, Martin Luther King 168 cm…  a Führer (nem a Bonsai, hanem a Hitler) pedig, csak miheztartás végett,  175 cm, szóval a Viktátor pont közéjük  (és jóval elém) állhat a tornasorba. Nem a mikroszkóp teszi az embert.

Azt hiszem, nekem Fényességes Csúti Csillagunk csukott szemmel sem tetszene. Igaz, hogy akkor kevesebb trauma érne a választékos eleganciája és férfias vonzereje következtében, de sajnos akkor is hallanám, ami a száján kisötétlik. És ott a baj.

Goitein Vera