A Magyar Tudományos Akadémia beleállt a küzdelembe, ahogy szokás mondani. 

„Na, akkor végre vége a finnugor diktatúrának” – szólt egy Facebook-komment, amit az MTA kutatóhálózatának államosításáról szóló hír ihletett. Noha internetes hozzászólásokból következtetéseket levonni botor dolog, mégis úgy éreztem: ez a vélemény megtestesíti azt a teljesen abszurd utálatot, amivel a magyar közvélemény egy része viszonyul saját nemzeti tudományosságához. (Persze csak a humántudományok területén, azokhoz mindenki ért: még soha nem olvastam az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetével kapcsolatos ideológiai bírálatot.)

Egy ideje szerencsére a Magyar Tudományos Akadémia is érzékeli, hogy fokozott érdeklődés tapasztalható a magyar őstörténet iránt, s nem helyes szó nélkül hagyni az interneten tenyésző ostobaságokat. Noha nincs kétségem afelől, hogy a magyar őstörténetről a varrógép-műszerészi vagy kohómérnöki tudás teljes vértezettségével nyilatkozó boldogtalanok bármelyikét meg lehetne győzni, már csak az információs szupersztrádán bóklászló ifjabb nemzedékek miatt is érdemes összefoglalni röviden, közérthetően a legfontosabb tudományos eredményeket.

Ezt tette most az MTA: vezető szakértők – Klima László nyelvész-régész, Mende Balázs Gusztáv paleoantropológus és Türk Attila régész – magyarázták el a kutatások állását. A legfontosabb állításokat emelem ki, a sumerológus nagypapit vigyék el a képernyő elől! Már az elején eláruljuk, hogy ki a gyilkos az a szemét Gyurcsány Trefort soha nem mondott olyat, hogy magasabb politikai szempontok miatt a finnugor rokonságot kell hirdetni.

GENETIKA:

A genetikai vizsgálatok kizárólagosan nem vagy csak nagyon kivételes esetekben alkalmasak nyelvi-kulturális kérdések tisztázására. A genetikai rokonság sok esetben független a nyelvek rokonságától, illetve egy nép más jellemző karakterétől. A nem kellően körültekintő megfogalmazás és az állandó „áthallás” a nyelvi és a genetikai rokonság fogalma között sajnos a genetikai kutatás eredményeinek értékelésére is átviszi a „nem is vagyunk finnugorok” egyre jobban népszerűsített üzenetét.

• Az eddig elvégzett archeogenetikai vizsgálatok eredményei szerint a honfoglalók anyai ágon nagyon heterogén népességet alkottak, amelyen belül jelentős volt a keleti (ázsiai) összetevők aránya.

• A honfoglalók genetikai összetételének kortárs népességekből nyert adatokkal való összehasonlítása azt mutatja, hogy a genetikai előzmények az egész nyugat-eurázsiai és közép-ázsiai területekre kiterjednek.

RÉGÉSZET:

• Az újabb „magyargyanús” leletek és azok földrajzi elterjedése továbbra is a korábbi őstörténeti modellt támasztják alá, miközben számos részletét tekintve pontosítják az eddigi elképzeléseket. A Dnyeszter és Dnyeper menti területek mellett a Volga–Dél-Urál térségébe mutatnak a legvilágosabb kapcsolatok.
• A honfoglalás kori hagyaték régészeti és bioarcheológiai vizsgálati eredményei megerősítik, hogy a Kárpát-medencébe beköltözők többgyökerű, összetett népességet alkottak.
• A magyar honfoglalást – mint az őstörténetet lezáró eseményt – hagyományosan 895-re tesszük. Azonban az írott források adatai mellett néhány újabb hazai lelet is arra utal, hogy a honfoglalás kori anyagi kultúra már ezt megelőzően is feltűnt a Kárpát-medencében. Napjainkban erre utal (pl. Szeged környékén) néhány kis sírszámú temetőből származó honfoglalás kori sír radiokarbonos kormeghatározása. Amennyiben a későbbiekben ezek az adatok tovább gyarapodnak, akkor újabb érv szól majd amellett, hogy a honfoglalást ne kizárólag egy-két év eseménytörténetének tartsuk, hanem sokkal inkább egy néhány évtizedes, a 860-as évektől kezdődően a 907-es pozsonyi csatával bezáruló történelmi folyamatnak. 

NYELVÉSZET:

• Másfél évszázada bizonyosan tudjuk, hogy nyelvünk a finnugor nyelvek közé tartozik. A finnugor egy nyelvészeti szakkifejezés – nyelvekre alkalmazható, de népekre nem. Vagyis nem mi vagyunk finnugor eredetűek, hanem a nyelvünk.
• A „nem vagyunk finnugorok” típusú mondattal kezdődő szenzációhajhász újságcikkek és áltudományos művek egy nem létező állítással szemben indulnak rohamra, miként Don Quijote a lovagoknak nézett szélmalmok ellen. Ebbe a körbe tartozik, hogy természetesen az Árpád-házi királyok csontmaradványainak genetikai kutatásából sem vonható le következtetés arra vonatkozóan, hogy finnugorok vagyunk-e, vagy sem. Őstörténet-kutatásunk elismert szakemberei mutattak rá: nem mi vagyunk finnugorok, hanem a nyelvünk finnugor eredetű.

• Az alapszókincsbe tartoznak a névmások, a rokonság különböző fokait jelölő szavak, a testrésznevek, a számolás szavai, az alapvető igék, a földrajzi környezet, a növény- és állatvilág szavai. Minden nyelv folyamatosan változik, egyes szavak kikopnak belőlük, és új szavak is keletkeznek. Ennek ellenére a finnugor alapszókincs ma is meghatározó eleme a magyar nyelvnek. A számítógépes statisztikák szerint a mai magyar beszélt nyelvben és az írott szövegekben is 50% fölötti arányban vannak jelen a finnugor eredetű szótövek (kb. 650-700 tőszó) és a belőlük képzett szavak.
• A honfoglalás előtt a magyar nép egy nyugati ótörök nyelvet beszélő népességgel került szoros kapcsolatba. Török eredetű szavaink (kb. 350-400 szó) a fejlett állattenyésztéssel és földműveléssel (ekés gabonatermelés, kertkultúra, szőlőtermelés) való megismerkedésről tanúskodnak. Ez török hatásra ment végbe a magyarság körében. A török szavak jelentésükkel is bizonyítják, hogy későbbiek, mint a finnugor eredetű magyar szavak, mert azok a halászatra, vadászatra és gyűjtögetésre utalnak. Török eredetű nyelvtani elemek a magyarban lényegében nincsenek, míg finnugor eredetű bőven van. Vagyis a török hatásról vallott tudományos vélemény erősíti azt, hogy a magyar nyelv nem a török, hanem a finnugor nyelvek közé tartozik.
• Eddig nem ismert annak bizonyítéka, hogy a „finnugor hazugságot” 1821-ben a Habsburgok találták volna ki, miként Trefort Ágoston sem mondta és írta sehol, hogy kötelességünk a finnugor rokonságot hirdetni. A legendák körébe tartozik, hogy Hunfalvy Pál és Budenz József Habsburg-ügynök lett volna, Kőrösi Csoma Sándor pedig nem írt naplót, így azt sem írta le, hogy a magyar nép igenis Attila népe.