Az uniós kohéziós támogatási forrásaik 23-24%-os visszaesésével számolhatnak a következő költségvetési ciklusban a kelet-közép-európai országok - írja a Financial Times egy ma megjelenő bizottsági javaslat alapján. A pénz egy részét a déli tagországok felé csoportosítaná át az EU, másrészt maga a kassza mérete is szűkülne. 

Tisztul a kép, változik a képlet

Brüsszel 37 milliárd eurót tervez elvonni a régiótól, a görög, spanyol, portugál és olasz gazdaságot viszont kissé erősebben kívánja megsegíteni. Az Európai Bizottság ma megjelenő javaslata a 330 milliárd eurós kohéziós politika reformjáról szól, ehhez jutott hozzá a Financial Times. Az agrárkassza részletszabályait június 1-jén hozza nyilvánosságra a Bizottság.

Az anyagban az szerepel, amiről eddig semmi pontosat nem lehetett tudni: hogyan osztják fel az országok között a 2021-2027-es költségvetés kohéziós forrásait. Ez azért fontos, mert a fő keretszámok megismerése után csak annyi volt tudható, hogy (elsősorban a Brexit miatt) reál értelemben több mint 10%-kal csökken az elosztható források mértéke, az azonban nem volt ismert, hogy az elosztási szabályok változása növeli vagy csökkenti a forrásvesztés mértékét. A friss információk szerint növeli, nem is kicsivel: Magyarország, Csehország, Észtország és Litvánia 24%-kal, Lengyelország 23%-kal kaphat kevesebbet, mint az előző költségvetési ciklusban.

Vagyis úgy tűnik, hogy a kisebb tortából még kisebb szeletet kapnak a régiós országok, miközben a déli periféria támogatása vagy stagnál vagy kissé emelkedik.A számok alapján az erős szembeállítás azonban nem indokolt: a visegrádi országok 37 milliárd euróval kapnának kevesebbet 2018-as árakon, a déliek pedig mindössze 3,7 milliárddal többet. Hozzá kell tenni, hogy a napilap szerint a pontos számok még mindig a Bizottságon belüli heves politikai viták tárgyát képezik, és a tisztviselők a pénz elosztására vonatkozó képlet részleteivel foglalkoznak, maga a képlet pedig változhat.

Kinek mennyivel változna a kohéziós forrása?

• A Lengyelországnak tervezett kohéziós források össze 83,9 milliárd euróról 23%-kal (19,5 milliárd euróval) 64,4 milliárd euróra eshet a 2018-as összevethető árak alapján és a lengyel fejlesztési miniszter szerint ez "teljességgel igazságtalan".
• A magyar, cseh, észt, litván vágások mértéke a maximális 24% körüli lenne és azért nem több, mert a Bizottság a tervezési keretekbe beépített egy olyan szabályt, ami nem engedne ennél nagyobb változást.
• A spanyoloknak szánt kohéziós forrásnövekedés mértéke 5%-kal 34 milliárd euróra, a görögöké a maximális 8%-kal 19,2 milliárd euróra, az olaszoké 6,4%-kal 38,6 milliárd euróra nőhet.
• Összességében a visegrádi négyeknek 37 milliárd euróval csökkenne a kassza mérete 2018-as árakon, míg a déli tagállamoké (portugál, spanyol, olasz, görög, ciprusi) 3,7 milliárd euróval nőne. A kettő közötti különbség nagy része azzal függ össze, hogy a kohézióra szánt teljes uniós keret mérete is csökkenne és ennek jelentős részét tehát a mi régiónkra "hárítanák".
• Ezt azzal indokolnák, hogy a mi régiónk az elmúlt 10-14 éves uniós tagság alapján aránytalanul sokat profitált az uniós fejlesztési programokból, míg a déli államokban súlyos társadalmi különbségek alakultak ki a válság utóhatásaként, amelyeket kezelni kell.
• Fontos tudni, hogy még ezzel a forrásátcsoportosítással is ami régiónk és a balti térség az egy főre jutó forrásokban az egyik legjobban támogatott maradna. Szlovákia és Lettország például a 2021-2027-es időszakban egy főre vetítve átlagosan 300 eurót kaphat, ami háromszor akkora, mint az olaszoknak szóló összeg.
• Az északi tagállamok számára (belga, svéd, dán, holland) elérhető forráskeret reálértelemben nem változna.
• A Bizottság a szabályrendszer átalakításával több forrást tenne elérhetővé több hanyatló ipari körzet számára úgy, hogy eddig az számított átmeneti régiónak, amelynél az egy főre jutó GDP az EU-átlag 75-90% közé esett, most ezt a tartományt 75-100%-ra tágítanák.
• Ahogy azt már korábban jelezte a Bizottság, a forráselosztási képletbe az egy főre jutó GDP mellett bejönnének egyéb, szociális-társadalmi mutatószámok is, így a fiatalkori munkanélküliek aránya, oktatási mutatók, a 2014-2017 között befogadott menekültek száma és a CO2-kibocsátás indikátorai.

Van esély rá, hogy ezek a számok csupán kiindulási alapot jelentenek a tárgyalásokhoz, hiszen a forrásvesztés mértéke éppen annyi, amennyit az unió szabályai maximálisan engedélyeznek. Ebből bizonyára lehet majd visszadolgozni valamennyit. Azt viszont el kell fogadni a régiónknak, hogy van racionális oka a mi régiónk felől a déliek felé "átcsoportosított" forrásoknak: a déli államok az elmúlt évek lassú növekedése miatt relatív lecsúsztak az EU-átlag fejlettségi szintje felé/alá és a fiatalkori munkanélküliség például jelentős gond, miközben a mi régióink azért ütemesen fejlődött.

Az átcsoportosítás mértékét növelheti, ha a Bizottság a most induló érdemi tárgyalásokon azt látja, hogy például az olasz kormányra készülő erőket úgy tudja majd "lecsillapítani", hogy több EU-forrást ígér meg nekik és ezzel az eurózónában és az EU-ban tudja tartani őket. Ennek viszont ellentmond az, hogy most a 24%-os magyar vágás a lehetséges legnagyobb a Bizottság által eddig felállított szabályrendszer alapján.

Összességében tehát úgy tűnik, hogy a Bizottság elment a falig abban a kérdésben, hogy mennyi pénzt vonjanak el a régiós támogatásból, ez pedig az irányt egyértelműen kijelöli. A fejlett országok kötelező ellenkezése ellenére azt egyelőre nem látjuk valószínűnek, hogy a szabályokat átírva ennél is több forrásvesztésre kellene számítanunk. De ha a tárgyalóasztal egyik pontján ennyire végletes a kiindulópont, akkor inkább az a kérdés, hogy ebből mennyit lehet még megmenteni. A mai viszonyok és információk szerint a forrásvesztés reális sávja 24 és 10% között lehet reálértékben.