Néha nem értjük a folyamatban lévő változások nagyságrendjét. Jó módja annak, hogy szemügyre vegyük őket, ha konkrét, mondhatni tanulságos esetekre összpontosítunk. Ilyet kínálnak számunkra az egyetemek új világranglistái, amelyeket mindig is a Nyugat uralt.

Alig két évtizeddel ezelőtt a tudományos termelésen és szaklapokban megjelent cikkeken alapuló globális egyetemi rangsor azt mutatta, hogy hét amerikai egyetem szerepelt a világ tíz legjobbja között. Értelemszerűen az első a Harvard Egyetem volt. Azokban az években egyetlen kínai iskola volt, a Zhejiang Egyetem, amelynek sikerült bekerülnie a legjobb 25 közé (The New York Times, 2026. január 15.).

Rövid idő alatt, alig negyed évszázad leforgása alatt valódi szökőárnak, egy hatalmas fordulatnak vagyunk tanúi, amely után semmi sem maradt a helyén. Ma a világ első tíz akadémiája között nyolc kínai, egy kanadai és egy egyesült államokbeli található. A legendás Harvard a harmadik helyre szorult vissza, míg a Zhejiang jelenleg az első.

Az amerikai egyetemek kétségtelenül továbbra is rengeteg kutatást végeznek, de a változás az, hogy a kínaiak ezt most nagyobb sebességgel teszik. A 2000-es években a legjelentősebbek között számon tartott hat amerikai egyetem (a Michigani Egyetem, a Kaliforniai Egyetem Los Angeles-ben, a Johns Hopkins, a Washington–Seattle-i Egyetem, a Pennsylvaniai Egyetem és a Stanford Egyetem) több kutatást produkál, mint két évtizede, de ennek ellenére a kínaiak hátrébb szorították őket.

Minden elemző szerint az ázsiai országból kivételes mennyiségű és minőségű tudományos cikk érkezik, amelyek beárnyékolják az Egyesült Államok termelését. A változás egyik legkiemelkedőbb oka, hogy Kína több milliárd dollárt fektetett egyetemeibe, és azon fáradozik, hogy vonzóvá tegye azokat a külföldi kutatók számára. Ezzel szemben Donald Trump kormánya több millió dolláros támogatásokat vág meg az egyetemi kutatásokból, hogy csökkentse az állam jelentős hiányát.Továbbá a bevándorlók elleni offenzíva oda vezetett, hogy sok külföldi, de amerikai is elhagyja az országot, főként Európa felé véve az irányt. Ebben az évben a külföldi diákok Egyesült Államokba érkezése 19 százalékkal csökkent, ami egyes tanintézményeket válságba sodort. A Bloomberg szerint a leendő hallgatók számának csökkenése a következő évtizedben 370 magánegyetem bezárásához vagy más intézménnyel való összeolvadásához vezet.

Ehhez hozzá kell tenni, hogy további 430 intézmény, 1,2 millió hallgatóval, „mérsékelt egzisztenciális fenyegetéssel” néz szembe, amihez hozzá kell adni azt a 114 nonprofit magánegyetemet, amelyek 2010 és 2020 között bezártak, ami majdnem kétszerese az előző évtizedben bezártak számának. A diákok eladósodva végzik el tanulmányaikat, és családjaiknak is adósságot kell felvállalniuk, hogy támogassák őket.

A tandíj, valamint a szállás és ellátás négy évre egy magánegyetemen a 2023-24-es tanévben átlagosan 56 ezer dollárra rúgott, míg az állami egyetemeken ez mindössze 24 ezer dollár volt. Mindenesetre a középosztályok egyre nehezebben tudják fedezni kiadásaikat, miközben a munkaerőpiacon a bérek jelentős stagnálása figyelhető meg.

Ez az egyik oka annak, hogy a főiskolai és egyetemi hallgatók 26 százaléka komolyan elgondolkozott azon, hogy abbahagyja tanulmányait, vagy fennáll a veszélye annak, hogy ezt teszi.

Beléptünk az oktatás egyfajta új világrendjébe. Ma már magas szintű tudósok vándorolnak Kínába, ahogyan korábban az Egyesült Államokba tették. Sok példa van rá. Jiang Jian-feng, mindössze 30 éves, asztronómus otthagyta a híres Massachusettsi Műszaki Intézetet, és visszatért a Pekingi Egyetemre, ahol vezető kutatóként és doktori témavezetőként dolgozik. Wan Daqing matematikai zseni, Kína legrangosabb matematikai díjának nyertese, júliusban elhagyta a Kaliforniai Egyetemet, és visszatért Kínába, hogy új pozícióját betöltse.A fent említettekhez hasonló esetek igen gyakran ismétlődnek, de a nyugati tudósok körében is, akik úgy döntenek, hogy Kínába vagy más országokba távoznak. 2018 óta évente 70 és 100 közötti neves kínai és kínai-amerikai tudós hagyja el az Egyesült Államokat. Általánosságban elmondható, hogy az Egyesült Államokat külföldre elhagyók számának történelmi növekedése biztonsági, megélhetési költséggel, oktatással és egészségügyi ellátással kapcsolatos okokból következik be.

A világ megváltozott, és ezek az adatok csupán egy kis ízelítőt adnak. Azonban mi, akik nem hisszük, hogy a szükséges változások felülről, az államoktól fognak jönni, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az átalakulások mértékét, mert így vagy úgy, de azok hatással vannak ránk.

írta: Raul Zibechi
forrás: La Jornada