Fotó: Eduardo Briones A rotai katonai bázis, miután Sanchez nem volt hajlandó átadni azt az Irán elleni műveletek támogatására, 2026. március 4., Rota, Cádiz, Andalúzia, Spanyolország.

A spanyol kormány továbbra is kitűnik az európai országok közül azzal, hogy kifejezetten elutasítja az Irán elleni illegális amerikai-izraeli támadásokban való részvételt. Az elmúlt napokban a kormánytisztviselők megerősítették, hogy az ország elutasította légterének a háborúban részt vevő repülésekhez való felhasználását. „Az összes, Iránban végrehajtandó műveletekkel kapcsolatos repülési tervet elutasították” – jelentette ki Pedro Sánchez miniszterelnök egy parlamenti beszédében. Sánchez hozzátette, hogy ezt a döntést azért hozták meg, „mert egy szuverén ország vagyunk, amely nem kíván részt venni illegális háborúkban”.

Spanyolország korlátozza az Egyesült Államok katonai bázisainak használatát is. Hétfőn Margarita Robles védelmi miniszter kijelentette, hogy a kormány „semmilyen körülmények között sem fogja engedélyezni – soha nem engedélyezte, jelenleg sem engedélyezi, és soha nem is fogja engedélyezni – a Rota és Morón bázisok használatát egy olyan háború vívására, amelyet teljes mértékben ellenzünk, amelyben nem hiszünk, és amelyet mélységesen illegálisnak és igazságtalannak tartunk”.

A spanyol kormány ezen friss döntései valószínűleg némi logisztikai fejfájást okoztak a Trump-adminisztrációnak, arra kényszerítve őket, hogy más európai bázisokon keresztül tereljék át járataikat. Tekintettel az európai vezetők múltjára, hogy szövetségesüket igyekeznek megnyugtatni, ezek a fennakadások valószínűleg inkább kellemetlenséget, mint komoly problémát jelentenek.

Ugyanakkor jelentések jelentek meg más nemzetekről is, amelyek haboznak engedélyezni az amerikai repülőgépek számára, hogy területüket és légterüket az amerikai-izraeli háború támogatására használják – Nagy -Britannia kivételt képez, mivel Keir Starmer miniszterelnök nem mutat látható kétségeket az Egyesült Államok iránti hűségét illetően, annak ellenére, hogy a nyilvánosság ismételten követelte az irányváltást.

Kedden az amerikai elnök egy közösségi médiás bejegyzésben rámutatott, hogy Franciaország nem engedélyezte egy Izraelbe tartó, katonai felszereléssel megrakott amerikai repülőgép átrepülését a területe felett. Trump elnök ezt a viselkedést „nagyon nem segítőkésznek” minősítette, míg az izraeli média arról számolt be, hogy a lépés eredményeként a megszálló hatóságok úgy döntöttek, hogy többé nem adnak el „védelmi” termékeket Franciaországnak.

Körülbelül ugyanebben az időben látott napvilágot információ, miszerint Giorgia Meloni védelmi minisztere, Guido Crosetto szintén tagadta, hogy amerikai repülőgépek használták volna a szicíliai Sigonella légibázist. Azt állította azonban, hogy ennek az volt az oka, hogy nem tartották be a megfelelő eljárásokat, és nem értesítették az illetékes hatóságokat a terveikről – nem feltétlenül azért, mert küldetésük aláássa a nemzetközi jogot.

Miközben az európai vezetők a (lehetetlen) egyensúlyozás művészetét gyakorolják – miszerint ne ingereljék túlságosan a Trump-adminisztrációt, de ne is kezdjék el teljesen leképezni annak támogatottsági mutatóit –, változatlanul folytatják szégyenletes külpolitikai irányvonalukat uniós szinten. Március 30-án – miután az Egyesült Államok és Izrael több száz iskolát, egészségügyi központot és kulcsfontosságú energetikai infrastruktúrát bombázott Iránban – az Európai Unió Tanácsa bejelentette, hogy újabb egy évvel meghosszabbítja az Iránnal szembeni szankciókat. A bejelentésben azt mondták, hogy „az EU határozottan támogatja az iráni nép alapvető törekvéseit egy olyan jövőre, ahol emberi jogaikat és alapvető szabadságaikat teljes mértékben tiszteletben tartják és érvényesítik”.

Semmi jel nem utal arra, hogy hasonló szankciócsomagot alkalmaznának izraeli magánszemélyekkel és szervezetekkel szemben, annak ellenére, hogy a megszálló rezsim nemrégiben elfogadott egy olyan törvényt, amely lehetővé teszi a palesztin foglyok felakasztással történő kivégzését – amit a legtöbb szakértő és európai ember az emberi jogok és alapvető szabadságok rendkívül súlyos megsértésének tart.

Hasonlóképpen, jelenleg továbbra is érvényben van az EU–Izrael Társulási Megállapodás, amely az egyik olyan apró mozaikdarab, ami nem csupán a gázai népirtást táplálja, hanem Izrael megszállását és háborús bűneit is az egész régióban.

Ehelyett az EU nyilatkozatai továbbra sem nevezik meg egy illegális és katasztrofális háború elkövetőiként partnereiket, az Egyesült Államokat és Izraelt, amely már most is károkat okoz az európai lakosságnak. 2026. március 31-én, több mint egy hónappal a támadás kezdete után, António Costa, az Európai Tanács elnöke beszámolt egy Masoud Pezeshkian iráni elnökkel folytatott telefonhívásról, egyszer sem említve az amerikai-izraeli szövetséget. Costa ehelyett arra sürgette Pezeshkian-t, hogy vessenek véget a régióban zajló „elfogadhatatlan” támadásoknak, és kezdjenek diplomáciai lépéseket.

„Az ártatlan életek elvesztése, beleértve a Minab iskolában történteket is, mélységesen sajnálatos” – írta Costa a közösségi médiában.

Forrás: https://substack.com/home/post/p-192807935 2026. április 1.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó