300 millió munkás, paraszt, diák és különböző területekről érkezett szakember vonult az utcákra csütörtökön, február 12-én India-szerte, jogaik védelmében és tiltakozva az ország szélsőjobboldali kormányának politikája ellen.

A munkások sztrájkba léptek, leállítva ezzel több ezer szénmezőt, finomítót, gyárat, banki és közlekedési szolgáltatást az ország legtávolabbi szegleteiben is, eleget téve a Központi Szakszervezetek (CTU-k) felhívásának, amely India jelentős szakszervezeteinek közös platformja, többek között az Indiai Szakszervezetek Központja (CITU), az Indiai Szakszervezetek Országos Kongresszusa (AITUC), az Indiai Szakszervezetek Országos Központi Tanácsa (AICCTU) és a Hind Mazdoor Sabha (HMS) részvételével.

A munkásokhoz csatlakoztak a parasztok és mezőgazdasági munkások milliói az ország minden részéről, a Samyukta Kisan Sabha (SKM) és az Indiai Mezőgazdasági Munkások Szövetsége (AIAWA) felhívására. A parasztok és mezőgazdasági munkások India-szerte tüntettek minden körzeti központban és falusi központban.

Több helyen a munkásokhoz és parasztokhoz diákok, nőszervezetek és más civil társadalmi csoportok is csatlakoztak, kifejezve szolidaritásukat a sztrájkkal.

A sztrájkolók számos területen ellenálltak a gyártulajdonosok és a biztonsági erők azon kísérleteinek, hogy megakadályozzák a sztrájkot, a gyárkapuk előtti tüntetéssel és az utcákon való felvonulással biztosítva a munkabeszüntetés sikerét.

Számos államban, mint például Kerala, Odisha és Tripura, többek között, a legtöbb üzlet is bezárt a sztrájkfelhívással való szolidaritás jegyében. Kormányzati hivatalok előtt tüntetéseket tartottak, ahol ezrek vonultak fel, jelszavakat skandáltak, transzparenseket, posztereket és vörös zászlókat vittek.

A fővárosban, Delhiben, a munkások nagygyűléseket tartottak az államtitkárság épületénél. Később összegyűltek a Jantar Mantarnál is, ahol a CTU-k és az SKM vezetői beszédekben sikeresnek nevezték a sztrájkot.

Sudip Dutta, a CITU elnöke kijelentette, hogy az egynapos sztrájk csak szimbolikus, és ha Narendra Modi jobboldali kormánya nem teljesíti követeléseiket, fel kell készülnie nagyobb és hosszabb sztrájkokra a következő napokban, mivel a munkások és parasztok nem fogják megengedni, hogy a kormány károsítsa érdekeiket, vagy eladja India nemzeti szuverenitását az USA-nak és más külföldi hatalmaknak.

Főbb követelések

A sztrájk egyik fő követelése azon kereskedelmi megállapodások visszavonása volt, amelyeket India nemrégiben kötött az USA-val és az EU-val. A CTU-k, az SKM és a baloldali pártok Indiában a megállapodásokat az ország szuverenitásának feladásaként és az ország több millió parasztjának érdekeit károsítóként jellemezték, mivel lehetővé teszik az indiai piacok szabad hozzáférését a külföldi mezőgazdasági termékek számára.

Egy másik kulcsfontosságú követelés a Modi-kormány által, a szakszervezetek hosszú távú ellenállása ellenére bevezetett négy új munka törvénykönyv visszavonása, valamint egy új, VB GRAM G nevű vidéki foglalkoztatási garanciális törvény visszavonása volt.

Az SKM és az AIAWU állítása szerint a VB GRAM G törvény valójában hatástalanná teszi a foglalkoztatáshoz való jogot. Visszakövetelik a korábbi MGNREGA törvényt, amelyet a kormány visszavont.

India parasztjai és munkásai követelik továbbá a Modi-kormány által hozott számos más törvény visszavonását is, mint például a villamosenergia-törvényt, a vetőmag-törvényt, és másokat, amelyeket vállalatbarátnak és népellenesnek neveznek.

India világi és demokratikus államberendezkedésének védelme volt az egyik fő követelés a sztrájk során. A CTU-k, az SKM és mások úgy vélik, hogy a hindu felsőbbrendűséget hirdető Bharatiya Janata Párt (BJP) kormánya veszélyezteti India világi és demokratikus jellegét többségi és autoriter intézkedésekkel.

Az ország jelentős baloldali pártjai: az Indiai Kommunista Párt (Marxista), az Indiai Kommunista Párt (CPI), az Indiai Kommunista Párt (Marxista-Leninista) Felszabadítás és mások szintén támogatták a sztrájkfelhívást.

A CITU és az SKM megköszönte a millióknak a csütörtöki sztrájkban való részvételt, „történelminek” nevezve azt. Kiemelték a nem szervezett szektorokból érkező munkások és a parasztok széles körű részvételét, és figyelmeztették a kormányt, hogy hallgassa meg követeléseiket.

forrás: Peoples Dipatch