A Magyar Békekör Facebook oldalán arra kérte olvasóit, hogy válaszoljanak a kérdésre: Mi szavatolja jobban Magyarország biztonságát: Ukrajna ütköző zónává változtatása, vagy Ukrajna semlegessége?

A kérdést a béketárgyalás veti fel, hiszen orosz részről semlegességet akarnak, nyugati részről viszont szeretnék, ha Ukrajna ütköző zónává válna Nyugat és Kelet között. Csaknem 30 ezren foglalkoztak a feltett kérdéssel, sokan pedig válaszoltak is rá.

A „Beszéljük meg, hogy eredményre jussunk” vitában a Békekör alábbi véleményének adott hangot:

 

Tisztelt Olvasóink!

Örülünk, hogy sokan válaszoltak a Magyar Békekör kérdésére: Ön szerint mi szavatolja jobban Magyarország biztonságát, Ukrajna ütköző zónává változtatása, vagy Ukrajna semlegessége?

A kérdés nem elméleti, hanem az élet veti fel. Az oroszok semleges Ukrajnát akarnak, a Nyugat viszont ütköző zónát szeretne létrehozni a NATO és Oroszország között, Ukrajna megtartásával befolyási övezetében.

Kérdésünkre egyesek azzal válaszoltak, hogy Magyarország biztonsága szempontjából Ukrajna NATO-tagsága volna a legjobb. Figyelmen kívül hagyták, hogy az ukrajnai konfliktust kiváltó egyik legfőbb ok éppen az volt, hogy a NATO be akarta vonni soraiba Ukrajnát. Az orosz katonai beavatkozást pontosan az váltotta ki, hogy a NATO elutasította Moszkva első számú biztonsági követelését, miszerint a NATO nem terjeszkedhet Keletre, Ukrajna nem lehet az Észak-Atlanti Szervezet tagja. Azok tehát, akik tovább erőltetik Ukrajna NATO-tagságát, tartósítanának egy olyan konfliktust, amelynek még a NATO vezető hatalma is szeretne véget vetni. (Trump már egy éve levette a napirendről Ukrajna NATO-tagságát.)

OIvasóink közül néhányan Ukrajna ütköző zónává nyilvánításában látnák hazánk biztonságának zálogát, mert – mint írták – az oroszokat fel kell tartóztatni, nehogy elfoglalják Európát. Ukrajna ütköző zónává nyilvánítása a szembenállás tartósítását jelentené, a kiegyezés eredményeként születő kölcsönös biztonság helyett. Azért nem szolgálná a békét, sem Magyarország biztonságát, mert amolyan időzített bomba volna Európa testében, közvetlen szomszédságunkban. Amint ez a bomba felrobbanna, s a NATO szembekerülne Oroszországgal, búcsút inthetnénk hazánk békéjének és biztonságának. Hozzátartozik a képhez, hogy az oroszok ütköző zónákat hoztak létre a Donbász Ukrajnával határos részein azzal a céllal, hogy jelezzék, nem kívánnak tovább lépni Ukrajna Donbászon kívüli területeire. De ez nem jelenti, hogy elálltak volna Ukrajnával kapcsolatos hármas céljuktól: a nácitlanítástól, a demilitarizálástól és Ukrajna semlegessé nyilvánításától.

Kérdésünkre olvasóink túlnyomó többsége azzal válaszolt, hogy hazánk békéjét és biztonságát Ukrajna semlegessége szolgálná a legjobban. Mi velük értünk egyet. Hiszen Ukrajna semlegessége azt jelentené, hogy megszűnne feszültséggóc lenni a szomszédunkban, s békében és jó viszonyban kellene élnie Kelettel és Nyugattal egyaránt. Ukrajna semlegességét nemzetközi törvényben kell szavatolni. Egy ilyen törvény pedig átfogó kelet-nyugati kiegyezéstől függ. A kiegyezés a biztonság oszthatatlanságának, és kölcsönösségének alapján születhet meg, a biztonsághoz való egyenlő jog feltétel nélküli elismerésével. A cölöpöket ugyan már rég leverték, de a NATO nem tartotta magát hozzá. Helyette Keletre terjeszkedett, bekebelezte a volt szocialista országokat, és célba vette a volt szovjetköztársaságokat is. Azaz megszegte a biztonság oszthatatlanságának elvét, és Oroszország biztonságának rovására erősítette a NATO biztonságát. Tette ezt annak ellenére, hogy 1990. november 21-én Párizsi Charta Egy Új Európáért címmel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) 34 tagállamának csúcsértekezletén kinyilvánították a biztonság oszthatatlanságának elvét. Az egyhangúlag elfogadott dokumentum szerint “a biztonság oszthatatlan és minden egyes résztvevő állam biztonsága elválaszthatatlanul össze van kapcsolva minden másikéval”. 1999. novemberben pedig, az EBESZ isztambuli csúcsértekezletén az oszthatatlanság elvét kiegészítették azzal, hogy az államok “nem erősíthetik a saját biztonságukat más államok biztonságának rovására”.

Ha a NATO tartaná magát az általa is elfogadott elvekhez, le kellene mondania Ukrajnáról, és tudomásul kellene vennie, hogy Ukrajna „senki földje”. De Ukrajna semleges státusza szorosan összefügg az átfogó európai, eurázsiai biztonsági rendszer megteremtésével. Egy ilyen európai-eurázsiai új biztonsági rendszerben a NATO nem diktálhatná többé a feltételeket, hanem kompromisszumot kellene kötnie Oroszországgal, Kínával, Indiával és másokkal a békés együttélésről. Egy ilyen rendszerben Ukrajnát a II. világháborút követő német mintára demilitarizálnák, és nemzetközileg elismert el nem kötelezett, semleges státuszt kapna. Jó viszonyban kellene élnie Kelettel és Nyugattal egyaránt. Ma még távolról sem tartunk itt! A NATO ahhoz a feltételhez próbálja kötni a puszta fegyvernyugvást is, hogy csapatokat vezényeljen Ukrajnába, demilitarizálásról pedig hallani sem akar. A NATO tisztában van, milyen tovagyűrűző hatást gyakorolna rá Ukrajna semlegessége. Az ukrán demilitarizálás és semlegesség ezért továbbra is katonai kényszeren múlik.+++

 

A térkép a 2026. február 2-i frontvonalat mutatja.