Minden idők egyik legdrágább kormányzati ígéretcsomagja kezd összeállni. A kabinet főként olyan problémák orvoslásából igyekszik most politikai tőkét kovácsolni, amelyek nem is léteznének a korábbi döntései és mulasztásai nélkül.

Erős versenyben van a 2025–2026-os kampány, hogy az ország valaha volt legnagyobb választási osztogatásának számítson, de jelen állás szerint még elmaradhat a kiszórt pénz a 2021–2022-es mennyiségtől, ha a négy évvel ezelőtti összeget felszorozzuk az azóta átélt, összesen 46 százalékos inflációval. Az előző országgyűlési választás kampányában akkori áron nagyjából kétezermilliárd forintot költött a Fidesz a győzelemre, mostani számításaink szerint ezt jelentősen meghaladhatja a mostani summa, ráadásul úgy, hogy ennek egy részére a fedezetet majd a 2027–2029-es költségvetésekben kell megtalálnia az akkori gazdasági miniszternek.

Egy választás előtti osztogatás persze mindig jól jön az aktuális kormánypártnak, de ezúttal azt sem lehet kihagyni a számításból, hogy rengeteg mostani lépésre szükség sem lett volna, ha az ország vezetői az elmúlt három és fél évben belevágtak volna nagyobb reformokba, vagy épp csak megpróbáltak volna javítani néhány rossz folyamaton.

Jól eladható hír például, hogy Orbán Viktor hétfőn egy akciótervet jelentett be a kisebb cégek megsegítésére, csakhogy látszik, mennyire elhanyagolták a kisebb vállalkozások problémáinak kezelését eddig. A vállalati beruházások nagyjából az előző választáskor látott szint háromnegyedénél járnak, az pedig már egy jó hónapnak számít, amikor az ipari termelés eléri a 2022-es érték 87–88 százalékát. A hab a tortán, hogy a kormányfő 11 pontja közül több valójában csak a meglévő szabályozás hozzáigazítása az árak változásához, vagy korábbról ismert ígéret beváltása, az üzemanyagok jövedékiadó-emelésének júliusra halasztása pedig nyilvánvaló kampányfogás.

Egy választás előtti osztogatás persze mindig jól jön az aktuális kormánypártnak, de ezúttal azt sem lehet kihagyni a számításból, hogy rengeteg mostani lépésre szükség sem lett volna, ha az ország vezetői az elmúlt három és fél évben belevágtak volna nagyobb reformokba, vagy épp csak megpróbáltak volna javítani néhány rossz folyamaton.

Jól eladható hír például, hogy Orbán Viktor hétfőn egy akciótervet jelentett be a kisebb cégek megsegítésére, csakhogy látszik, mennyire elhanyagolták a kisebb vállalkozások problémáinak kezelését eddig. A vállalati beruházások nagyjából az előző választáskor látott szint háromnegyedénél járnak, az pedig már egy jó hónapnak számít, amikor az ipari termelés eléri a 2022-es érték 87–88 százalékát. A hab a tortán, hogy a kormányfő 11 pontja közül több valójában csak a meglévő szabályozás hozzáigazítása az árak változásához, vagy korábbról ismert ígéret beváltása, az üzemanyagok jövedékiadó-emelésének júliusra halasztása pedig nyilvánvaló kampányfogás.

Ez az adókedvezményeket, adózási és adminisztratív könnyítéseket tartalmazó csomag Orbán Viktor számításai szerint 80-90 milliárdos megtakarítást jelent a vállalkozásoknak. Ez azonban még egy kisebb tétel, a HVG végigszámolta, miből jön ki a rekordösszegű, akár négyezermilliárdra is rúgó választási számla, és azt is, az egyik legnagyobb tétel, a 14. havi nyugdíj ad vagy inkább elvesz.

Az első olyan kék plakátok már kint vannak az utcákon, amelyek a többgyermekes anyák adómentességét hirdetik, és a családi adókedvezmény két lépésben történő megduplázása is segítség lesz sokak számára. Nagyjából a megkétszerezéshez fogható eredményt láttunk volna akkor is, ha évről évre az inflációhoz igazították volna a kedvezmény mértékét. Az anyák támogatásának kiterjesztése – októbertől a háromgyerekeseknek, a kétgyerekesek közül pedig a 40 év alattiaknak januártól, az idősebbeknek lépcsőzetesen 2029-ig – semmit nem változtat azon a problémán, hogy a családtámogatások rendszere a jobban keresőket segíti, a szegényeket az út szélén hagyja. Igaz, ebben legalább következetes a kormánypárt.

Kisebb kört érint, de hasonló a helyzet a szociális dolgozók ágazati béremelésével. Az újabb botrányok után már emelést ígért a kormány, miközben a szociális dolgozók bérét meghatározó rendszer érdemben 2008 óta változatlan.

Az igazi kivétel ebben a sorban a lakásépítések és egyáltalán az otthonhoz jutás kormányzati támogatása. Ott is nagy osztogatás folyik, de ezt a piacot az egész ciklusban, sőt még az előtt is igyekezett a kabinet felpezsdíteni. Ez az Otthon Start program beindításáig nem sikerült – az ingatlanpiaci tranzakciók száma többévnyi stagnálás vagy kisebb csökkenés után 2023-ban, az újonnan épített lakásoké 2024-ben ért olyan mélységbe, amely csak a 2009-es válság és az azt követő pár év miatt nem számít történelmi mélypontnak –, de azt, hogy legalább próbálkoztak, nem lehet eltagadni.

Nem a klasszikus osztogatás része, mert nem a költségvetésből, hanem cégek kasszájából veszi ki a pénzt, de elképzelhetetlen a kampány az árszabályozás nélkül. Négy éve még belefért a gazdasági helyzetbe hét élelmiszer és az üzemanyagok árstopja, most már csak az árrések szabályozására van mozgástér, valamint rengeteg – a cégek által önként vállaltnak nevezett – ár- és díjbefagyasztásra. Miközben annak, hogy elszálltak az árak, és hogy beavatkozás nélkül most is az EU második legnagyobbja lenne a magyar infláció (így csak a negyedik), a fő okai között szerepel a 2021–2022-es választási költekezés, az energiaárak közel egy évtizeden át tartó befagyasztását követő sokk, és persze az, hogy a vállalatoknak egyre nehezebb körülmények között kell kigazdálkodni a dolgozóik magasabb fizetését.

Az eddigi nagy kampányígéretek költsége

14. havi nyugdíj: 2026-ban 141 milliárd forint az első heti pluszra, utána ha tovább emelik (ez most nincs benne a törvényjavaslat szövegében) 2029-re mai értéken 563 milliárd, az addig átélt inflációval felszorozva

Családi adókedvezmény megduplázása: 2025-ben 380-390 milliárd forint, 2026-ban 500-600 milliárd

Fegyverpénz 450 milliárd forint 2026-ban

Csed és gyed adómentessége: 2026-tól 10 milliárd forint évente

Háromgyerekes anyák szja-mentessége: 200 milliárd forint évente

Kétgyerekes anyák szja-mentessége: 2026-ban 120 milliárd forint, 2029-re akár 400 milliárd

Az egygyerekes, 30 év alatti anyák fizetésének átlagbér fölötti része is adómentessé válik: 40 milliárd forint 2026-tól

25 év alattiak szja-mentessége: 230 milliárd forint évente

Munkáshitel: 300-500 milliárd forint

Otthon Start Program állami támogatása: 50-100 milliárd forint

Kkv-hitelprogram támogatása és Széchenyi Kártya programok: 324 milliárd forint 2026-ban

Lakhatási tőkeprogram: 300 milliárd forint 2026-ban

Otthontámogatás közszolgálati dolgozóknak: 90-190 milliárd forint 2026-ban

Vidéki otthonfelújítási program: 2025-ben 60 milliárd forint, 2026-ban 228 milliárd

Kisvállalatok támogatási programja: 80-90 milliárd forint 2026-ban

Összesítésünk vélhetően korántsem teljes, ám így is bőven rekordot dönt.

Az eddig ismert tételek 2025-re és 2026-ra összesen 4000 milliárd forintos kiadást jelentenek a költségvetésnek.

És ez csak a kezdet, hiszen az egyszeri tételeken – például a fegyverpénzen – túl számos olyan intézkedést történt már eddig is, amely hosszú távú bevételkiesést vagy plusz kiadást jelent az államnak. Ilyen a gyerekes anyák adómentessége vagy az államilag támogatott hitelprogramok.

Saját mulasztásait igyekszik orvosolni a kormány

De nemcsak a választási osztogatásban, hanem gyakran a napi ügymenetben is látszik: sok nagy bejelentés olyan problémát orvosol, amely a kormány vagy az állam korábbi döntései nélkül nem is jött volna létre.

Ikonikus példája ennek, hogy idén Lázár János új mozdonyok bérlését jelentette be, alig két évvel az után, hogy visszamondta a Siemens 115 új mozdonyának beszerzését, amelyre az állam már hitelszerződést is kötött, mindezt úgy, hogy az akkori ár kisebb lett volna, mint amennyit végül a bérlésért – igaz, évekre elosztva – ki fognak fizetni.

A kormányzati kampányígérgetési stratégia talán legmasszívabb lába a belengetett 14. havi nyugdíj, ami azonban egyelőre még csak nem is egyhavi, ráadásul világossá teszi, hogy a kabinet továbbra is pusztán a látványra utazik, ugyanakkor kísérletet sem akar tenni a rendszerbe kódolt feszültségek enyhítésére, a nyugdíjak leértékelődésének megállítására.

Hétfőn nyújtotta be az Országgyűlésnek a 14. havi nyugdíj bevezetéséről szóló törvényjavaslatot Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. Annak indoklása szerint 2026-ban a nyugellátás 25 százalékát folyósítják, és „2030-ig el kell érnie a nyugellátás összegének 100 százalékát”. Ezzel közel két évtizedes hagyomány folytatódik, amelynek lényege, hogy a nyugdíjasokat a mindenkori kormányok könnyen lekenyerezhető arctalan tömegnek tekintik, holott ez a múltban nem mindig igazolódott.

Súlyosabb következmény, hogy a nyugdíjrendszer tele van végiggondolatlan, rögtönzött elemekkel.Kétharmados győzelme után az Orbán-kormány megszüntette a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségét, viszont bevezette a Nők 40-et. Tartósan átállt az inflációkövető nyugdíjemelésre, de a nyugdíjprémiumot megőrizte. A magánnyugdíjpénztári megtakarításokat 2011-től lenyúlta, holott azt ígérte, mindenki viszi magával a saját számláját az állami rendszerbe. 2013-tól a nyugdíjplafon és a járulékplafon megszüntetésével aztán felfelé szabadította fel a nyugdíjakat. A deflációt hozó 2014-es és 2015-ös esztendőben 2,4, illetve 1,8 százalékkal megemelte a nyugellátásokat. Emiatt az inflációs indexálás hátulütői 2017-ig alig érződtek.

Csakhogy attól kezdve a nyugdíjak évi mindössze 3–4 százalék körüli mértékben emelkedtek, a nettó keresetek viszont 12–14 százalékkal. Vagyis a nyugdíjak a keresetekhez viszonyítva leértékelődtek, és tágult az olló a régi, alacsony és a későbbi, jóval magasabb nyugdíjak között. A 2021-től felgyorsult infláció önmagában is súlyos csapást jelentett a nyugdíjasokra.

A feszültségek tompítása végett az Orbán-kormány úgy döntött, hogy fokozatosan, négy év alatt visszahozza a 13. havi nyugdíjat. A 2022. évi költségvetés a 13. havi nyugdíj jogcímén még csak két hétre szóló járandóságot, 163,3 milliárd forint kiadást ütemezett elő, ám ezt megduplázták, amikor az ellenzék az előválasztási játszma után pillanatnyi előnyre tett szert. A teljes 13. havi nyugdíjra a zárszámadási törvény már 362,8 milliárd forint kiadást számolt el. Kifizetése kampányfogásnak bevált ugyan, de a nyugdíjrendszer feszültségeit nem enyhítette.

A nyugdíjak relatív leértékelődését jellemzi, hogy 2010-ben az átlagnyugdíj a nettó átlagkereset 73 százaléka volt, tavaly már csupán az 54 százaléka. A kisnyugdíjak korrekciója az Orbán-kormány másfél évtizedes működése során fel sem merült, holott egyre nagyobb hányaduk zuhan mélyen az átlagos életszínvonal alá. Más összefüggésben is jól látszik, hogy felettébb sok pénzt vontak el az idős korosztálytól. 2010-ben még a hazai össztermék 11,1 százalékát fordították nyugdíjakra, tavaly pedig a 8,3 százalékát. A nyugdíjkiadások tették ki 2010-ben a költségvetés egyötödét, ez az idei költségvetési törvényben 16,6 százalékra apadt. Mindeközben az öregségi nyugdíj mediánösszege idén szeptemberben 217 ezer forint volt, vagyis a nyugdíjasok táborának a fele ennyiből vagy ennél kevesebb pénzből kényszerül megélni. Ez a nettó átlagkereset 46 százaléka.

Az időskori szegénység a fő oka, hogy az állam bármi áron fenntartja a rezsicsökkentést, és hogy a kereskedelmi szférára kényszerítette az ársapkát, majd az árrésplafont. Az árakba történő beavatkozás a szociálpolitika eszköze lett. Valaki minél hosszabb ideje van nyugdíjban, annál jobban elmarad a nyugdíja az azonos munkakörből frissen nyugdíjba vonulók nyugdíja mögött. Ezt a korábban nyugdíjazottak általában méltánytalannak tartják, annak ellenére, hogy az ő nyugdíjuk reálértéke megőrzésre kerül. Ezen a helyzeten a 13. havi nyugdíj bevezetése sem segített” – írta a Portfolio.hu-n Pulay Gyula, az Állami Számvevőszék vezető közgazdásza.

Ezen az egy szemponton kívül a nyugdíjrendszer valamennyi elemét időszerű volna higgadtan megvizsgálni, ám erre kampány idején semmi esély. Pedig a kisnyugdíjak korrekciója előbb-utóbb elkerülhetetlen, át kellene gondolni a kezdő nyugdíj megállapításának és a nyugdíjemelésnek a mechanizmusát, valamint a korhatárt, amelyet célszerű volna ismét rugalmassá tenni. Az érdemi beavatkozást azonban nehezíti, hogy nincs olyan, valamennyi nyugdíjas számára előnyös változtatás, amely ne kerülne többe a költségvetésnek.

Többletkiadást jelent a 14. havi nyugdíj fokozatos bevezetése is; ilyen tétel a jövő évi költségvetésben nem szerepel. Ezt néhány hónapja vették fel a kampányígéretek közé, amikor a Fidesz–KDNP a felmérések szerint hátrányba került. Az egyheti plusznyugdíj jövő februárra ütemezett folyósítása Gulyás Gergely kancelláriaminiszter szerint 170 milliárd forint extra kiadást jelent, ez a nyugdíjszerű ellátásban részesülő 2,4 millió személyre vetítve több mint 70 ezer forint. Éves szinten átlagosan 1,8 százalékkal emeli meg a nyugdíjakat, de a rendszerben felhalmozódott feszültségeket nem csillapítja. Ezt könnyű belátni. Akinek 140 ezer forint a nyugdíja, 35 ezer forint pluszt kap, akinek 600 ezer, az 150 ezret – többet, mint sok százezer kisnyugdíjas egyhavi járandósága.

Szakértői körökben már rég felmerült, hogy a 13. (és persze a 14.) havi nyugdíj voltaképpen szociális jellegű juttatás, hiszen nem járulékfizetés a fedezete. Ezért az erre szánt keretet célszerűbb volna differenciáltan szétosztani, úgy, hogy a kisnyugdíjasok több juttatásban részesüljenek, vagy pedig úgy, hogy minden nyugdíjas fix összeget, 70 ezer forintot kapjon. Csakhogy a differenciálással az első Orbán-kormány súlyosan megégette magát, másrészt az is kérdés, vajon a választók a különbségtétel bármely formáját elviselik-e. Sajnos aligha. Így az inflációkövető nyugdíjemelés, valamint a 13. és a 14. havi nyugdíj marad az egyedül üdvözítő megoldás; az utóbbit most is választási aduásznak tekintik.

https://hvg.hu/360/20251120_hvg-olcso-trukkok-draga-igeretek-nyugdijrendszer-osztogatas-valasztas