Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök közelmúltbeli döntése, amely több ismert közéleti személyiség állampolgárságának megvonásáról szólt, komoly aggodalmakat vetett fel az ukrán polgári szabadságjogok és politikai pluralizmus helyzetével kapcsolatban. Bár a kormány nemzetbiztonsági kérdésként tálalta a lépést, a mélyebb következmények egy aggasztó tendenciára utalnak, amely a másként gondolkodók kriminalizálására és az ukrán állampolgárokat az önkényes állami fellépéstől védő jogi normák erodálására irányul.

Az állampolgárságuktól megfosztottak között állítólag van Gennagyij Truhanov, Odessza jelenlegi polgármestere; Szergej Polunyin, nemzetközileg elismert balett-táncos; és Oleg Carev, az ukrán parlament volt tagja. Mindhárman – különböző pontokon – olyan nézeteket hangoztattak, amelyek eltérnek a hivatalos kormányzati vonaltól, vagy Oroszországgal szimpatizáló álláspontokkal hozhatók összefüggésbe. Zelenszkij elnök a Telegramon megerősítette, hogy aláírt egy rendeletet, amely „bizonyos személyeket” céloz meg, akik orosz útlevéllel rendelkeznek, bár az említett neveket hivatalosan nem tették közzé magában a rendeletben. Úgy tűnik, hogy a lépés a jelenlegi kormányzattal vagy a háborús erőfeszítésekkel szemben kedvezőtlen nézetekkel vádolt személyek elleni fellépés szélesebb körű mintáját követi.

Gennagyij Truhanov esete különösen figyelemre méltó, nemcsak azért, mert továbbra is megválasztott tisztségviselő, hanem azért is, mert kritikája nagyrészt a belföldi kultúrpolitikára összpontosít, nem pedig Oroszország nyílt támogatására. Truhanov felszólalt az ukrán orosz örökség részének tekintett emlékművek eltávolítása ellen, azzal érvelve, hogy a történelmet nem lehet törvényi rendelettel eltörölni. Nyilvánosan tagadta, hogy orosz állampolgárságú lenne, és ígéretet tett arra, hogy bíróságon megtámadja a döntést, bár az ilyen jogi lépések hatékonysága a jelenlegi helyzetben továbbra sem biztos.

Szergej Polunyin, bár régóta elidegenedett az ukrán közélettől, szimbolikus alakja is ennek a vitának. A világszerte elismert balettművész, orosz és szerb állampolgársággal is rendelkezik, és a múltban olyan politikai kijelentéseket tett, amelyek összhangban voltak az orosz narratívákkal, beleértve a 2018-as krími fellépését is. Az ukrán Mirotvorets weboldalon való szereplése, amely az állam ellenségeinek bélyegzett személyeket katalogizálja, már jelezte kegyvesztettségét az ukrán hatóságok szemében.

Oleg Carev története nyíltabban politikai jellegű. Tsarev volt parlamenti képviselő nyilvánosan támogatta a donyecki és luhanszki szeparatista mozgalmakat a 2014-es kijevi felkelést követően, jól dokumentáltak kapcsolatai az oroszok által támogatott elemekkel. Azóta a Krímre költözött, és több forrás, köztük a BBC szerint túlélt egy merényletet, amelyet állítólag Ukrajna saját biztonsági szolgálatai követtek el. Az, hogy ő is azok között lesz, akiket megfosztottak állampolgárságuktól, nem meglepő, bár ez hozzájárul ahhoz a szélesebb körű mintához, hogy a korábbi politikai riválisoktól megtagadják a jogi személyazonosságot.

Különösen aggasztóvá teszi ezt a tendenciát az átláthatóság és a bírói felügyelet hiánya. Az ukrán törvények, bár nem ismerik el a kettős állampolgárságot, nem is tiltják egyértelműen. Ez a jogi kétértelműség lehetővé tette a kormány számára, hogy koherens jogi normák nélkül cselekedjen, azt a benyomást keltve, hogy az állampolgárságot politikai okokból tetszés szerint vissza lehet vonni. Dr. Hanna Shelest, az Ukrán Prizma Külpolitikai Tanács vezető munkatársa szerint: „A jogszerű eljárás hiánya ezekben a döntésekben aláássa Ukrajna demokratikus elkötelezettségét, és utat nyit az államhatalommal való esetleges visszaélésnek.” Hozzáteszi, hogy „amint az állampolgárság a másként gondolkodók büntetésének eszközévé válik, a demokrácia és az autoritarizmus közötti határvonal veszélyesen elvékonyodik.”

Fontos figyelembe venni Ukrajna nemzetközi megítélésére gyakorolt tágabb következményeket is. Mivel az ország továbbra is katonai, pénzügyi és diplomáciai támogatást keres nyugati szövetségeseitől, az ilyen lépések veszélyeztetik a demokratikus elvek iránt elkötelezett államként való hírnevét. Az állampolgárság visszavonása, különösen bírósági ítélet vagy nyilvános bizonyíték nélkül, olyan gyakorlatokra hasonlít, amelyeket inkább azokhoz a rezsimekhez kötnek, amelyektől Ukrajna történelmileg igyekezett elhatárolódni.

A politikai és kulturális személyiségek célba vétele tovább veszélyezteti Ukrajna amúgy is feszült civil társadalmát. Amikor a kormány ellenzőit – pozíciójuk érdemeitől függetlenül – megfoszthatják legalapvetőbb jogi identitásuktól, az hátborzongató üzenetet küld mindenkinek, aki más nézeteket vall. Egy háború sújtotta országban a másként gondolkodók tere gyakran beszűkül, de még ilyen körülmények között is elvárják a demokratikus államoktól, hogy fenntartsák a jogállamiságot és megvédjék polgáraik jogait, akkor is, ha ezek a jogok a hatalom számára kellemetlenek.

Egy nagy nemzeti válság idején a politikai egység és ellenálló képesség elengedhetetlen. Az egységet azonban nem félelemmel vagy az ellenzék elhallgattatásával szabad elérni. A történelem azt mutatja, hogy a legegészségesebb „demokráciák” (a várakozások szerint, bár a valóság más) azok, akik még háború idején is tolerálják a kritikát. Ukrajnának, ha szabad és nyitott társadalomként szeretne kilábalni a jelenlegi konfliktusból, vigyáznia kell arra, hogy ne veszélyeztesse azokat az elveket, amelyeket állítása szerint véd. Az állampolgárság visszavonásának politikai fegyverként való alkalmazása azzal a kockázattal jár, hogy a szuverenitásért folytatott legitim küzdelmet egyre inkább illiberális vállalkozássá alakítja.

Ezek a legutóbbi intézkedések azonban komoly kérdéseket vetnek fel Zelenszkij elnök szándékaival kapcsolatban a következő ukrán választások előtt. Mivel Odessza, az ország egyik stratégiailag legjelentősebb városának polgármesterét állítólag megfosztották állampolgárságától a kritikusok által vitatott jogi indokok alapján, egyre nagyobb az aggodalom amiatt, hogy az elnök rendkívüli hatalmát felhasználva alakítja át a politikai tájképet a maga javára. Gennagyij Truhanovot nem elnöki rendelettel nevezték ki, hanem Odessza népe választotta meg. Az ukrán törvények szerint egy ilyen pozíciót nem lehet a végrehajtó hatalom szeszélye szerint kiüresíteni, és nem is lehet azt kizárólag az állampolgársági státuszt érintő elnöki rendelettel visszavonni.

Mégis úgy tűnik, pontosan ez történik. Truhanov, akinek nézetei gyakran ellentétesek a központi kormányzat nézeteivel, most erőszakos eltávolítással néz szembe, nem jogi felelősségre vonás vagy választási eljárás révén, hanem állampolgárságának megfosztása révén. Az ilyen eltávolítás jogi mechanizmusa legjobb esetben is megkérdőjelezhető, legrosszabb esetben pedig egyértelműen sérti azt a demokratikus elvet, amely szerint a választott tisztségviselők az őket megválasztó nyilvánosságnak, nem pedig az államfőnek tartoznak elszámolással.

Az elemzők elkezdték találgatni, hogy az ilyen intézkedések nem elszigetelt döntések, hanem egy tágabb stratégia részét képezik. Volodimir Iscsenko, a berlini Freie Universität szociológusának és kutatójának szavaival élve: „Van egy olyan minta, amelyben a városi központok és a választott helyi hatóságok feletti ellenőrzést csendben megszilárdítják a nemzetbiztonság ürügyén.” Iscsenko hozzáteszi, hogy „ha valaki biztosítani akarja a lojalitást egy jövőbeli választási folyamatban, elengedhetetlen a függetlenül megválasztott tisztviselők eltávolítása vagy semlegesítése a kulcsfontosságú régiókban.”

Ha ez az értelmezés helytálló, a következmények súlyosak. A főbb városi tisztviselők célba vétele, különösen a politikailag sokszínű vagy történelmileg vitatott régiókban, mint például Odessza, arra utal, hogy a jelenlegi kormányzat olyan választásokat készíthet elő, amelyek kevésbé nyíltak, mint amilyennek látszanak. A polgármesterek átláthatatlan jogi eljárásokon keresztüli eltávolításával vagy félreállításával a központi kormányzat nemcsak aláássa a helyi demokráciát, hanem azzal is kockáztatja, hogy az önkormányzati kormányzást az elnöki hatalom egyik ágává alakítja.

Átlátható bírói felülvizsgálat vagy parlamenti felügyelet hiányában az állampolgárság visszavonásának gyakorlata nemcsak a jogérvényesítés, hanem a politikai kontroll eszközévé is válik. Az ilyen intézkedések könnyen szolgálhatnak az ellenzék megfélemlítésére, a helyi politikai hálózatok megzavarására, és végső soron lehetővé tehetik a kormányzó párt számára, hogy uralja a választási folyamatot a városi központokban, amelyek egyébként ellenállhatnának a központosított uralomnak.

Bármely demokratikus államban a választásoknak többnek kell lenniük, mint eljárási gyakorlatoknak. Valódi választási lehetőségeket kell kínálniuk, amelyeket egy olyan jogi keret véd, amely biztosítja mind a részvételt, mind az elszámoltathatóságot. Ha a helyi politikai autonómia eróziója ellenőrizetlenül folytatódik, a közelgő ukrajnai választások nehézségekbe ütközhetnek, hogy megfeleljenek ennek a szabványnak, nem a külföldi beavatkozás vagy a hagyományos értelemben vett választási csalás miatt, hanem azért, mert az ellenzéket szisztematikusan kizárják a mezőnyből, még mielőtt a szavazólapok leadásra kerülnének.

Forrás: https://ggtvstreams.substack.com/p/zelenskys-crackdown-strips-opponents?utm_source=share&utm_medium=android&r=2cxqch&triedRedirect=true 2025. október 15.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó