Megtörtént az átfordulópont a megújuló és a fosszilis energia között – áll egy új ENSZ-jelentésben.

António Guterres ENSZ-főtitok szerint belépünk a megújulók korszakába, és elhagyjuk a fosszilis üzemanyagok korát. A jelentés szerint „2024-ben a megújuló energiaforrások tették ki az új villamosítási kapacitások 92,5%-át és az áramtermelés növekedésének 74%-át”. Míg szinte az egész világ egyre inkább áttért a megújulókra, az Egyesült Államok mint egyetlen „ellenkező” ország tűnik ki, ahol a Trump-kormány tagadja a klímaváltozást, és továbbra is a fosszilis üzemanyagok pártján áll.

Nem mintha meg tudnák állítani a történelem menetét, de mivel már nincs is időnk, az USA – a második legnagyobb üvegházhatású gáz kibocsátó és a világ egyik leggazdagabb országa – komolyan ronthat a helyzeten, és gyorsíthatja az átmenetünket egy forróbb világba.

Az ENSZ-jelentés szerint a megújuló energia költségei csökkentek, miközben a telepített kapacitásuk jelentősen nőtt; ez különösen igaz a napelemeket használó naperőművekre (PV). A koncentrált napenergiás erőművek (CSP) lencséket/tükröket használnak, hogy a napsugarakat összpontosítsák, és a vizet gőzzé hevítsék, amit aztán hagyományos gőzturbinás generátorban hasznosítanak. Az évtized végére az ilyen naperőművek áramtermelési költsége várhatóan közelíteni fog a fosszilis erőművek szintjéhez. Azonban a tárolóval ellátott PV rendszerek olcsóbbá váltak, így ma a CSP csak sivatagi régiókban lehet költséghatékony. A CSP előnye, hogy turbinái tehetetlenségi nyomatékot biztosítanak, ami segít stabilan tartani az áramhálózatot – kulcsfontosságú kérdés az olyan hálózatoknál, ahol sok megújuló energiaforrású erőmű működik. Ahogy a spanyol hálózat összeomlásánál láttuk, a hálózati hiba részben azért következett be, mert nem volt elég turbina, ami elegendő forgási tehetetlenséget biztosíthatott volna a frekvenciaingadozások kezeléséhez.

Most először a nap- és szélenergia olcsóbb, mint a szén, földgáz vagy olaj, és ezek a leggyorsabb lehetőségek új áramtermelési kapacitások telepítéséhez. Az elmúlt 3-5 év változásai jól mutatják ezt az átmenetet a fosszilis üzemanyagoktól a megújulók felé:

• 2010 és 2022 között a nap- és szélenergia versenyképes költséggé vált a fosszilis tüzelőanyagokkal (szén és gáz) szemben.

• 2023-ra a nagyüzemi naperőművek (PV) és a parti szélerőművek termelési költségei alacsonyabbak lettek, mint a fosszilis üzemanyagoké.

A régóta várt megújuló átmenet végre itt van! A kérdés csak az, hogy van-e politikai akaratunk ahhoz, hogy ne csak klímaszempontból szükséges, hanem gazdaságilag is jobb lehetőséget válasszunk? Vagy a régi fosszilis lobbi, különösen az USA-ban, szabotálni fogja az emberiség átmenetét egy alacsony szénkibocsátású jövő felé?

A nap- és szélenergia ma a leggyorsabban növekvő energiaforrások, és jóval alacsonyabb költséggel szolgáltatnak áramot, mint a fosszilis tüzelőanyagok. Egyre gazdaságosabb a szénnél és az olajnál. Az akkumulátorok árának csökkenésével a hálózati szintű tárolók és a rövid távú víztározós megoldások ismét gazdaságosan vonzóvá válnak a hálózat stabilizálására. Más szóval, a megújulók ma már versenyképesek, még anélkül is, hogy figyelembe vennénk klímacéljainkat. Ez az a valódi inflexiós pont, amiről az 1980-as évek óta beszélünk, amikor megjelentek az első napelemek.

A Klímaváltozásról szóló Kormányközi Testületnek két fő célja volt. Az egyik az volt, hogy minden országban felhívja a figyelmet a gyors klímafellépés szükségességére, hogy elkerüljék a globális hőmérséklet katasztrofális emelkedését. A másik cél az energiaátmenet finanszírozásának lehetőségeit biztosítani, különösen az alacsony jövedelmű országok számára, hogy kivehessék a fosszilis tüzelőanyagokat. Az a feltevés vezérelte ezeket a klímafellépéseket, hogy a gazdag országok, amelyek a múltban már elfoglalták a szénkibocsátási keret nagy részét, segíteni fogják a szegény országokat ezen átmenet finanszírozásában.

Hogyan teljesültek ezek a kettős célok? Míg a gazdag országok hajlandóak voltak a klímacélokról beszélni, a kezdetektől fogva nem voltak hajlandóak pénzt biztosítani a szegényebb országok energiaátmenetéhez. Míg az Európai Unió (EU) és az Egyesült Királyság – az USA után a legnagyobb globális szénterheléssel – befektetett a megújuló energiaátmenetbe, az USA nemcsak kétszer is kilépett a globális klímaegyezményekből, hanem ösztönzőket is adott a fosszilis tüzelőanyagokat használó cégeinek. George Bush elnök azzal indokolta a kilépést a globális klímaegyezményekből, hogy „az amerikai életmód nem tárgya a nemzetközi tárgyalásoknak”. Trump elnök még tovább ment: nemcsak tagadja a klímaváltozást, hanem ösztönzi a fosszilis cégeket, hogy még több szén alapú üzemanyagot égessenek el, és olaj- és gázkutatásokat akar folytatni még Szibériában is.

A szénkreditek olyanok, mint a vérdíj: a gazdag országok fizetnek a szegény országoknak, hogy azok szénmegkötő rendszereket hozzanak létre vagy fenntartsanak, miközben továbbra is pazarlóan égetik a szén-, olaj- és földgázkészleteket. Ezek legtöbbször könyvelési csalások voltak, ahol bizonyos cégek hamis szénkrediteket bocsátottak ki, lehetővé téve a gazdag országok számára a kibocsátás folytatását. A „szénvérdíj” egy része eljutott a globális déli régió néhány partneréhez is, de a csalás nagy része a szénkrediteket kibocsátó országokban maradt.

Rengeteg forró levegő

Most, hogy a megújulók költségei a szén alá csökkentek, mi lesz azokkal a cégekkel, amelyek a szénmegkötésre (nem természetes szénmegkötő rendszereken, mint a erdőtelepítés, hanem a fosszilis üzemanyagok égetése utáni CO₂ elválasztásán) alapuló megoldásokat hirdettek? Ez egy másik „répa”, amit a gazdag országok előtt lóbálnak, hogy továbbra is égethessék az olajat, gázt és szenet.

Ma már csak egy területen van gazdasági értelme a szénmegkötésnek: a szén-dioxid elválasztása és felhasználása „olajkitermelés fokozására, ahol olajmezőkbe injektálják, hogy olyan olajat nyerjenek ki, amely egyébként a föld alatt maradna” (Charles Harvey és Kurt House, New York Times, 2022. augusztus 16.). Ezért nevezi a két szerző a szénmegkötést „az Olajipar Nagy Átverésének”!

A fosszilis tüzelőanyagok másik felhasználási területe a szürke hidrogén előállítása, amelyet acél, ammónia, kőolaj-finomítás, metanol és műanyaggyártás során használnak. Azonban CO₂ formájában üvegházhatású gázokat bocsát a légkörbe, ezért nevezik szürke hidrogénnek. A szürke hidrogént vegyi anyagként, nem üzemanyagként használják. A kulcsszereplők az olajvállalatok: ExxonMobil, Chevron, British Petroleum (BP) és Shell.

Nem meglepő, hogy egy elemzés (Li, M., Trencher, G., & Asuka, J., 2022. február 16., PLOS ONE) az üzleti tevékenységükről azt mutatja: „a vállalatok továbbra is a fosszilis tüzelőanyagoktól függő üzleti modellt követnek … Arra a következtetésre jutottunk, hogy a tiszta energia üzleti modellek felé történő átmenet nem zajlik, mivel a befektetések és intézkedések mértéke nem felel meg a diskurzusnak”. Más szóval, az olajvállalatok a szénmegkötés, szürke hidrogén stb. burkolata alatt továbbra is ugyanúgy folytatják a tevékenységüket, rengeteg forró levegővel. Említésre méltó, hogy ez a négy cég egyedül felelős a globális felmelegedés 10%-áért 1965 óta.

Igen, a megújulók árának csökkenése azt jelenti, hogy ma már nemcsak tisztább és jobb alternatívát kínálnak a fosszilis tüzelőanyagokhoz képest, hanem olcsóbbat is. Legyen szó áramtermelésről vagy közlekedésről, a fosszilis alapú megoldásokat gyorsan felváltja a nap- és szélenergia az áramtermelésben, valamint az elektromos járművek a közlekedésben. Még az EU is, amely Trump és az USA befolyása alatt áll, elfordul a fosszilis tüzelőanyagoktól. Kína és India is komolyan befektet a megújulókba, India pedig már messze megelőzte célját, hogy a megújulók legyenek az összes telepített kapacitás 50%-a. A legtöbb fejlődő ország számára a megújuló út nemcsak klímabarátabb, hanem olcsóbb is.

Az egyetlen ország, amely most vandálként viselkedik, az Egyesült Államok, amely – bár már nem versenyképes a gyártásban – úgy véli, hogy „bérleti díjat” szedhet másoktól. Ez az új „G1 Trump-alapú világrendje” a G7 úgynevezett „szabályalapú világrendje” helyett.

Írta: Prabir Purkayastha, a Newsclick.in alapító főszerkesztője, tudományos aktivista és a szabad szoftver mozgalom támogatója
fiorrás: Globetrotter / Peoples Dispatch