Néhány hete az egykori Dunaferr utódcégei két ütemben 1700, majd 800 dolgozónak mondtak fel,akiknek zöme több évtizedes, speciális vas- és acélipari szakismerettel rendelkezik. Nem csupán az egyéni kompetencia hasznosult itt évtizedekig, hanem az összekovácsolódott kollektívában rejlő, roppant hatékony termelőerő is.

A munkások évek óta érzékelték a privatizációval létrejött utódcégek bizonytalan helyzetét. Munkahelyük elvesztése Damoklész kardjaként lebegett a fejük felett, de már csak szakmai becsületből is kitartottak, mivel az iparág technológiai struktúrája egész egyszerűen nem engedi meg a termelő berendezések parlagon hagyását vagy használatuk hosszabb idejű szüneteltetését.

A hazai gépipar jelentős visszaesése után a Dunaferrben úgy próbálták megőrizni a méretgazdaságosságot, hogy a szabványos acélok ritkábban használt fajtáit is gyártották. A krízisnek nem technikai okai vannak, nem a műszaki gárda felelős érte.

Az elbocsátott dolgozók speciális szaktudásának másutt történő hasznosítására nincs lehetőség. Akik arra kényszerülnek, hogy Dunaújvárosból távolabbra költözzenek, roppant nehéz lakhatási problémával találkozhatnak. Egy olyan városban, ahol hazánkban a legnagyobb lesz a munkanélküliségi ráta, csakisolcsón lehet eladni az ingatlant, míg ahová át kell települniük, ott meg drágulni fognak a lakások. Vagyis az eladott lakás árából csak minőségileg jóval gyengébb komfortfokozatú lakáshoz juthatnak, ha egyáltalán lesz stabil és emberhez méltó lakhatási lehetőségük.

A tőketulajdon és konkrétan a tőke értékesülési folyamatának zavarai rendszeresen olyan krízisekbe taszítják a dolgozókat, amelyekvállalhatatlan áldozatot követelnek családok ezreitől, és ha akad is átmeneti megoldás, annak költségeit a tőkések teljes egészében atársadalomra hárítják. Az ilyen tragédiák elkerülése érdekében olyan tulajdoni rendszerre van szükség, amelyben a köztulajdon dominál. A megélhetés tartós biztonságát csakis egy szocialista társadalom- és gazdaságtervezés teheti lehetővé. Amíg ez nem jön létre, addig is követeljük az államtól a dolgozó és dolgozni akaró emberekről való méltó gondoskodást és minden lehetőség megragadását a munkahelyek megmentése érdekében!