Elnökválasztási színjátékot rendeznek vasárnap Belaruszban – írja a HVG.

Eddig oké is, ismerjük a fehérorosz oligarchakapitalista rendszert, amely lényegében az orosz kópiája… A feltételek egyenlőtlenek, a pálya lejt, szereplőket elnyomnak. De ez nem jellemző akár a magyar választásra is? Vagy akármelyikre.

A tőkés „demokráciák” választási rendszereit ugyanis a társadalom anyagi javainak eloszlása határozza meg. Az pedig mindig szélsőségesen lejt a gazdagok felé. MINDENHOL, még az agyonajnározott skandináv államokban is. Permanens kampány van, amelyhez pénz kell, az pedig nem mindenkinek van, főleg azoknak, akik kisemmizettek és kisemmizetteket képviselnek.

Hogy a leggazdagabb 10% birtokolja-e a javak 90%-át vagy a legazdagabb 1% a javak 99%-át (mert ez a spektrum, amin filozofálunk), az a lényeget tekintve teljesen mindegy. Egy demokratikusnak kinéző választási marketingkampány során ugyanis ezek a javak csapnak össze.

A munkásosztályt, szegényeket, kizsákmányoltakat és elnyomottakat képviselő radikális baloldali pártok (mint mi), nagyságrendekkel kisebb költségvetésből működnek. Csak hogy összehasonlítható legyen: pártunk, az Európai Baloldal, mint a dolgozó többség érdekeit védő párt évente kb. 1 millió forintos összegből gazdálkodik, mind tisztességesen gyűjtött tagdíjakból; a kormányzó Fidesz párt pedig az elmúlt tíz év során évente ezermilliárdos kampánnyal hülyítette az embereket (alaphangon), amelynek nagyrésze közpénz, de készen állnak a strómanok számlájára kiutalt szintén százmilliárdos vagyonok, akik készek a kiosztott gazdasági hatalmat politikai hatalommá konvertálni. Ilyen vagyoni különbséggel nyilvánvaló, hogy a választásokon nem a jelöltek hitelessége és a programok szakmai színvonala fog dönteni, hanem a PÉNZ.

„De hát ti kis párt vagytok, alig pár száz taggal” – jöhet az ellenérv nekünk. Akkor vegyük azt a hipotetikus példát, ha a magyar lakosság fele, durván 5 millió fő belép a pártunkba és befizet havonta 1000 forintos tagdíjat. Akkor havi 5 milliárd forintos költségvetésről beszélünk, amelynek ha 100%-át kampányra fordítjuk, még akkor is jóval alatta vagyunk csak a megafonos propagandistákra kiszórt pénzeknek és még mindig nagyságrendekkel alatta a kamuközmédia működésének.

Ennyit a magyarországi demokráciáról, a választások hitelességéről és legitimitásáról!

És nem csak a magyarországiról, ugyanez a helyzet Ausztriától Németországon és Nagy-Britannián át az Egyesült Államokig.

És mivel a pénz az úr, nem véletlen, hogy olyan amerikai szélsőjobbos milliárdosok kezdtek befektetni újfasiszta európai pártokba, mint a Reform UK és az AfD, akikről biztosan lehet már tudni, hogy Musk támogatja őket, a többi szélsőjobbos populista kilétét meg mindenki piszkos fantáziájára bízzuk. Bár kétséges, hogy a közpénzek ezermilliárdjaival rendelkező Fidesz-rezsimnek szüksége van Musk dollárjaira, de akik még nem korruptkodnak kormányon, azoknak jól jön. Mindenesetre az amerikai tőkének jól jön, ha szélsőjobboldali pártok pénzelésével detabilizálhatják Európát – ezt amúgy putyini mintára teszik, jóval nagyobb tétekkel. .

Természetesen elítélendő a fehérorosz választási rendszer is, sőt, ott nyilvánvalóan egyéb diktatórikus faktorok is hozzájárulnak a pálya lejtéséhez. De ha csak ezt nevezi a HVG „komédiának”, azzal legitimizál egy szintén tragikomikus választási rendszert, pont azt, amiben szenvedünk.