Magyarország új iparosítási programjában 2016 óta egyre nagyobb teret nyernek a hadiipari cégek.
A háborús tendenciák általános fokozódása – Magyarországon is
Itthon is érzékelhető a mindennapjainkat elárasztó hadiipari munkahelyteremtést promotáló óriásplakátok miatt, hogy újra felerősödőben van a hadviselési hajlandóságra való politikai hangolás. Ez együtt jár a 2000-es évektől a hadiipari kiadások növekedését mutató világtrenddel, ahogy azt az alábbi ábrák jól szemléltetik.
A háborúra való készség fokozódó tendenciáira reagálva – a jólét fogalmát vizsgáló kutatásokra alapozva – jött létre 2007-ben az évente közreadott Globális Béke Index (GPI).
Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 1945 óta rögzíti a békéhez való emberi alapjogot, így ennek betartása a kormányok feladata lenne. A 163 országban 23 szempont alapján végzett GPI kutatások alapvetése a negatív és pozitív béke fogalmának megkülönböztetése. Előbbi a háború hiányára berendezkedést, utóbbi a hosszútávú békés élet feltételeinek megteremtését jelenti.
A vizsgálat szempontrendszerében az erőszak számos formáját vizsgálják, a korrupciótól kezdve a demokrácia megvalósulásának kritériumaiig. Ebben hazánk békés országnak minősül, ahol azonban a 2023-as eredmény figyelemre méltó (4 pontos) visszaesést mutat (8. old.).
A pozitív béke fogalmát egy meglehetősen tágan értelmezhető fogalomtérképpel vázolják fel a fentebb idézett GPI kiadványban (66. old.). Jól funkcionáló kormányzás, egyenlőségpárti forráselosztás, szabad információáramlás, szomszédsági jó viszony, magas színvonalú emberi erőforrásérték, mások jogainak elfogadása, a korrupció alacsony szintje, egészséges üzleti környezet – a szerzők szerint ez a pozitív béke feltételének nyolc alkotóeleme, amik természetesen egymásra is hatnak, és a rasszizmus, szexizmus, ageizmus, és a fegyverkezésig fokozódó politikai erőszak normáinak felszámolását segíthetik.
A hadiipar multinacionális cégei a társadalmi biztonság megrendülését és hiányát használják ki a terjeszkedésre, és fonódnak össze azzal a patriarchális, tekintélyelvű hatalommal, amelyik fennmaradását a megfélemlítésre, a hódításra, a férfiasság katonai képzeteire és az erőszak idealizálására építi.
A pozitív béke megteremtésének feltétele tehát a társadalmi és környezeti biztonság növelése, ami a jóléti programok fokozásával, a társadalmi mobilitás erősödésével, a gazdasági kiszolgáltatottság csökkentésével, illetve nagyobb környezetvédelmi kiadásokkal kezdődhet.
A fegyverkezési költségek helyett az ezekre fordított költségek növelése sokkal inkább eredményezné az emberek jóllétét és biztonságérzetét hazánkban is.
E helyett az Orbán-rezsim jelenlegi iparosítási programjának szerves részét képező hadiipari beruházásokat fejlesztik gőzerővel. Ez megfelel a háborús készség fokozódását mutató világtrendnek. Ezt láthatjuk az egykor semleges Svédország NATO-hoz csatlakozásában is. Partner ebben hazánk is, hiába hangsúlyozza Orbán a békepárti politikát.
Az orbáni retorikának megfelelően Magyarországnak a hadügyi szempontból semleges, diplomáciai ország rangját kellene kivívnia magának, Svájcot követve, vagy meghaladva. Így viszont csak egy köpenyegforgató militáns politika érvényesítésének lehetünk tanúi.
Magyarország jelenlegi hadügyi programja
Magyarországról a szovjet hadsereg egységei 46 évvel a második világháború után, 1990 márciusa és 1991 júniusa között vonultak ki. Ez vált a rendszerváltás legfontosabb szimbólumává.
Ebben alapvetően szerepe volt a Szovjetunióban 1985 és 1999 között lezajló államkapitalista fordulatának és a gazdasági egyenlőtlenségeket szélsőségig fokozó sokk-doktrina gazdaságpolitikájának. Ez végül 1999-től Putyin előretörését és mai hatalmának megerősödését hozta el az egyik legnagyobb hadiiparral és legtöbb atomfegyverrel rendelkező ország élén.
Adam Curtis Traumazóna című 2022-es dokumentumfilm-sorozatában részletesen bemutatja ezt a zűrzavaros korszakot. Rámutat, hogy gyakorlatilag megszűnt az az ideológiai alap, ami az 1917-es orosz forradalom óta a nagyhatalmi ellentétek és a hidegháború szükségességét látszott igazolni.
Az orosz haderő kivonulása után érthetetlen módon 13 év kellett ahhoz, hogy 2004-ben, megszülethessen a magyar kötelező sorkatonai szolgálatot megszüntető rendelet. Ezzel az orosz és amerikai nagyhatalmak Nagasaki és Hirosima atombomba-támadása óta a periférikus országokba (pl. Vietnám, Kambodzsa, Korea) kiszervezett véres háborúival jellemezhető hidegháborús időszak európai lezárultát remélhettük, hazánkban is.
„Az örök béke színes Csipkerózsika-álmába ringattuk magunkat Európában” – hangoztatta 2023. novemberében, 24 évvel a NATO-hoz csatlakozás után hazánk honvédelmi minisztere, Szalay-Bobrovniczky Kristóf. Köztudomásúlag ő állt az élére a migrációs veszély kialakulására hivatkozó Orbán-rezsim Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programjának. Mint mondta:
„2016-ban hazánk történelmének legnagyobb, legátfogóbb haderőfejlesztésébe fogott Magyarország, amely a Magyar Honvédség számos elveszített képességét akarja visszaszerezni, és mindemellett egy teljes kultúraváltást megvalósítva megerősíti és modernizálja azt.”
E program része a Várpalotai Védelmi Ipari Komplexum létrehozása is. Itt Európa egyik legmodernebb közepes és nagy kaliberű lőszereket gyártó üzeme épült, továbbá nagy összegű katonai eszközök beszerzésére került sor.
Az elmúlt években a katonaságot, honvédelmet és hazaszeretetet összekötő gondolatok propagálásával (kiállítás, plakátkampány, oktatási anyagok, Facebook-oldal, nyári táborok gyerekeknek stb.) az Orbán-kormány új iparosítási korszakát fémjelző autógyártás és akkumulátorgyártás több tucatnyi telephelye és üzeme után a hadiipar gyártói is megjelentek országunkban.
Mindez úgy zajlik, hogy a magyar lakosság nem tiltakozik, szemben a környezetszennyező akkumulátorgyárak telepítése miatti sajtónyilvánosságot kapó megmozdulásokkal. Ennek az is az oka, hogy az Ukrajnában zajló orosz háború kedvező hátteret biztosít a hadiipari beruházások felfuttatásához.
Miközben a kormány magát békepártinak, a politikai ellenzékét pedig háborúpártinak állította be, a hadiipari cégek folyamatosan teret nyerhetnek a multinacionális cégeknek nagy adókedvezményeket biztosító magyar gazdaságban.
„A védelmi ipar ma már a magyar gazdaság motorjának új hengere” – állítja a magyar honvédelmi miniszter.
Az elmúlt 7 évben Győrben, Zalaegerszegen, Várpalotán, Kiskunfélegyházán, Nyírteleken jöttek létre külföldi tulajdonú hadiüzemek. A hivatásos katonaságot reklámozó óriásplakátok mellett a filozófiát, etikát és művészettörténetet módszeresen kiszorító oktatásügybe is betette a lábát a honvédelmi fejlesztés és hadiipar. Ma már választható érettségi tantárgy lett a honvédelmi ismeretek. Csongrádon elindult a fiatalokat beiskolázó DIANA Fegyvertechnikai Technikum és Kollégium is.
„Gyakorlati ember vagyok, azt vallom, szeresd a hazádat, hogy az viszontszerethessen téged” – nyilatkozta tizenkilencedik századi romantikus hangvétellel a honvédelmi miniszter. Szalay-Bobrovniczky Kristóf bevezette a kötelező honvédelmi ismeretek tantárgy oktatását – katonaoktatókkal, egyelőre hat iskola 9. és 11. osztályos diákjai számára.
A NER gazdaságpolitikájának harmadik lábát képező hadiipari fejlesztések népszerűsítésébe a „Hazáért mindent!” jelszóval a pedofil botrányban megbukott, volt köztársasági elnök, Novák Katalin is beszállt. Ez a propaganda könnyen táptalajra találhat a 2009–2022 között végzett GPI kutatási eredménynek (67. old.) megfelelően. E szerint a békéstől a háborút kedvelő irány felé tolódik el a vizsgált 163 országban az általános lakossági attitűd.
Ennek oka lehet az a disztópikus felfogás is, amit a klímavészhelyzet egyre szélesebb körű tudatosítása váltott ki. A szociális válságot kezelő megoldások keresése, valamint a környezet védelme helyett az emberiség a legrosszabbra készül. Ehhez pedig hazánk is csatlakozik.
A klímamenekültek, a vízhiány, a szélsőségessé váló időjárás miatti élelmiszerelőállítás várható nehézségei olyan problémaként tűnnek fel, amit nem megelőzni és globális intézkedésekkel megoldani próbálunk, hanem az élet-halál harcra készülés háborús programjának épülését támogatjuk, nyíltan, vagy ijesztő hallgatással.
A hadiipar a globális környezetszennyezés egyik legnagyobb felelőse
Az elmúlt években egyre több szó esik az egyén felelősségéről a környezetvédelemben. Ez a szóáradat elfedi a multinacionális cégek, és közöttük a hadiipari cégek felelősségét. Ehhez képest egy 2021-es kutatásból például az is kiderül, hogy az európai hadászati ipar éves környezetszennyezése békeidőben is 14 millió személyautó éves szennyezésének felel meg.
Ha megnézzük a G7 országokra vonatkozó 2020-ban publikált adatokat, a környezetvédelemre és a hadiiparra szánt költségek között égbekiáltó különbséget látunk. Egyértelmű, hogy például a legnagyobb környezetszennyező, az Egyesült Államok, a fegyverkezési költségeinek mindössze 0,2%-át költötte környezetvédelemre 2016-ban.
Az arányaiban legtöbbet környezetvédelemre fordító ország ekkor Németország volt, ám a környezetvédelem költsége ez esetben sem éri el a hadiipari költségek negyedét.
Forrás: Lin and Burton, ‘Global Military Spending, Sustainable Human Safety and Value for Money’ (2020)
Ehhez hasonló arányokat találunk frissebb adatok szerint az Egyesült Királyságban is, amelyik Európa egyik legnagyobb hadiiparát tudhatja magáénak. A jobb oldali táblázat szerint miközben a hadiipari költségek fokozatos növekedését tervezik, az ÜHG-kibocsátás csökkentésére szánt, eleve jóval alacsonyabb költségvetésű programja csak stagnálni fog a következő, a klímavészhelyzet szempontjából döntő jelentőségű években.
Az alábbiakban látható, hogy billiárd eurós költségekről van szó, így nem csoda, ha Magyarország gazdaságpolitikusai hosszútávú üzleti lehetőséget látnak a hadiipar hazai letelepítésében, és ezzel a békepropagandájuk ellenére állást foglalnak egy háborúpárti jövőkép mellett.
A tizenkilencedik századi romantikus honvédő képzetekre építő hadiiparról szóló pozitív nacionalista kép propagálása tovább halványítja társadalmunkban a környezetvédelemmel kapcsolatos sürgős teendőket.
A békéről szóló csipkerózsika-álom helyett amnéziás és inaktív csipkerózsikává próbálnak formálni minket a hadiiparért lelkesedő, elsősorban férfiakat megszólító, a nemek közti egyenlőtlenségek feladataival mit sem törődő politikai vezetőink.
Máris elkezdődött a politikai szemfényvesztés, a jól ismert greenwashing, a MILITARY GREEN kampánnyal, ami által a hadiipar szükségszerű létét a divatosan hangzó fenntarthatósággal és környezetvédelemmel szővik egybe.
A szexi, eladható, zöld katonai bakancsnyomos csomagolásba burkolt hadiipari imázs lényegét tekintve változatlanul az emberi erőszak legősibb és legkegyetlenebb formáját, a „legalizált” gyilkolást és pusztítást szolgáló iparág felszíne.
Miközben a hadiipari cégek esetén lényegében ugyanolyan jogi keretekkel rendelkező cégekről beszélünk, mintha dobozos tejet gyártanának, létük etikai megkérdőjelezése nélkül csak a múlt militáns mintázatai ismétlődnek, a klímamigrációra adott szélsőjobboldali válasz sötét árnyát vetítve előre.
Ahogy a környezetvédelemben, úgy a hadiparban szintén továbbra is egymásra mutogatnak az országok, hogy ki kezdje a fegyverek betiltásával kezdődő változást. Ez pedig a +3 fokos globális felmelegedésnél „fényesebb” jövő felé aligha nyithatja meg a horizontot.
Címfotó: KNDS
