Lula, Xi, Ramaphosa, Modi és Lawrow kezet ráznak a BTICS csúcson Johannesburg-ban. Kép: REUTERS
A diplomáciai színtér rendkívül mozgalmas volt ezen a nyár végén. Figyelemre méltó, hogy a két látványos nagy eseménynek nem egy nyugati ország, hanem Dél-Afrika és India adott otthont.
Kezdődött a BRICS-országok johannesburgi csúcstalálkozójával, amely augusztus 24-én ért véget. Nem sokkal később, szeptember 10-én az öt BRICS-tag, azaz Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika ismét találkozott. Az újdelhi G20-csúcstalálkozón azonban a Nyugat sokkal erősebben képviseltette magát.1 Az időbeli közelség véletlen egybeesés volt. Ez azonban még világosabban felismerhetővé tette a két találkozó közötti különbséget - mint egy mozgásban lévő világ tükörképét.
A BRICS-csúcstalálkozót sokan már azelőtt kudarcra ítélték, hogy az egyáltalán elkezdődött volna. Legalábbis arra számítottak, hogy a tárgyalásokat megbénítják az India és Kína közötti nézeteltérések. De aztán a csoport hat új tag felvételével egyértelmű életjelet adott magáról.
Egyes kommentátorok a bővítést "történelmi fordulópontnak", mások csupán "PR-akciónak" tekintették. A túlzott lelkesedés éppúgy nem helyénvaló a csúcstalálkozó után, mint a túl rövidlátó következtetések. Mindenesetre egy dolog biztos: több mint 20 új ország érzi magát a BRICS-csoporthoz vonzódva, és várja, hogy hamarosan felvegyék.
Ezzel szemben a második delhi csúcstalálkozónak a Nyugat visszatérését kellett volna jeleznie, amelyet a globális Dél országaiban egyre kritikusabban szemlélnek.2 A G20-ak találkozója azonban kudarcba fulladt, mert a gazdag országok nem tudták keresztülvinni az akaratukat.
Nincs alternatív gazdasági modell a láthatáron
Az eredmény még a tavalyi Bali csúcstalálkozótól is elmaradt, amely még elítélte az "orosz inváziót". A delhi zárónyilatkozat csak az "ukrajnai háborút" említi. Ezt a megfogalmazást - írta a Financial Times - "korábban Kijev támogatói, így az USA és szövetségesei is elutasították, mert azt a benyomást kelti, hogy Oroszország és Ukrajna egyaránt felelős".3
Más szóval a globális Dél elítéli a háborút, de nem ért egyet a nyugati narratívával. A Financial Times úgy látja, hogy ez "súlyos csapás a nyugati országoknak, amelyek az elmúlt évet azzal töltötték, hogy folyamatosan próbálták rávenni a fejlődő országokat Moszkva elítélésére és Ukrajna támogatására".
A G20-ak csúcstalálkozóján legalább részt vett az Afrikai Unió, amely most már ugyanolyan státuszt élvez, mint az Európai Unió. Ez a nyitás jeleként is értelmezhető, de kevés az esély arra, hogy ez sokat változtat a G20-ak erőviszonyain.
Az újdelhi csúcstalálkozó kiábrándító eredményének feledtetése érdekében az amerikai elnöki hivatal és PR-emberei Joe Biden egy mindenki által jól fogadott javaslatával házaltak. Ez egy olyan "folyosó" létrehozását irányozza elő, amely Indiát az Egyesült Arab Emírségeken (EAE), Szaúd-Arábián, Jordánián és Izraelen keresztül köti össze Európával. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szinte költői módon fogalmazta meg lelkesedését a vasútvonalat, hidrogénvezetéket és tenger alatti kábeleket előirányzó projekt iránt: "Ez a folyosó sokkal több, mint egy vasút vagy egy kábel - ez egy zöld és digitális híd a kontinensek és civilizációk között".
Az, hogy a folyosó hol fog futni, egyelőre nem világos, ahogyan a finanszírozás sem. A tavalyi G20-csúcstalálkozón Biden a kínai Selyemútra válaszul felvetette a Globális Infrastruktúra és Beruházási Partnerség (PGII) ötletét. Az erre szánt dollár azonban eddig legfeljebb csepegtetve érkezett.
A világ többi része azonban nem vár. Más országok összefognak és más "folyosókat" terveznek, például az úgynevezett Nemzetközi Észak-Déli Közlekedési Folyosót (-INSTC). A tervek szerint ez Oroszországot, Iránt és Indiát kötné össze, és hamarosan Törökországot, Kazahsztánt és Ománt is magában foglalja.4
A Nyugat fejlesztéspolitikai ígéretei nem elegendőek ahhoz, hogy a szegény országokat vagy a feltörekvő gazdaságokat a táborába vonzza. Ez a johannesburgi csúcstalálkozó sikerében is megmutatkozik. Ahhoz, hogy megértsük, milyen hosszú utat tett meg a BRICS-szövetség, emlékeznünk kell arra, hogy ezt a rövidítést 2001-ben találta ki Jim O'Neill amerikai közgazdász, aki a Goldman Sachs befektetési banknak dolgozott.
Akkoriban a BRIC-csoportnak még csak négy tagja volt; az "s" betű a végén csupán a többes számot jelölte. O'Neill azonban már akkor is a gyors fejlődésüket tartotta szem előtt. Két kollégája 2003-ban így becsülte meg ezt a fejlődést: "Ha minden a várakozásoknak megfelelően alakul, akkor a BRIC-országok együttes gazdasági ereje, a dollárban mért bruttó hazai termékben mérve, kevesebb mint 40 éven belül nagyobb lesz, mint a G6-országoké". Ezen előrejelzés szerint a G6 országok (USA, Japán, Németország, Franciaország, Egyesült Királyság és Olaszország) közül 2050-ben már csak az USA és Japán lesz a hat legnagyobb gazdaság között5.
A négy eredeti BRIC-tag úgy döntött, hogy - miközben még mindig tárgyalnak a nyugati országokkal a kereskedelem gyorsabb liberalizációjáról minden területen - szilárd formát adnak társulásuknak. Az első éves találkozót 2009-ben Oroszországban, a másodikat 2010-ben Brazíliában tartották. A 2011-ben Kínában tartott harmadik találkozón Dél-Afrika először volt jelen. Azóta a csoportosulás a BRICS nevet viseli - a nagy S betű Dél-Afrikát jelöli.
A 2023. augusztusi BRICS-csúcstalálkozó már a tizenötödik volt. A tagországok azonban nem adtak klasszikus szervezeti formát a szövetségnek, így nincs elnökség vagy állandó titkárság. A csúcstalálkozót rendező ország egy évig tölti be az elnökséget, az üléseket az egyes országok hivatalnokai készítik elő.
A döntéseket egyhangúlag hozzák meg. Ez vonatkozik Johannesburg azon döntésére is, hogy 2024. január 1-jén hat új tagot vesznek fel: Argentína, Szaúd-Arábia, Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek, Etiópia és Irán.
Azonban a kritériumok, amelyek alapján ezt vagy azt az országot felveszik, nagyon átláthatatlanok. Algéria például, amelyet szövetségese, Oroszország támogatott, számított a felvételére, és nagyon csalódott volt, hogy nem került a kiválasztottak közé. Ennek oka valószínűleg nem annyira a területét tekintve legnagyobb afrikai ország rossz gazdasági helyzete, mint inkább a Marokkóval való régi viszálya volt.
Mindazonáltal a gazdasági érdekek természetesen fontos szerepet játszanak a bővítési döntésekben. Elég nyilvánvaló például, hogy Szaúd-Arábia, az Emírségek vagy Irán (és kisebb mértékben Egyiptom) milyen koncentrált hatalmat képvisel az energiaágazatban: A tizenegy ország, amely a jövőben BRICS+ néven lesz ismert, a világ olajtermelésének 54 százalékát ellenőrzi.
Hasonló súlyuk van más fontos területeken is. A legnagyobb ritkaföldfém-lelőhelyek Brazíliában, Oroszországban és Dél-Afrikában találhatók; a BRICS-tag Kína jelenleg a világszerte bányászott ritkaföldfémek kétharmadát adja. Argentína a világ egyik legnagyobb búza-, szója- és marhahústermelője.
Az orosz gabonával, az iráni sáfránnyal és pisztáciával, az etiópiai kávéval és szezámmal, az egyiptomi naranccsal és hagymával a BRICS+ ma a mezőgazdasági termékek globális értékesítésének 23 százalékát képviseli (érték szerint) Sébastien Abis politológus számításai szerint; az ezredforduló elején ez még csak 16 százalék volt.6 Ezzel a BRICS+ nemcsak az élelmiszerpiacokon, hanem a legszegényebb országoknak nyújtott élelmiszersegélyek terén is hatalomra tesz szert, ahol kiterjeszthetik befolyásukat.
Mindenesetre a geopolitikai megfontolások korántsem idegenek a BRICS-országoktól. Ez nem csak Kínára vonatkozik. Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök például azért kampányolt, hogy "argentin testvérei" is bekerüljenek a BRICS-csoportba7, többek között azért is, hogy segítse kollégáját, Alberto Fernandez-t, akinek október 22-i újraválasztása kérdéses. Lula szeretné megerősíteni negyedik legnagyobb kereskedelmi partnerét (Kína, az EU és az USA után), és ezzel a mindkét fél számára jövedelmező fejlődést elősegíteni.
Hogy ez a számítás beválik-e, kérdéses, mert a két argentin ellenzéki jelölt azonnal kijelentette, hogy választási siker esetén nem tartják magukat a Lulával kötött megállapodásokhoz: "Szó sem lehet arról, hogy a kommunistákkal tárgyaljak" - jelentette ki Javier Milei, a szélsőjobb új argentin sztárja Brazíliára és Kínára utalva.
Ami a Közel-Keletet illeti, a Sanghaji Együttműködési Szervezetnek 2021 óta szintén tagja Irán tervezett csatlakozása8 éppúgy nem meglepő, mint Szaúd-Arábiaé. Mindkét ország 2023 áprilisában vette fel újra a hét évvel ezelőtt felfüggesztett diplomáciai kapcsolatokat. A közeledést Kína közvetítette, valószínűleg ezért is tulajdonít Xi Jinping elnök nagy jelentőséget annak, hogy mindkét ország csatlakozzon a BRICS+-hoz.
De Narendra Modi indiai miniszterelnök, aki 2022 júniusában Újdelhiben fogadta az iráni külügyminisztert, szintén nagyon pozitívan áll Teherán csatlakozásához. Egyrészt nem akarja Kínára hagyni a terepet. Másrészt India intenzív gazdasági kapcsolatokat ápol Iránnal. A két országot a fent említett "folyosók" egyike köti össze, és az USA erős nyomása ellenére gyorsan bővítik a kereskedelmüket, amely eddig kezelhető maradt: 2022-ben elérte a 2,5 milliárd dolláros volument, ami 44 százalékos növekedés az előző évhez képest.
Az Egyiptomnak szóló meglepő meghívás érthetővé válik, ha két dolgot felismerünk: Kairó az Arab Liga székhelye, amely különös gonddal bánik Hszi Csin-ping-el, mert támogatja a hszincsiangi muszlim lakossággal szembeni elnyomását. Mindenekelőtt Egyiptom rendelkezik a Szuezi-csatornával, amelyen keresztül a nemzetközi áruforgalom nagy része halad.
Geostratégiai szempontból a BRICS tehát rendkívül fontos fórum. Egy példa: Kína szoros kapcsolatokat ápol Etiópiával, amelyet az afrikai Új Selyemút fontos láncszemének tartanak. Peking újabb diplomáciai sikert remél attól, hogy segít megoldani az Egyiptom és Etiópia közötti konfliktust a Nagy Etióp Reneszánsz Gát miatt, amelyet Addisz-Abeba épít a Kék-Níluson.9 Kína ily módon béketeremtőként akar kitűnni - és az ellenséges USA ellenpólusaként, amelyet azzal vádol, hogy a világon mindenütt megosztó politikát folytat, sőt háborúkat szít.
A döntő kérdés az, hogy a kibővített BRICS+ csoport egy antiliberális és Nyugat-ellenes politikai blokkká alakul-e át. Az öt BRICS-ország nagyon egyértelmű választ ad erre a kérdésre. Johannesburgi záróközleményükben nemcsak hogy nem tesznek említést alternatív gazdasági modellről; ehelyett, mint minden hasonló nyugati fórumon, a szabadkereskedelmi megállapodások dicséretét zengik, amelyek kiterjesztése mellett kiállnak. Ugyanez vonatkozik a köz-magán társulásokra (PPP) is, noha általánosan ismert, hogy mit jelent ez a képlet: a közszféra fizet, a magánszektor szedi be a profitot.
Ez csak két példa. Geopolitikai szempontból sincs szó közös Nyugat-ellenes frontról. Ellenkezőleg, még belső ellentét is van: a csoport két óriása, India és Kína állandó vitában áll egymással a himalájai határ miatt. Alighogy véget ért a johannesburgi csúcstalálkozó, a kínai természeti erőforrások minisztere máris kiadott egy térképet, amelyen a vitatott területek kínai területként szerepelnek. Nem ez volt az első ilyen bemutatás, ami a nemzetközi jog szerint teljesen elfogadhatatlan.
És más tekintetben sincs sok jele a Nyugat elleni lázadásnak. India például részt vesz a Washington által kezdeményezett négyoldalú biztonsági párbeszédben (Quad), hogy segítsen megállítani Kína felemelkedését. A közel-keleti régióban az amerikai hadsereg kilenc különböző államban tart fenn támaszpontokat. Egyiptom kapja a második legnagyobb katonai támogatást Washingtontól (Izrael után), és fokozta biztonsági partnerségét az USA-val. Sem a szaúdiak, sem az egyiptomiak nem akarják felborítani a világrendet - de mindenképpen át akarják alakítani azt.
Antonio Guterres ENSZ-főtitkár Johannesburgban kijelentette: "A jelenlegi globális kormányzási struktúrák a tegnapi világ kifejeződései. Ezért újra kell őket tervezni, "hogy tükrözzék a gazdasági realitásokat és a mai hatalmi logikát".10
A csúcstalálkozó zárónyilatkozata azt a követelést is tartalmazza, hogy "a feltörekvő és fejlődő országoknak erőteljesebben kell képviseltetniük magukat azokban a nemzetközi szervezetekben és multilaterális vitafórumokon, amelyekben fontos szerepet játszanak". A megoldandó főbb kérdések listáján pedig olyan konkrét követelések szerepelnek, mint az egyes országok befolyásának kiegyensúlyozása a Nemzetközi Valutaalap testületeiben, azaz a "kvóták" megváltoztatása.11 Hasonlóképpen az ENSZ és az ENSZ Biztonsági Tanácsának reformját szorgalmazzák, "beleértve Dél-Afrika, Brazília és India bevonását" - egy olyan elképzelés, amelynek Peking eddig mindig ellenállt.
A "régi világ" mindebből semmit sem akar, és nagyrészt visszautasítja a hatalom megosztásának gondolatát olyan országokkal, amelyek tegnap még az alárendeltjei voltak. "Az amerikaiakat sokkolja az a gondolat, hogy Kína nem elégszik meg az USA vezette világrendben neki szánt hellyel" - kommentálja Graham Allison, a Harvard politológusa12.
Pekingben ezt az alárendelt pozíciót sokáig elfogadták, egészen a 2008-as válságig, amikor rájöttek, hogy az USA soha nem fogja őket egyenrangú félként kezelni.13 Nem Kína az egyetlen ország, amely igazságtalannak érzi ezt a rendet, de rendelkezik gazdasági és pénzügyi eszközökkel ahhoz, hogy magával rántsa a többi szereplőt. Ez a BRICS-csúcs sikerének mélyebb magyarázata.
Ez derül ki a johannesburgi zárónyilatkozatból is. Ebben a BRICS-országok "a nemzeti valuták fokozott használatára összpontosítanak a BRICS-országok és kereskedelmi partnereik közötti nemzetközi kereskedelemben és pénzügyi tranzakciókban" - a dollár helyett. Ez a folyamat már sikeresen elindult, még ha a dollár még mindig széles körben dominál is.
Ezeket az első lépéseket továbbiak követik: a kölcsönös segítségnyújtási mechanizmus megerősítése válság esetén (Contingent Reserve Arrangement, CRA) és a 2014-ben alapított "BRICS Bank" tagságának bővítése olyan országokkal, mint az Egyesült Arab Emírségek, amelyek nagyobb összegekkel járulhatnak hozzá. A BRICS+ országok pénzügyileg felfegyverkeznek.
Melyek Johannesburg tanulságai? Az eredményeket semmiképpen sem szabad a múlt szemüvegén keresztül szemlélni. A BRICS+ nem pusztán diplomáciai kirakat, és nem is NATO-stílusú szövetség. A fejlemény inkább azt mutatja, hogy a feltörekvő országok képesek arra, hogy a megkötött szerződésekben nemzeti érdekeikhez igazodjanak, és ne mereven előre meghatározott ideológiai táborokhoz, mint a hidegháború idején.
"A legtöbb ország - mondja Graham Allison - nem hajlandó választani a biztonságukhoz nélkülözhetetlen USA és a jólétükhöz nélkülözhetetlen Kína között". Érdekkülönbségeik és még véleménykülönbségeik sem elég nagyok ahhoz, hogy eltántorítsák őket attól, hogy együtt akarjanak cselekedni - egy új világrend felé orientálódva. Ez a folyamat most már elkezdődött.
Képesek-e a Brics-országok ellensúlyt képezni a G7-tel szemben? Az erőviszonyok egy pillantásra:
BRICS
https://www.zdf.de/assets/infografik-brics-staaten-g7-vergleich-100~1280xauto?cb=1695738046506Kép: Getty Images
Ezek az országok akarnak ellensúlyként fellépni a hatalmas G7 országokkal szemben. De ennyire különbözőek az erőviszonyok:
Baloldalon: a tagok részaránya világ lakosságában
Jobb oldalon: a tagok részaránya a világ gazdasági teljesítményében
Forrás: Világbank 2022
ZDFheute
Lábjegyzetek
1 A G20-ak a következőkből állnak: Németország, Dél-Afrika, Szaúd-Arábia, Argentína, Ausztrália, Brazília, Kanada, Kína, Dél-Korea, USA, India, Indonézia, Olaszország, Franciaország, Japán, Mexikó, Egyesült Királyság, Oroszország, Törökország, Európai Unió.
2 Lásd Alain Gresh, "Asymmetric Attention", LMd, 2022. május.
3 Henry Foy, James Politi, Joe Leahy és John Reed, "G20 statement drops reference to Russia aggression against 'Ukraine' ", Financial Times, 2023. szeptember 9.
4 "Un vent s'est levé, le signe des BRICS", La Lettre de Léosthène, 1761. szám, 2023. szeptember.
5 Jim O'Neill, "Building better global economic BRICs", Global Economics, Paper No. 66, Goldman Sachs, 2001. november 30.; Dominic Wilson és Roopa Purushothaman, "Dreaming with BRICs: The path to 2050", Global Economics, Paper No. 99, Goldman Sachs, 2003. október.
6 Sébastien Abis, "Brics: l'appétit agricole vient en marchant", La Tribune, 2023. szeptember 4.
7 "Le Brésil fait entrer son principal partenaire latino-américain, l'Argentine, dans les Brics", Le Grand continent, Párizs, 2023. augusztus 26.
8 A Sanghaji Együttműködési Szervezethez tartozik: Kína, India, Irán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Pakisztán és Oroszország.
9 Lásd Habib Ayeb, "Kié a folyó?", LMd, 2013. augusztus.
10 António Guterres beszéde a BRICS-csúcstalálkozón.
11 Lásd Renaud Lambert, "A pénzosztók", LMd, 2022. július.
12 Graham Allison, "US-China: More decoupling ahead", Goldman Sachs/Global Macro Research, 118. szám, 2023. május 1.
13 Lásd Martine Bulard, "A világgazdaság következő urai", LMd, 2008. november.
Francia nyelvből fordította Andreas Bredenfeld. Forrás: 2023. oktober Le Monde diplomatique https://monde-diplomatique.de/
Németből fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
