Kép forrása: pxhere, public domain

Megjegyzések az új konfliktusvonalakról és azok megítéléséről a 2021/2022 tél és 2023 februárja között munkatézisek formájában közzétett "Standard Eurobarométerek" alapján.

1. tézis: A 2023-as európai választások előtti általános feltételek alapvetően megváltoztak 2019-hez képest.

A politikai helyzet alapvetően megváltozott a 2019-es helyzethez képest Oroszország Ukrajnával szembeni agresszív háborúja következtében. Ez a háború az imperializmuson belüli ellentmondások kifejeződése, és történelmi cezúrát jelent nemcsak Oroszországgal kapcsolatban, hanem még inkább a befolyási szférákért és erőforrásokért folytatott küzdelemben a globális erőviszonyok megváltozása követketében, a kezdődő klímaválságok körülményei között, amelyeknek világszerte társadalmi, gazdasági, politikai és ökológiai következményei vannak.  Ugyanakkor a politikai erőviszonyok is megváltoztak a megerősödött politikai jobboldal és a szélsőjobboldali pártok növekvő ereje javára.

Miközben nyitott kérdés, hogy a görögországi választások után a baloldal képes lesz-e ismét baloldali kormányt alakítani (a cikk fordításának megjelenésekor sajnos ez már eldőlt, megj. fordító), és hogy a spanyolországihoz hasonlóan részt tud-e venni egy kormányban, Olaszországban a szélsőjobboldal uralkodik. Franciaországban Le Pen a második legerősebb pártként jutott hatalomra; Finnországban az Igazi Finnek már kormányon vannak; Svédországban a három jobboldali párt megállapodott egy új kormányban, és a Svéd Demokraták támogatják őket. De más uniós országokban is magas szinten marad vagy erősödik a szélsőjobboldal. Belgiumban a szélsőjobboldali pártok (Vlaams Belang, N-VA) stabilan 40%-on állnak a felmérésekben, Ausztriában az FPÖ 28%-on, Németországban az AfD 18%-on, Bulgáriában a Rival 14%-on, Hollandiában a PVV ismét 14%-on, Spanyolországban a VOX az idei júliusi választáson 12,39%-on állt, megelőzve a 12,4%-os Sumart, Portugáliában pedig a Chega szintén 13%-on áll a Bloco előtt.

A jobbra tolódások azonban a mainstream pártokon belül is megtörténtek, mint például a dán szociáldemokraták vagy akár a liberálisok, mint Macron LREM-je, például a migráció és a bevándorlás kérdésében. Ez az uniós belügyminiszterek menekültügyi döntésével vált láthatóvá, miszerint de facto eltörlik a menedékjogot az EU-n belül. Ezt még a németországi kormánykoalíció zöldjei is támogatták. Az ukrajnai háborúval az EU militarizálása is láthatóvá vált, mint egy másik, a többség támogatását élvező kérdés. A politikai többség - beleértve a németországi Zöldeket is - kiáll az EU militarizálása és a NATO-megállapodás keretében a GDP 2%-ának megfelelő katonai kiadásokra való törekvés mellett.

Ez azt jelenti az európai baloldal számára, különösen az Európai Parlamentben, ahol 39 képviselőjével a legkisebb frakció, hogy aligha számíthat más pártcsaládok politikai támogatására a migráció és még inkább a béke kérdésében az ellenstratégiák megfogalmazásában. Békepolitikai szempontból jelenleg politikailag elszigetelt, és tekintettel arra, hogy a legtöbb uniós országban gyenge a békemozgalom, és szinte minden uniós országban az uniós polgárok körében magas az Ukrajnával kapcsolatos döntések támogatottsága (csak Bulgáriában, Cipruson, Szlovákiában és Görögországban van 50% alatti támogatottság), társadalmilag is kisebbségben van. A háború időtartama, az utóhatás és a folyamatos válságjelenségek, valamint az infláció folyamatos fenyegetése, a gazdasági válság és a klímaváltozás fokozódó következményei miatt azonban ez gyorsan megváltozhat. Ehhez azonban a baloldalnak tovább kell fejlesztenie békepolitikai profilját, önálló béke- és biztonságpolitikai alternatívákat kell kínálnia, és új szövetségeket kell kidolgoznia minden szinten.

2. tézis: A globális fejlemények, a Brexit utáni brit fejlemények és az ukrajnai háború miatt az EU és a NATO megítélése változik.

Az európai emberek érzik a többszörös válság hatását és a politikai osztályok tehetetlenségét vagy képtelenségét arra, hogy reagáljanak rá.  Ennek következtében az optimizmus indexe (Eurobarométer) 2021-ben a 2008-as évhez - a pénzpiaci válság évéhez - hasonlóan negatív szinten, mínusz 35 százalékponton állt. Ez az érték 2022-ben mínusz 24 volt, ami jelentősen rosszabb, mint 2019-ben (-4 és -19 között).  Az EU-ban 2022-ben az emberek 65%-a gondolja úgy, hogy az ukrajnai háború meg fogja változtatni az életét: Görögországban 90%; Cipruson, Litvániában, Szlovákiában több mint 80%; a Cseh Köztársaságban, Lettországban, Észtországban több mint 70%; Franciaországban, Belgiumban, Szlovéniában, Németországban, Magyarországon, Hollandiában, Portugáliában, Bulgáriában, Magyarországon, Finnországban több mint 60%; Lengyelországban 60%; Ausztriában, Luxemburgban, Svédországban, Romániában, Dániában, Olaszországban több mint 50%; Máltán és Írországban kevesebb mint 50%. Eközben az EU-ban az emberek 69%-a teljesen vagy valamelyest egyetért azzal, hogy a katonai felszerelések előállításának kapacitását meg kell erősíteni. És 84% szeretné csökkenteni az orosz energiától való függőséget.

A globális fejleményeket és az ukrajnai háborút figyelembe véve az EU-t egyre inkább védelmi és biztonsági térnek tekintik. Tíz európai közül több mint hatan (62%) úgy vélik, hogy országuk uniós tagsága jó dolog, 72% szerint országuknak előnyös az uniós tagság, 22% szerint nem.

A megkérdezettek szemszögéből nézve országuk EU-tagságához a következőket társítják:

  36% a nagyobb békével és biztonsággal,

  35% a tagállamok közötti együttműködéssel,

  30% a gazdasági növekedéssel,

  23% a több munkahellyel/szabadabb mozgással,

  23% uniós államként nagyobb jelentőséggel bír a világban,

  18% az életszínvonal emelkedésével,

  16% az éghajlatváltozás elleni intézkedésekkel,

  15% a demokrácia megerősítésével.

79%-uk támogatja a fenntartható infrastruktúrák biztosítására irányuló európai együttműködést, 77%-uk a közös védelmi politikát, és 70%-uk a közös külpolitikát is. A válaszadók több mint 70%-a támogatja a közös kereskedelmi és monetáris politikát - az euróövezetben több mint 80%-uk. A közös védelmi és külpolitika ilyen magas támogatottságát az ukrajnai háború kiterjesztésének kockázatával összefüggésben kell vizsgálni.

A legfontosabb problémák között a megélhetési költségek növekedése(93%) és a szegénységbe és társadalmi kirekesztettségbe való csúszás veszélye (82%) után közvetlenül az éghajlatváltozás és az ukrajnai háború terjedése következik, egyenként 81%-kal: a globális felmelegedés és a háború kiterjedése azonos súllyal szerepel. A szociális kérdés közvetlenül kapcsolódik az ukrajnai háborúhoz és annak következményeihez.

Más szóval a szociális kérdés ismét domináns, de 2014-től eltérően nem a kapitalizmus válságához, hanem az Ukrajna elleni orosz agressziós háborúhoz, azaz a háborúhoz és annak következményeihez kötődik. Vagyis az új megszorító politika a szabadság áráról szóló narratívaként tud érvényesülni, és ezzel párhuzamosan a háborút a nyugati érdekek érvényesítésének és a nyugati értékek védelmének legitim eszközeként normalizálják.

A baloldal számára, amely tisztában van azzal, hogy az EU legtöbb országában a többség az EU Ukrajnát támogató intézkedései mögött áll, beleértve a fegyverszállításokat is, szükségessé válik a háború és következményei osztályjellegének feltárása, és a fenntartható béke kérdésének egzisztenciális jelentőségű társadalmi kérdésként való megfogalmazása. Az állami infrastruktúrába történő beruházások, a szociális juttatások és szolgáltatások védelme nem lehetséges a megszorító politikák visszatérésével, a katonai költségvetésnek a GDP legalább 2%-ára történő masszív növelése mellett.

3. tézis: Az EU országain belül és európai szinten a társadalmi és politikai egyenlőtlenségekből és a klímapolitikai intézkedések növekvő szükségességéből konfliktusvonalak adódnak, de ezeket a háború elhomályosítja a mediális tájképben.

2019-től nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem "nagykoalíciós" politika, hanem a szociáldemokraták és a konzervatívok közös többségének ellehetetlenülése miatt – témától függően – változó többségű politikaalkotás, amelybe a baloldal is beletartozik, és amelyben a zöldek vagy szükség esetén a szélsőjobboldal is részt vesz. A napirendet az új politikai többség határozza meg, mint például a migráció kérdésében, de a külső tényezők is, mint például az éghajlatváltozás vagy a járványok. A 2020 és 2023 közötti időszakban ezek olyan intézkedések előtt nyitottak ablakot, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek - mint a növekedési és stabilitási paktum felfüggesztése, a Next Generation alap létrehozása az uniós országok (zöld, digitális, kicsit szociálisabb) fenntarthatóságának és ellenálló képességének megerősítésére, a "Fit for 55" csomag, amelynek célja az üvegházhatású gázok nettó kibocsátásának legalább 55%-os csökkentése 2030-ig. 2021-től konkrét cselekvési tervekkel bővült a szociális pillér: a gyermekgaranciára vonatkozó ajánlástól (minimális alapjövedelem a gyermekek számára) a 2022-es minimálbérig és a hosszú távú gondozás és a generációk közötti integráció kidolgozását célzó programokig. A szociális infrastruktúrákra vonatkozó minimumkövetelményekről is szó van, valamint a minimáljövedelemről (szociális biztonsági háló). Vagyis 2019 és 2023 eleje között, a Brexit lendületének, a világjárványnak és a klímaváltozásnak a nyomása alatt volt egy olyan ablak, amelyben a neoliberális megszorító politikákat vissza lehetett szorítani a Parlament, a Bizottság és az EU Tanácsban elért többség révén - az európai politikák felülről változnak, nem pedig erőteljes tüntetések vagy baloldali beavatkozások eredményeként. Mindazonáltal ezeket a tapasztalatokat és változásokat a baloldalnak fel kell dolgoznia és még inkább igazolnia kell, sőt, igazolni kell: a változások, sőt a társadalmi javulás is lehetséges.

4. tézis: A szociális kérdés az EU minden országában egyre sürgetőbbé válik, de a kérdések súlya uniós szinten bizonyos mértékig eltérő.

A mai fejlemények alapvető problémáit az uniós polgárok minden országban látják, és az ukrajnai háború kontextusában is tükröződnek, mégis eltérő súllyal bírnak az uniós polgárok országaikban. Az EU-ban élők többsége – Írország kivételével – azt feltételezi, hogy a háború változást fog hozni.

A következőket nevezik meg fontos politikai prioritásként: 37% a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem (első helyen említett prioritás Portugáliában, Görögországban, Litvániában, Bulgáriában, Szlovákiában, Belgiumban és Luxemburgban), 34% a közegészségügy (első helyen említett prioritás Cipruson, Spanyolországban, Írországban, Szlovéniában és Magyarországon), 31% az éghajlatváltozás elleni fellépés (első helyen említett prioritás Svédországban, Hollandiában, Dániában, Franciaországban, Ausztriában és Máltán), 27% a demokrácia és a jogállamiság (első helyen említett prioritás Finnországban és Németországban), 24% a védelem és biztonság (első helyen említett prioritás Lengyelországban), 17% az ipar és az energia autonómiája (első helyen említett prioritás Csehországban).

A szociális helyzet minden uniós országban romlik: 46%-uk csak részben boldogul, 36%-uknak "némi problémája", 9%-uknak "sok problémája" van.  Máltán, Magyarországon, Cipruson, Romániában, Olaszországban, Portugáliában, Bulgáriában és Görögországban mintegy 50%-nak gondot okoz a számlák kifizetése, Szlovéniában, Spanyolországban, Lettországban, Franciaországban, Észtországban, Belgiumban és Írországban több mint egyharmaduknak, Németországban, Magyarországon*, a Cseh Köztársaságban, Lengyelországban, Szlovákiában, Ausztriában és Litvániában több mint 25%-nak. 46%-uk csökkentette kiadásait az ukrajnai háború miatt, különösen Cipruson (70%), több mint 60%-uk Görögországban, Máltán és Franciaországban, több mint 50%-uk Portugáliában, Spanyolországban, Belgiumban és az Egyesült Királyságban, több mint 40%-uk a Cseh Köztársaságban, Írországban, Horvátországban, Észtországban, Magyarországon, Olaszországban, Szlovákiában, Németországban, Litvániában és több mint 30%-uk Romániában. EU-szerte mindössze 14% nem számít arra, hogy csökkenteni kell az életszínvonalát.

Táblázat: világos kék: közösségi biztonságpolitika

Zöld: EU országok közötti együttműködés

Sárga: gazdasági növekedés

Rózaszín: Munkalehetőségek a munkavállalók szabad mozgása által

Az EU-val szembeni elvárások:

Az EU-val szembeni elvárások a segélyezési és kompenzációs intézkedésekre összpontosítottak, különösen világjárvány idején. Ezek az elvárások alapvetően az EU-tagállamok EU-n belüli szerepéhez és politikai befolyásához, gazdasági és társadalmi erőforrásaihoz, valamint - az ukrajnai háborúval összefüggésben - földrajzi elhelyezkedéséhez kapcsolódnak.

Az uniós országok közötti együttműködés például Svédország, Dánia, Finnország, Hollandia, Belgium, Olaszország és Ausztria uniós polgárai számára az egyik legfontosabb prioritás. Bulgáriában, Horvátországban, Magyarországon, Romániában, Csehországban és bizonyos mértékig Észtországban a munkavállalók szabad mozgása révén a munkalehetőségek kiemelt fontosságúak. Málta, Írország, Litvánia, Szlovénia, Luxemburg, Spanyolország, Portugália és bizonyos mértékig Lengyelország számára a gazdasági növekedés, Németország, Görögország, Ciprus, Lettország és Franciaország számára pedig a közös biztonságpolitika jelent prioritást.

5. tézis: Az uniós politikák megítélése nemcsak attól függően különbözik, hogy melyik országból származom, hanem az életkortól, az iskolai végzettségtől és a társadalmi státusztól is függ.

Az EU politikáiról alkotott nézetek életkor, iskolai végzettség és társadalmi státusz függvényében különböznek: minél fiatalabbak a válaszadók és minél magasabb a formális iskolai végzettségük, annál nagyobb a bizalom az EU iránt. A 18-24 évesek generációja esetében ez az arány közel 60%, a következő generációk esetében 50% alatt marad. Az 55 év feletti generációk esetében a legalacsonyabb, 43%. A mai fiatal generációk számára a Lisszaboni Szerződés és még inkább az 1992-es Maastrichti Szerződés már történelem, ráadásul egyesek számára a korábbi küzdelmek vereségét jelenti, amelyekben ők nem vettek részt; a szerződések már nem a küzdelmek eredményei, hanem a jövőbeli uniós politikák kiindulópontjai. Az iskolások és a diákok sokkal kevésbé kritikusak az európai politikákkal és az uniós szintű közösségi politikákkal szemben. Körükben a kül-, biztonság- és kereskedelempolitika, de más szakpolitikai területek, például az adó- vagy energiapolitika esetében is jóval 80% feletti a támogatottság; az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a minimálbér, a nagyvállalatok megadóztatása, az európai értékek védelme és a mozgásszabadság tekintetében 90% feletti a támogatottság. Van azonban egy érték, amely egyértelműen kiemelkedik: A megkérdezett diákok 25%-a ellenzi a Frontexet. Ez az egyik legmagasabb, 26%-os érték a felső-középosztálybeli vezetők után, akik nem támogatják a Frontexet.

A munkavállalók, a háziasszonyok és a munkanélküliek körében az európai politikákkal kapcsolatos egyetértési arányok ellentétben állnak az előző számokkal. Ezekben a csoportokban több mint minden negyedik ellenzi a közös kül- és bevándorláspolitikát, és minden ötödik munkavállaló ellenzi a közös védelmi és menekültügyi politikát –a munkavállalókhoz képest a háziasszonyok és a munkanélküliek körében lényegesen alacsonyabb a helytelenítés.

A munkavállalók az átlagosnál nagyobb arányban (16%) ellenzik a nemek közötti egyenlőtlenségek elleni vagy az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedéseket, valamint a közinfrastruktúrára, a bevándorlás szabályozására és az európai menekültpolitikára vonatkozó együttműködési intézkedéseket is. A munkavállalók valamivel kevesebb mint fele számára nem jó a demokrácia az országukban, és az EU-ban leadott szavazatuk nem számít. A háziasszonyok és a munkanélküliek körében ez az arány még magasabb, 60% körüli, az EU-ban a szegények közé tartozók körében (akiknek szinte mindig gondot okoz a számlák kifizetése - ez az Eurobarométer egyik kategóriája) pedig 70% - nemzeti szinten ez az arány 10%-kal alacsonyabb.

Ugyanakkor a háziasszonyok és a munkanélküliek csoportjai között magas, jóval 80-90% feletti, míg a munkások, a szegények (akik nem tudják fizetni a számláikat), a munkásosztály és az alsó középosztály körében valamivel gyengébbek a nemek közötti szakadék megszüntetését célzó intézkedések. Az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és a nagyvállalatok megadóztatására irányuló intézkedésekkel kapcsolatban viszont magas, 80-90% feletti a támogatottság. A minimálbérrel kapcsolatban 90% feletti a támogatottság. Más szóval a szociális kérdést a középpontba lehet és kell helyezni, és hídként kell használni a többi kérdéshez.

6. tézis: Az európai baloldali pártok választási stratégiáit alapvetően más alapokra kell helyezni - Következtetések és következmények a választási kampányra nézve.

A 2014-es európai választások óta nemzeti és európai szinten is megváltoztak a megosztottság struktúrái, és ez kihatással van a nemzeti és európai erőviszonyok alakulására.

A 2014-es európai választásokat a megszorító politikák és azok szociális és környezeti következményei elleni küzdelmek jellemezték, de anélkül, hogy a környezetvédelem kérdését előtérbe helyezték volna. 2014-ben a kiemelt kérdések közé tartozott 1. a munkanélküliség mint Európa-szerte meghatározó probléma, 2. a megélhetési költségek emelkedése, 3. a bevándorlás, 4. az egészségügy és a szociális biztonság, 5. a gazdasági helyzet, 6. a nyugdíjak.

2019-ben a társadalmi-gazdasági kérdések már nem voltak domináns kérdések: a politika krízise miatt egy olyan sokszínű tájkép alakult ki, amelyben nem volt domináns kérdés: a munkanélküliség, a megélhetési költségek, a migráció, az egészségügyi szociális infrastruktúra, az emberek, az ország és az EU gazdasági helyzete, a nyugdíjak kérdése többé-kevésbé azonos súlyú volt.

2023-ban ismét a szociális kérdés válik dominánssá, de párosulva az ukrajnai háborúval és annak globális következményeivel, különösen az energia- és megélhetési költségek emelkedése formájában.

2023-ban 93% a megélhetési költségek emelkedését tartja a legnagyobb problémának; 82% a társadalmi hanyatlástól vagy a szegénységbe való lecsúszástól tart; 81% a háború hatásaitól és ugyanennyien az éghajlatváltozás hatásaitól tartanak; 74% a nukleáris katasztrófa veszélyét látja; 70% számára - szintén a háborúhoz és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódóan - a migráció megoldatlan probléma és esetlegesen fenyegetés. Ugyanakkor az európai uniós polgárok 72%-a tart a demokrácia és az európai értékek elvesztésétől - bármit is értsenek ez alatt.

A kapcsolódó bizonytalanságot az Eurobarométer adataiban az optimizmus indexe teszi láthatóvá, amely a 2012-es szintjén áll, bár nem világos, hogy a 2008 óta egymást követő válságokat hogyan kezelik. A politikai fejleményeket tekintve a szélsőjobboldal jól jár, míg a konzervatív és szociáldemokrata pártok veszítenek, a baloldal pedig stabilnak tűnik.

Az uniós felmérések szerint a radikális baloldal 2024-ben akár 50 képviselővel is bekerülhet az Európai Parlamentbe. Ez a növekedés azonban elsősorban a baloldal megerősödéséhez kapcsolódik Írországban (Sinn Fein), Franciaországban (NUPES - jelenleg 25%-on áll a felmérésekben, megelőzve a 24%-on álló Le Pent), Belgiumban (PTB jelenleg 20%-on áll a felmérésekben). Görögországban és Spanyolországban a választási kampány közepén a baloldal enyhe fellendülést mutat - hogy ez elég lesz-e egy baloldali kormányhoz Görögországban és egy balközép kormányhoz Spanyolországban, az nyitott kérdés. A ciprusi AKEL enyhén veszít - a többi párt többé-kevésbé változatlanul áll -, és az ország kis számú mandátuma miatt korlátozottak az esélyei az EU Parlamentbe jutásra. Németországban teljesen nyitott a helyzet.

A baloldal számára európai szinten már most két kihívást jelent az európai parlamenti képviselet: a közép-kelet-európai országok baloldali pártjai esetleg nem lesznek képviselve az Európai Parlamentben (jelenleg csak a cseh KSČM képviseli őket, amely még mindig egy mandátummal rendelkezik). Másodszor, a következő Európai Parlamentben erős parlamenti pártok vagy csak megfigyelői státusszal rendelkeznek az Európai Baloldal Pártjában (EL), vagy nem EL-tagpártok - mint például a La France Insoumise, a Sinn Fein, a belga PTB, a holland SP és a svéd Baloldali Párt.

Más szóval, a baloldalnak sürgősen meg kell erősítenie és intenzívebbé kell tennie európai szintű együttműködési képességeit az európai baloldali pártok és az európai szereplők között, azaz az Európai Baloldal Pártja, A Baloldal az Európai Parlamentben, a transform! europe mint az Európai Baloldal Pártjához kapcsolódó Európai Politikai Alapítvány között.

Az, hogy a háborúk és válságok okozta tartós bizonytalanság, a félelem politikai és médiabiznisze tovább hajt-e jobbra, a neoliberális befolyás alatt álló individualizáció és elszigetelődés pedig a biztonságot és reményt nyújtó válaszokat kereső embereket a hazafias-nacionalista csicskáztatók karmai közé sodorja, és ezzel tovább erősíti az EU-ban a tekintélyelvű tendenciákat, vagy a kollektív szolidáris válaszok keresése és az ellenerők kialakítása sikerül-e, nagymértékben a baloldalon múlik.

A baloldalnak a konfliktusokban az osztálykérdést az egyes felmért konfliktusvonalak mentén konkrétan és világosan kell kezelnie, amely megfelelő cselekvéshez vezethet, és ennek érdekében stratégiailag ötvöznie kell nemzeti és európai politikai törekvéseit. Konkrét gyakorlati érték nélkül az európai emberek számára a konfliktusokat baloldal nem fogja megoldani, sem nemzeti, sem európai szinten.

Ezek a jegyzetek a 96-os, 97-es, 98-as és 98.1-es Standard Eurobarométerek alapján készültek.

Forrás: https://www.transform-network.net/blog/article/notes-on-the-new-conflict-lines-and-their-perception-in-the-eu-population-1/  2023. augusztus 6.

Angolból fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

(* Kiegészítés: „Már mintegy 2 millióan élnek a szegénységi küszöb alatt, a legfrissebb adatok pedig arra mutatnak, hogy idén kétszeresére ugorhatott azok száma, akiknek nélkülözniük kell az egyre elszabaduló infláció miat(„ a GKI közlése alapján - 2022 novembere, Pénzcentrum  – Balmix szerk.)