Az Új Egyenlőség magazin és a Friedrich Ebert Stiftung Budapest ez évi nyolcrészes közbeszélgetés-sorozatának címe „Észlelések és a valóság”. Az idei rendezvényekkel a közelmúlt magyarországi politikai fejleményeinek mélyebb megértéséhez kívánunk hozzájárulni. Azt szeretnénk megmutatni, hogy hogyan vezet a hamis valóságérzékelés igazságtalan, fenntarthatatlan és veszélyes politikához.

A sorozat június 13-i rendezvényén András Felícia felnőtt klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus és Pogátsa Zoltán szociológus-közgazdász, az Új Egyenlőség főszerkesztője folytatták az egy hónappal korábban megkezdett beszélgetésüket Jordan Peterson kanadai pszichológus tevékenységéről, a legutóbbi könyvében megjelent 12 pontjáról, azok pszichológiai és szociológiai kritikájáról. Egy-egy érdekes gondolat a beszélgetésből:

András Felícia:

„’Szörnyecske’ – rendszeresen így hivatkozik Jordan Peterson a könyvében a gyerekeire. Fontos tudni, hogy az a reprezentáció, ami bennem kialakul a gyerekről, és akár viccesen mondogatom neki, hogy ’szörnyecske, az be fog épülni a gyerek énképébe. Ha én azt tükrözöm a gyermeknek, hogy te elviselhetetlen vagy és rémes, az be fog épülni a gyerek énképébe. És Petersonnál ez egy visszatérő kérdés, hogy a szülő–gyerek viszonyban a szülő a rossz, vagy a gyerek a rossz, miért nem működik, amikor valami nem működik? Talán az első féléves tananyagban szerepel a pszichológia szakon, hogy nem nagyon van olyan, hogy a szülő a rossz, vagy a gyerek a rossz. Olyan van, hogy ’goodness of fit’, tehát az összeillés megvan-e, vagy nincs meg. Szuper jó fej szülő, szuper jó fej gyerek, de hogyha egy végletekig introvertált szülőnek van egy, a világot felfedezni akaró, extrovertált gyereke – leegyszerűsítve, mert ez persze bonyolultabb ennél –, de tegyük fel, akkor az nehéz élethelyzet lesz, mert nincs meg az összeillés. De Peterson sajnos mindig abban gondolkodik, hogy ki a rossz, ki a hibás. Mondok egy konkrét példát, amit Peterson elmond a gyereknevelést bemutava, és amit a fiával tett. A fia nem akart enni, vagy legalábbis nem úgy, ahogy ők gondolták volna, nem akart együttműködni – ami elég sok életszakaszban elkerülhetetlen dolog, akár a dac megjelenéseként –, erre ő a szájába erőltette az ételt, és befogta a száját. Így a gyerek nem tudta kiköpni az ételt. Addig tartotta befogva a száját, amíg le nem nyelte az ételt. De nem tudta lenyelni, egy része kiszivárgott. Ezt Peterson olyan példaként említi, mint egy jófajta nevelési módszer. A végén azzal oldja fel, hogy utána összebújtak és jól érezték magukat. Én csak annyit kérek, hogy képzelje el valaki, hogy a testi integritását megsértik, hogy beletömnek ételt, hogy befogják a száját – szerintem ez borzasztó. Ha szeretném, se tudom ezt értelmezni, hogy ebben mi lehet az, ami hasznosítható a Peterson tanításait követni szándékozók számára.”

Pogátsa Zoltán:

„Az egyik szabály, amit Peterson bemutat, hogy a társadalomban és az állatok között is mindenfajta hierarchiák vannak, és jön a Pareto-eloszlással meg a Máté-elvvel, bemutatja, hogy a vagyon úgy oszlik el, hogy a felső egy százaléknál van a vagyon fele, az alsó ötven százalék meg nincstelen. De mindebből nem azt vonja le következtetésként, hogy ’úristen, ez milyen nagy baj’, hanem hogy ez így van, ergo ennek így is kell lennie. Az egyik legtipikusabb érvelési hiba, az ’így van, ezért ennek így is kell lennie’. Ha találunk olyan társadalmi példákat, ahol egyenlőtlen a jövedelmi eloszlás, az azt mutatja, hogy ennek így is kell lennie. Ha Peterson olvasna egy kis közgazdaságtant, például olvassa el mondjuk Thomas Pikettynek a munkáit, látná, hogy ez nem mindig van így. A kapitalizmus első szakaszában így volt, majd a jóléti állam korszakában nem így volt, majd utána leépítették a jóléti államot, és megint így lett. Tehát ez intézményi berendezkedés kérdése, és azt látjuk, hogy a társadalom ezt felül tudja írni. Nem kell feltétlenül úgy lennie, hogy a felső egy százaléknál van a vagyon fele, az alsó ötven százalék meg nincstelen. Azért csináltunk újraelosztást és jóléti rendszereket, hogy ne így legyen. És a társadalom meg tudja tenni, hogy ne így legyen. Tehát ezeket a típusú hierarchiákat adottnak venni, és azzal érvelni, hogy látok pár hierarchiát – egyébként találhatott volna ellenpéldát is –, ergo fogadjátok el, hogy a társadalomban mindig hierarchia van – ez nincs így. És itt van egy irtózatos inkongruencia szerintem, hogy kihez beszél ez az ember. Mert annak is van jelentősége, hogy ez a legelső tanácsa a könyvében. Tehát Jordan Peterson legelső tanácsnak azt választja, hogy ’védd meg magad a hierarchiákban’. Nem az a tanácsa, hogy ne hozzunk létre hierarchiákat, vagy hogy te, aki esetleg befolyással lehetsz, hozz létre egy másfajta társadalmat.”

A beszélgetés első része

Címfotó: Gage Skidmore – Wikimedia Commons