A lakások csaknem ötöde nincs rácsatlakozva a vezetékes gáz- vagy távhőszolgáltatásra Milliók élnek Magyarországon lakhatási szegénységben, penészes házban lakik az ország ötöde
Civilek és önkéntesek segítenek az emberi élethez méltatlan, akár életveszélyes épületben élő családoknak, miközben ez az állam feladata lenne – hívta fel a figyelmet egy friss tanulmányában a Habitat for Humanity Magyarország. A Népszava cikke.
Az állam feladata lenne a lakhatási szegénység felszámolása, ám kormányzati intézkedések és források híján civil szervezetek, önkéntesek és néhány önkormányzat – többségében uniós támogatással – próbálnak segíteni a legszegényebb családoknak. Egyebek mellett erre mutatott rá friss jelentésében a Habitat for Humanity Magyarország.
A tanulmány szerint
több millióan élnek ma Magyarországon lakhatási szegénységben,
de nagyon kevés célzott támogatást nyújt az állam a probléma kezelésére. A legtöbb intézkedés az eleve jobb módú középosztályt segíti. Ehelyett jól működő, elegendő pénzzel rendelkező szociális ellátórendszerre és az ebbe bekapcsolódó, lakhatással foglalkozó civil szervezetek közös munkájára lenne szükség. A magyar lakóépület-állomány európai szinten is nagyon rossz állapotban van, és az alacsony jövedelmű háztartások lakáskörülményei lesújtóak – írták az elemzés készítői.
- Több százezer háztartásban nincs víz, fürdőszoba.
- A lakások csaknem ötöde nincs rácsatlakozva a vezetékes gáz- vagy távhőszolgáltatásra, és csak fával, szénnel, brikettel lehet megoldani a fűtést.
A legtöbb lakóépület műszaki állagának javításához olyan jelentős felújítási munkálatokra lenne szükség, amelyekre a benne élőknek nincs anyagi lehetőségük,
sok otthon életveszélyes, a tetők, falak vagy kémények beomlásától, az elektromos hálózat meghibásodásától kell tartani.
A magyar népesség – beleértve a gyerekeket is - 20 százaléka lakik olyan lakásban, ahol a tető beázik, nyirkosak, penészesek a falak, nyílászárók – állapították meg a tanulmányban.
Azoknak, akiknek nincs saját lakásuk, vagy nem tudják megfizetni a piaci albérleteket, esetleg a rossz minőségű ingatlanjuk javítását, az önkormányzati bérlakások jelenthetnék a méltó lakhatáshoz való hozzáférés egyik módját. Ám jelenleg az önkormányzati bérlakások száma
100 ezer körül van, ami a teljes lakásállomány mindössze 2,5 százaléka.
Ezekre többszörös a túljelentkezés, a bekerülés esélye pedig a legtöbb rászoruló számára csekély.
A legsúlyosabb helyzetben azok a családok vannak, amelyeknél a hátrányok halmozottak;
kis létszámú, szegregált településen élnek, nincs rendszeres jövedelemmel rendelkező aktív korú felnőtt családtag, a bevételi forrás pedig szinte kizárólag valamilyen szociális támogatás.
– A civil szervezetek anyagi lehetősége véges, így gyakran vannak döntéskényszerben, a sok rászoruló közül kinek segítsenek egy-egy településen – hívták fel a figyelmet. Példaként írták, hogy az egyik 1200 fős baranyai faluban 100 százalékban beás cigány nemzetiségűek élnek. A közösségben nagy gondot okoz a munkanélküliség, a súlyosan leromlott lakáskörülmények. Csak egy helyi család támogatására volt lehetőség, a közösség együtt döntött arról, kinek van erre a leginkább szüksége. A választás egy olyan 6 tagú családra esett, amely egy kétszoba-konyhás, fürdőszoba nélküli, életveszélyes vályogházban élt, a ház egyik falán jókora repedés volt, bármelyik pillanatban összedőlhetett az épület. A civil szervezet munkatársai aládúcolták az érintett falrészt, de ez a megoldás csak átmeneti volt, a ház végül használhatatlan lett. Erre a civilek felhúztak egy új kis épületet is az udvarban, oda már a vizet is bekötötték. A család végül ide költözhetett.
Hasonló „beavatkozás” volt egy Zala megyei településen, ahol egy hétgyerekes családot támogattak a teljes elektromos hálózat cseréjével. A falak ugyanis vizesedtek, így életveszélyes volt a korszerűtlen villanyvezetékekkel a ház. A család összjövedelme mindössze 100 ezer forint volt, ebből 80 ezer volt a családi pótlék. Máshol egy közfoglalkoztatásban dolgozó anya két kiskorú gyermekével az egyáltalán nem zárható, teljesen elvetemedett bejárati ajtó cseréjét kérte.
A kutatás készítői rámutattak:
szakmai kérdés, hogy mennyire tesznek jót a szervezetek azzal, ha befektetnek egy olyan ingatlanba, amely nem biztosítja a méltó lakhatás alapfeltételeit.
Visszatérő téma, hogy nem járulnak-e hozzá a szegregációs folyamatok erősödéséhez azzal, hogy egy bontandó ingatlant állagán próbálnak javítani.
A lakhatási válsághelyzetre sokszor azonnali megoldás kell az életveszély elhárítása miatt, ám ez nem számolja fel a leromlott lakáskörülményekkel és a szegregált élethelyzettel járó hosszú távú kockázatokat.
Forrás: Népszava
