Az elmúlt években a nemzetközi vállalatok és pénzügyi befektetők a társadalmi infrastruktúra egyre több területét vették át. Ausztriában ez a fejlődés eddig főként kúszó jellegű volt. A nemzetközi vállalatok profitmaximalizáló üzleti modelljei - beleértve a profitfölözést, az adóelkerülést, a "kimazsolázást" vagy a nyereséges kockázatválasztást - veszélyeztetik a közjót, a gazdaság és a társadalom stabilitását. Ezért azok biztosítékait meg kell erősíteni.

Az ápolás, az egészségügy és a lakhatás iránti kereslet egyre nő. Ennek következtében ez a kritikus infrastruktúra a profitorientált befektetők célkeresztjébe került. Az a tény, hogy ezek a befektetők a túlnyomórészt közpénzekből finanszírozott ágazatokba nyomulnak, szkepticizmusra kell, hogy késztessen bennünket. Üzleti modelljeik ugyanis jelentős kockázatokat és mellékhatásokat hordoznak magukban - különösen a munkavállalók és azok számára, akik ezektől a létfontosságú szolgáltatásoktól függenek.

Részvényesek: a profit érdekli őket, nem a közjó

Miközben sokan egyre nehezebben tudnak megélni, mások nagy üzleteket szimatolnak a lakás-, az egészségügyi és az ápolásügyben: az elmúlt években olyan tőzsdén jegyzett vállalatok, mint a Vonovia (lakásügy), a Fresenius (egészségügy) vagy az Orpea (ápolásügy), valamint pénzügyi befektetők (pl. magántőkealapok, nyugdíjalapok, biztosítótársaságok) törtek be a kritikus szociális infrastruktúra területeire. Stabil hozamot remélnek egy olyan üzletágban, amelyet nagyrészt az állami szektor támogat és amely kockázatmentes. A magántőkét különböző módon fektetik be, például idősotthonok, szakorvosi rendelők, orvosi ellátóközpontok, diákszállók és szociális lakások építésébe és működtetésébe. Üzleti modelljük a közjó növelése helyett a részvényesi érték maximalizálására törekszik: elsődleges céljuk a befektetők tőkéjének növelése. Ez különösen jól látható az idősek fekvőbeteg-ellátásában, ahol a 25 legnagyobb részvényes-orientált befektető 2017 óta több mint ötödével, 455 000 ágyra növelte ágykapacitását Európában.

Az állami szektor kivonulása

A magánrészvényesi érdekek előretörése párhuzamosan zajlott a közszféra kivonulásával az ellátás e (szuper)létfontosságú területeiről. Ausztriát eddig viszonylag megkímélte az egzisztenciális és válságellátás kritikus területeinek neoliberális leépítése, szemben más országokkal. Ugyanakkor azonban ezek a fejlemények kúsznak előre. Ezt jól példázza az Angliával való összehasonlítás, ahol az 1980-as évek óta minden kormány - különböző konstellációkban - mesterséges piacokat konstruált, és ezzel a profitorientált szereplők számára terítette ki a szőnyeget.

Lakások és gondozó ágyak

A köztulajdon részesedése Ausztriában és Angliában összehasonlítva

Köztulajdonban álló lakások és gondozói ágyak aránya a teljes állományból %-ban az 1980-as és a 2000-es években                  

Kétharmadról alig 4 százalékra: ennyivel csökkent az állami ágyak aránya az idősek fekvőbeteg-ellátásában Angliában az 1980-as évek óta. Ausztriában szintén csökkent, bár kisebb mértékben: az 1980-as évek közepén mért több mint háromnegyedről kevesebb mint a felére. A lakhatás területén az állami lakások aránya Angliában az 1980-as évek eleji több mint 30 százalékról 2020-ra 6 százalékra csökkent. Ezzel szemben Ausztriában az állami lakásállomány aránya stabilan 22 százalék körül maradt. Az egészségügyi ágazatban az állami kórházi ágyak aránya Ausztriában az 1980-as évek végi mintegy háromnegyedről mintegy kétharmadra csökkent. Angliában nincsenek hivatalos adatok a kórházi ágyak szolgáltató szerinti differenciált alakulásáról. Különböző tanulmányok és jelentések azonban rámutatnak a profitorientált befektetők különböző részesedései (pl. kiszervezés, köz- és magánszféra közötti partnerségek) növekvő jelentőségére az adóból finanszírozott Nemzeti Egészségügyi Szolgálatban.

A politika kiterítette a szőnyeget

Ezek a fejlemények nem az égből pottyantak. A neoliberális "reformok" során a gazdaságot, az államot és a társadalmat az 1980-as évektől kezdve egyre inkább piacorientált módon alakították át. Egy nagyobb ideológiai program részeként ennek egy része tervezett és nyilvánvaló volt. Ezek közé tartozik a lakások államilag támogatott privatizációja a korábbi bérlők számára a konzervatív brit miniszterelnök, Thatcher alatt az 1980-as évek elején. Egy másik példa a kórházak privatizációja a németországi SPD-Grünenalatt az ezredfordulón.

Más politikai intézkedéseknek alattomosabb hatása volt, mint például a kommunális gondozás alulfinanszírozása Angliában, a nonprofit lakásépítés megszüntetése Németországban vagy a bérleti jog liberalizálása Ausztriában. Néha a profitorientált befektetők számára még ott is megnyíltak a "lehetőségek ablakai", ahol a politika nem kifejezetten ezt célozta. Ilyen például az egészségügyi ellátóközpontok, amelyek az elmúlt években Németországban a magántőke-befektetők számára belépő kapuvá váltak.

A közjó kockázatai

A részvényes-orientált befektetők elterjedésével stratégiáik és üzleti modelljeik is egyre nagyobb teret nyernek. Gyakran értékelvonó üzleti modelljeik, amelyek rendszeresen magukban foglalják a nyereség lefölözését, az adóelkerülést és a "kimazsolázást", számos veszélyt rejtenek a közjóléti kockázatértékelés szempontjából. Ezek a megfizethető ajánlatok hiányától kezdve a megemelkedett árakon át az átláthatóság és az ellenőrzés hiányáig terjednek. A válságokra való nagyobb érzékenység, a rosszabb minőségű ellátás vagy a rosszabb munkakörülmények veszélye szintén gyakran figyelmen kívül marad a szokásos diskurzusban.

Milyen veszélyt jelent a gyakorlatban, amikor a részvényes-orientált üzleti modellek aláássák a kritikus szociális infrastruktúrát? Ezt mutatják az eddigi tapasztalatok:

• Egyenlőtlen hozzáférés és megfizethetőség: Az egészségügynek és az ellátásnak általánosan hozzáférhetőnek, megfizethetőnek és magas színvonalúnak kell lennie. Ezt az európai szerződések is kimondják. A részvényesi üzleti modellek viszont növelik az egyenlőtlen hozzáférés kockázatát. Továbbá fennáll a veszélye annak, hogy a nyereséges szolgáltatások a magas jövedelmű régiókban koncentrálódnak, miközben a strukturálisan gyenge területek alulellátottak. Ennek a "kimazsolázásnak" egy aktuális példája a pénzügyi befektetők által működtetett németországi egészségügyi ellátóközpontok (MVZ). Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a befektetők által irányított fogorvosi MVZ-k olyan magas jövedelmű régiókban találhatók, ahol a fogorvosok sűrűsége már most is magas.
• Több költség helyett kevesebb: a magáncégek hatékonyabban és gazdaságosabban dolgoznak? - A kritikus szociális infrastruktúrában nem. Az olyan nagy nemzetközi ápolási csoportok, mint az Orpea vagy a magántőke által irányított ápolási láncok bevételeinek több mint egynegyede nem teljesülő bevételként a befektetőkhöz vagy az ápolási otthonok tulajdonosaihoz Ezt az úgynevezett Financial Engineering (pl. túlzott bérleti díj- vagy hitelfizetés), valamint az adómocsarak és árnyék pénzügyi központok használata teszi lehetővé. Ez utóbbiak jelentős szerepet játszanak az angliai kórházak köz-magán társulásaiban is. Itt az állami költségvetések rövid távú tehermentesítése drága hosszú távú vállalkozásnak bizonyult, amelyből globálisan orientált infrastrukturális alapok tőkét kovácsoltak.
• Az átláthatóság és az ellenőrzés hiánya: Az értékkivonó üzleti modellek bonyolult transznacionális vállalati struktúrákkal működnek. Ezek átláthatósági és ellenőrzési kockázatot jelentenek. Ha egy vállalat nehézségekbe kerül, ez az állami szektor számára csak korlátozott mértékben vagy túl későn válik láthatóvá. Ez veszélyezteti a stabil, mindennapi szolgáltatásnyújtást, mint például a nagy ápolási láncok fizetésképtelenségei Angliában.

Mit kell tenni Ausztriában

Az angliai vagy részben a németországi fejlemények megelőzése és a kritikus szociális infrastruktúra közjóorientáltságának biztosítása érdekében az Ausztriában meglévő eszközöket át kell alakítani és ki kell bővíteni. Ezek közé tartoznak különösen:

• A nonprofit státusz megerősítése: A nonprofit státuszra vonatkozó meglévő szabályozást, például az ápolás területén, javítani kell, és a nonprofit lakásépítés példáját és elveit (vagyoni kötelezettségvállalás, költségfedezet, nyereségkorlátozás) követve átfogóbban lehetne védeni.
• A részvényesi érdekek visszaszorítása / a befektetők elhárítása: Az alapellátó központok szabályozásához hasonlóan, ahol a pénzügyi befektetőket előrelátóan távol tartották, más ágazatok esetében is megfontolandó lenne egy védőpajzs kialakítása. A lakásszektorban egyre több a moratórium és a külföldi befektetőkkel szembeni védekező intézkedés, Berlin városában pedig a nagy lakáscégek jogállami keretek között történő kisajátításán
• Beruházás-ellenőrzés harapósan / a beruházási átvilágítás kiterjesztése: A jelenlegi beruházási átvilágításnak, amely erősen a geopolitikai biztonsági kockázatokra irányul, a közérdekű kockázatokra is ki kellene terjednie. A kanadai befektetési átvilágítás például jó kiindulópont erre, mivel megköveteli, hogy a befektetésösztönző befektető bizonyítsa, hogy a befektetése nettó hasznot hoz Kanadának.
• A közszféra befektetési offenzívája: Az ingatlanállomány közjóléti célú szereplők általi megújítása és továbbfejlesztése elvágná az utat a profitorientált befektetők kockázatos, adósságfinanszírozott terjeszkedési stratégiái elől. Ugyanakkor a közszféra jobb feltételekkel rendelkezik a tőkepiacokon, és ennek megfelelően olcsóbban építkezhet. Végül maga a közszféra ismét közvetlenebbül jelenhetne meg szolgáltatóként. Például azáltal, hogy az ÖGK saját kezébe veszi az alapellátás szükséges bővítését, vagy azáltal, hogy az önkormányzatok másokkal együtt az idősotthonok önkormányzatosítását szorgalmazzák, mint nemrégiben Norvégiában vagy Dél-Koreában.(ÖKG: Osztrák Egészségbiztosítás)

4 lépés a részvénytulajdontól a közösségi jóléti orientációig

Annak érdekében, hogy az Angliában és részben Németországban végbement átalakulást megakadályozzuk és a közjólét orientáltságot biztosítsuk, a rendelkezésre álló eszközöket át kell alakítani és ki kell szélesíteni Ausztriában. Ezek között különösen:

! a közjó hasznát erősíteni kell
!  a profit érdekeket vissza kell szorítani
! a befektetéseket szigorúan (szó szerint: harapósan) ellenőrizni kell
! befektetési offenzíva kell az állami szektor részéről
Forrás: saját feldolgozás

Csak egy ellenállásképes jóléti állam képes megbirkózni a 21. század számos kihívásával. A közszférának ismét nagyobb felelősséget kell vállalnia a kritikus (szociális) infrastruktúra biztosításáért, finanszírozásáért és szabályozásáért, ahelyett, hogy mint a múltban, a felelősséget áthárítaná és a költségeket áthárítaná. Ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy folytatódik a közpénzekből finanszírozott rendszerekből való meggazdagodás, amely elsősorban a mindennapi élet szereplőinekrovására történik.

További információért lásd a tanulmányt: Shareholder orientiert transnationale Investoren in der kritischen sozialen Infrastruktur (A kritikus szociális infrastruktúrák részvényes-orientált transznacionális befektetői).

Szerzők:

Leonhard Plank                                  Hans Volmary                         Manfred Krenn

Leonhard Plank a Bécsi Műszaki Egyetem Államháztartási és Infrastruktúrapolitikai Kutatási Osztályának vezető tudósa, a "Foundational Economy Collective" tagja és a Mindennapi Gazdasági Kompetencia Központ társalapítója.Leonhard Plank összes publikációja

Hans Volmary a Bécsi Közgazdasági és Üzleti Egyetem Többszintű Kormányzási és Fejlesztési Intézetének projektmunkatársa. Doktori tanulmánya keretében a lakhatás finanszírozásával foglalkozik.Hans Volmary összes publikációja

Manfred Krenn a Diskurs szociológusa és kutatója. A Tudományos Hálózat.Manfred Krenn összes publikációja

Creative-Commons-Lizenz CC BY-SA 4.0

Ez a szöveg a CreativeCommons 4.0 nemzetközi licenc segítségével készült. A licenc egy példányának megtekintéséhez látogasson el a http://creativecommons.org/licenses/by-sa/4.0/ oldalra. További információ itt: https://awblog.at/ueberdiesenblog/open-access-zielSETTING-und-utilization/

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

Forrás: https://awblog.at/privatisierung-kritischer-infrastruktur/?fbclid=IwAR0NjkVCWikZ8M4DzJ0RbO79hUzax437g6GTMDxa6q6pjh71zJUEN5cuErQ 2023. március 23.

(Az Unió – szavakban – ugyan az állampolgárok jólétére apellál, kötelezően betartandó szerződései azonban a magánhaszonelvű tőkés piacgazdaság irányába orientálnak minden területen – Balmix szerk.)