Ki bocsátja ki a legtöbb CO2-t a világon? Röviden: azok, akiknek sok pénzük van. A lakosság leggazdagabb 10 százaléka okozza a CO2-kibocsátás 48 százalékát. Ezért blokkolták klímaaktivisták a bécsi nemzetközi repülőtér magánrepülőgép-terminálját. A bécsi európai gázkonferencia ellen demonstrálnak, és fel akarják hívni a figyelmet az éghajlati válságra és a tomboló szegénységre.

 FOTÓ: PIXABAY

[Ez a cikk 2022. október 4-én jelent meg és 2023. március 27-én frissítették].

Miközben lobbisták, befektetők és menedzserek "magánrepülőgépekkel utaznak a gázkonferenciára, számtalan ember fagyoskodik ezen a télen, nem csak Bécsben, és nem tudja tovább fizetni a gázszámláját" - indokolja közleményében a "BlockGas" kezdeményezés a magánrepülőgépek termináljának blokádját. Az aktivisták ezzel az akcióval egyrészt a fosszilis gázipart bírálják, másrészt felhívják a figyelmet a szupergazdagok klímakárosító életmódjára.

Forrás: https://noe.orf.at/stories/3200382/ 2023. március 26.

Körülbelül 40 aktivista blokkolta vasárnap a hozzáférést a bécsi repülőtér GAC termináljához Schwechatban. A kampánnyal a csoport a klímaválságra és a növekvő szegénységre szeretné felhívni a figyelmet a bécsi Európai Gázkonferencia előtt.

A LAKOSSÁG 10 SZÁZALÉKA OKOZZA A SZÉNDIOXID-KIBOCSÁTÁS 48 SZÁZALÉKÁT

A világ milliárdosainak és milliomosainak klímakárosító életmódjára Lucas Chancel francia közgazdász tanulmánya világított rá. Azt vizsgálta, hogy a vagyon és az egy főre jutó kibocsátás egyenlőtlen eloszlása hogyan függ össze. Az eredmény: a lakosság leggazdagabb 10 százaléka okozza a CO2-kibocsátás 48 százalékát. Chancel szerint a szupergazdagok befektetési magatartása meghatározóbb, mint a fogyasztás. A szupergazdagok egyre több CO2-t fújnak a levegőbe, és ezzel jobban károsítják az éghajlatot, mint a világ lakosságának többi része valaha is tudná.

"Minden ember hozzájárul az éghajlatváltozáshoz - de nem mindenki ugyanolyan mértékben" - vezeti be tanulmányát Lucas Chancel. A közgazdász, aki a Párizsi Közgazdasági Iskolában végez kutatásokat, globálisan elérhető jövedelmi és vagyoni adatok alapján vizsgálta meg, hogyan változott a CO2-kibocsátás 1990 és 2019 között - és mindenekelőtt: kinek a számlájára.

A LEGGAZDAGABB 1 SZÁZALÉK FELELŐS AZ ÖSSZES KIBOCSÁTÁS NEGYEDÉÉRT.

Arra a következtetésre jutott, hogy jelenleg a világ népességének szegényebbik fele a CO2-kibocsátás mindössze 12 százalékát termeli. Míg ezzel szemben a világ népességének leggazdagabb 10 százaléka az összes kibocsátás csaknem feléért (48 százalék) felelős.

1990 óta a leggazdagabb egy százalék felelős az összes kibocsátás közel negyedéért (23 százalék). A vizsgált harminc év alatt ezek a szupergazdagok valójában növelték az egy főre jutó lábnyomukat, miközben a gazdag országokon belül az alacsonyabb és közepes jövedelmű csoportok kibocsátása csökkent.

A világ népességének leggazdagabb 1 százaléka teljes kibocsátásának nagy része a befektetéseikből származik, nem pedig a fogyasztásukból - amelynek vannak határai, még ha túlzott is. A pénzügyi tranzakciók - és azok messzemenő következményei - esetében azonban nincsenek ilyen emberi korlátok.

Ki bocsátja ki a legtöbb CO2-t?

A világ lakósságának részaránya a CO2 emisszióból

A leggazdagabb 10 százalék bocsátja ki a legtöbb CO₂-t. Forrás: Oxfam

Az 50 %  legszegényebb csupán a fogyasztások emissziójának 10 %-ért felelős

Függőleges: a világ lakossága jövedelem arányában

ÉSZAK-AMERIKA: A GAZDAGOK ÉVENTE ÓRÁNKÉNT 70 TONNÁT BOCSÁTANAK KI A LEVEGŐBE.

Az a tény, hogy egy társadalomban a gazdagok CO2-lábnyoma aránytalanul nagyobb, mint a népesség középső vagy szegényebb rétegeinek CO2-lábnyoma, a világ minden régiójában megtalálható. Bár eltérő mértékben.

• Észak-Amerikában például a lakosság leggazdagabb 10 százaléka évente fejenként közel 69 tonna CO2-t termel. A lakosság alsó fele alig több mint 10 tonnát termel fejenként és évente. Tehát a leggazdagabb tizedbe tartozók 7-szer több CO2-t okoznak, mint egy középosztálybeli észak-amerikai.
• Európában a leggazdagabb 10 százalék fejenként és évente közel 30 tonnát termel, míg az alsó 50 százalék körülbelül 5 tonnát.
• A Szaharától délre fekvő Afrikában a leggazdagabb 10 százalékba tartozók 15-ször annyi CO2-t bocsát ki, mint az alsó 50 százalékba tartozó afrikai - de a tonnaszint egészen más, mint az USA-ban, Kelet-Ázsiában vagy Közép-Ázsiában: a leggazdagabb 10 százalék 7,5 tonnát okoz évente egy főre vetítve, míg az alsó 50 százalék csak fél tonnát.

A leggazdagabb 10% okozza a CO2-kibocsátás 52%-át. Tehát elsősorban a szupergazdagok hajtják a klímaváltozást. Mindannyian szenvedünk. Ennek le kell állnia. Ld.https://kontrast.at/co2-ausstoss-verursacher/

Forrás: https://www.facebook.com/kontrast.at/posts/232060829112540

UGYANEZ A PROBLÉMA AUSZTRIÁBAN: A SZÉN-DIOXID-KIBOCSÁTÁS A JÖVEDELEMMEL EGYÜTT NÉGYSZERESÉRE NŐ

A Bécsi Közgazdaságtudományi Egyetem közgazdászai kimutatták, hogy a klímakérdés Ausztriában is elosztási kérdés. Hendrik Theine, Stefan Humer, Mathias Moser és Matthias Schnetzer jövedelmi adatok alapján kiszámították, hogy a háztartások felső 10 százaléka négyszer több CO₂-t bocsát ki viselkedésével, mint a legszegényebb 10 százaléknyi háztartás.

"A magasabb jövedelmű emberek nagyobb házzal rendelkeznek, nem a belvárosban laknak egy kis lakásban, hanem inkább kint, nagy lakásban, a városrészekben. Gyakran több autó parkol az ajtó előtt, gyakrabban repülnek nyaralni. Akinek magas a jövedelme, annak több lehetősége van - és általában él is velük" - foglalja össze a tanulmány eredményeit Hendrik Theine a Kontrast.at-nak adott interjúban. Mindenekelőtt a mobilitás és az energia területe gondoskodik arról, hogy a CO₂-lábnyom masszívan növekedjen.

A négy közgazdász a rendelkezésre álló osztrák jövedelmi és fogyasztási adatokat használta fel. És bár az egyensúlytalanság már ezen adatsorok alapján is adott, Theine szerint még mindig alábecsülik. "Továbbra is probléma, hogy hiányoznak a vagyoni adatok. Ha rendelkeznénk velük, az eredmények még kirívóbbak lennének" – ebben Theine biztos.

CO2 globális kibocsátás csoportonként 2019-ben (tCO2/fő)és részük a világ teljes kibocsátásában 2019-ben:

Teljes lakosság: 6 tonna                                           

Alsó 50 %: 1,4 tonna                                                 Alsó 50 %: 11,5 %

Közép 40 %: 6,1 tonna                                              Közép 40 %: 40,5 %

Felső 10 %: 28,7 tonna                                             Felső 10 %: 48 %

Felső 1 %: 101 tonna                                                Felső 1 %: 16,9 %

Globális kibocsátási egyenlőtlenség 2019-ben összegző táblázat

Függőleges adatok: teljes populáció és megoszlása: alsó 50 % és ezen belül; középső 40 %; felső 10 % és ezen belül.

Vízszintes adatok: az egyének száma (millióban); átlagos (tonna CO2 fejenként); küszöbérték (tonna CO2 per fő); Megoszlás %-ban:

Készült a Flourish segítségével

CSAK AKKOR MENTHETJÜK MEG A VILÁGOT, HA A LEGGAZDAGABBAK FIZETIK A SZÁMLÁJUKAT

2022 nyarán a Római Klub tudósai közzétették az "Egy Földet mindenkinek" című tanulmányt. A fő üzenet az volt: még fordulhatunk a klímaválság elleni küzdelemben. Megfordíthatjuk a tendenciát, de csak akkor, ha csökkentjük a társadalmi egyenlőtlenségeket. A tanulmány egyik szerzője, Jørgen Randers norvég jövőkutató így fogalmazott: "Nem fogjuk megmenteni a világot, mindaddig, amíg a leggazdagabb tíz százalék nem állja a számlát". Ezzel a népesség felső "tíz százalékára" utalt, akik a nemzeti és globális jövedelem felét birtokolják. Meg kell kérnünk őket, hogy fizessenek. Fogyasztásukkal és viselkedésükkel táplálják az éghajlati válságot - és ugyanakkor felhalmozzák a vagyont. Pénzt, amelyre világszerte szükségünk van az éghajlat-semleges infrastruktúra, energia- és élelmiszertermelés finanszírozásához.

"Akinek magas a jövedelme, annak több lehetősége van - és hajlamos is élni velük" - magyarázza Hendrik Theine közgazdász. (Fotó: Pamela Russmann, zVg)

Ezt az újraelosztást a vagyon-, társasági és örökösödési adók, az összes adóparadicsom bezárása és az adócsalás elleni küzdelem tenné lehetővé. A vagyon újraelosztását célzó rendkívüli intézkedések nélkül a következő 50 évben a szakértők szerint a társadalmak annyira diszfunkcionálissá válnának, hogy már nem lennének képesek elhárítani a klímaváltozást.

Hendrik Theine is meg van győződve arról, hogy az éghajlat megmentése az elosztási igazságosságról szól.

"Ez mindig elosztási kérdés. Úgy tenni, mintha nem lenne az, csak kirakatpolitika".

Lucas Chancel módszertani megközelítése

Lucas Chancel az értékeléséhez a World Inequality Database jövedelmi és vagyoni adatait használta, hogy pontosan nyomon követhesse az egyenlőtlenségeket alulról felfelé. Chancel viszont ezeket a gazdasági egyenlőtlenségre vonatkozó adatokat kombinálta az input-output modellekből származó CO₂-lábnyomra vonatkozó adatokkal. Összesen több mint 100 ország adatait állította össze, és így képes volt megállapításokat tenni a jövedelem, a vagyon, a fogyasztás és a kibocsátás közötti kapcsolatról.

Forrás: https://kontrast.at/wer-stoesst-am-meisten-co2-aus/?fbclid=IwAR2ESDUQfpvhQSk8trW33LT6A-P3tq-OcwOP66M39cRpM9t79UoKT9h8eFY

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó