Tavaly decemberben és idén januárban országszerte ellenzéki aktivisták ezrei gyűjtöttek aláírásokat annak érdekében, hogy a Fudan Egyetem tervezett budapesti kampusza és az álláskeresési járadék meghosszabbítása egyaránt népszavazásra bocsátható lehessen. Bár mindkét kérdéshez összegyűlt a szükséges 200 ezer érvényes aláírás, az Alkotmánybíróság végül megakadályozta az országos népszavazás kiírását. A gazdasági válság azonban késleltetheti az egyetem magyarországi beruházását.
Függetlenül attól, hogy mi lesz az ügy vége, érdemes megvizsgálni a kérdést: hogyan reagáltak a hazai politika szereplői arra, hogy a magyar kormány ilyen módon is tervezi szorosabbra fűzni a kapcsolatait Kínával.
A kelet-ázsiai pólus jelentősége
Ma már nem kérdés, hogy a világ multipolárissá válik. A nyugat-európai és az észak-amerikai mellett felemelkedőben van egy kelet-ázsiai pólus is, amelynek legnagyobb gazdasága Kína.
E folyamat a nemzetközi erőviszonyok átrendeződésével jár együtt, amivel egy olyan kicsi és nyitott, félperifériás gazdaságnak, mint Magyarország, mindenképpen foglalkoznia kell.
A kelet-ázsiai országok sikere azért is figyelemre méltó, mert alapvetően fejlesztő államokként működnek, nem a liberális modernizációs paradigmának megfelelően. Tulajdonképpen megcáfolták azt az elképzelést, amire a 2010 előtti magyar kormányok általában hivatkoztak, amikor a társadalom számára rendkívül káros intézkedéseket vezettek be (Wade 2005). E dél- és kelet-ázsiai országok a leginkább Japán példáját követik, vagyis az állam, az intézmények és a vállalatok közötti szoros kapcsolatok kiemelt jelentőségűek a gazdaság eredményességében (Ferber 2021a).
Kína e modellt azzal fejlesztette még tovább, hogy az együttműködésbe az egyetemeit is bevonta. Miután nemzetközileg is megkerülhetetlen tényezővé vált, az ország próbálja minél tudatosabban kiterjeszteni a befolyását a határain kívül, ami leginkább az „Egy övezet, egy út” program keretében valósul meg (Ferber 2021b). Ez a kezdeményezés alapvetően infrastrukturális projektek finanszírozását és kivitelezését jelenti a periféria és a félperiféria országaiban (Gerőcs 2021: 190.).
E beruházások egyik célja, hogy Kína minél inkább hozzáférhessen a legújabb nyugati technológiákhoz és piacokhoz, az utóbbi időben pedig már az is, hogy hasznosítani tudja a felgyülemlett tőke- és munkaerőtöbbletét (Gerőcs 2021: 190.).
E komplex törekvés leglátványosabb megnyilvánulása Magyarországon a Belgrád–Budapest-vasútvonal felújítása és a Fudan Egyetem Budapestre tervezett kampuszának felépítése és megnyitása (Ferber 2021b).
Az Európai és Kínai Átfogó Beruházási Megállapodás lehetővé teszi a felek közötti szabadkereskedelmi kapcsolatokat (Gerőcs 2021: 190.). A kelet-európai országoknak azonban kiemelt szerepük van Kína terveiben, mert érdekeltebbek a kínai tőke bevonzásában és ezáltal könnyebb belépést biztosíthatnak az EU piacaira.
Kína ezért hozta létre együttműködési titkárságát Közép- és Kelet-Európa országaival, ami fejlesztési forrásokat biztosít a 16 résztvevő államnak (Gerőcs 202: 191–192.). A rengeteg projekt között a Fudan Egyetem ügye azért figyelemre méltó, mert a tervek megvalósulása esetén már egy külföldi kampuszon is folyhat olyan szakemberek képzése, akik a kínai technológia fejlődését segíthetik elő a jövőben (Ferber 2021b).
Nagyon is érthető tehát, hogy Kína miért tudja és akarja növelni a befolyását Magyarországon csakúgy, mint számos más kelet-európai államban. A kelet- és közép európai félperiféria országainak is van azonban beleszólása abba, hogy milyen beruházásokban vesznek részt.
2010 óta a keleti nyitás jegyében a kínai beruházások és hitelek szerepe régiós viszonylatban is jelentősen megnőtt Magyarországon (Gerőcs 2021: 193.).
Így aztán arra is érdemes kitérni, hogy milyen szerepet játszhat Kína Magyarország külső függőségeinek átalakításában.
A 2008-as világgazdasági válság utáni időszak lehetővé tette a nemzetközi kapcsolatok átrendezését, a világ multipolárissá válása pedig azt, hogy minél sokrétűbbé válhasson Magyarország gazdasági kapcsolatainak és kitettségeinek szerkezete. Ha már magát a függés mértékét nem lehetett jelentősen csökkenteni, a törekvés arra irányult, hogy a mozgástér növelése érdekében a külső függés szálait szétterjesszék, diverzifikálják.
Így a nyugat-európai – főleg német járműipari – nagyvállalatok és a nemzeti tőke konszolidálása mellett a kínai – és orosz – beruházások és hitelek éppen e diverzifikációhoz járulnak hozzá (Gerőcs 2021: 169.). A két említett projekt mellett az elmúlt években jelentős kínai működőtőke-beruházások valósultak meg a vegyiparban, a távközlésben, a pénzügyi szektorban és az energiaiparban is (Gerőcs 2021: 194.). Vagyis az, hogy a kormány egyre szorosabbra fűzi Magyarország Kínával való kapcsolatait, inkább a gazdaság stabilizálásának eszköze, mintsem célja.
A kelet- és közép-európai félperiférián azonban máig meghatározó jelentőséggel bír az az elképzelés, hogy a „nyugati”, „európai”, „fehér”, „keresztény” értékek felsőbbrendűek, ezért új kapcsolatok kialakítása e „körön” kívüli országokkal mindig legitimációra szorul. A „Nyugathoz” való felzárkózás régóta kijelölt cél a magyar társadalom számára, így, ha a kormány bármilyen módon együttműködik a „Kelettel”, akkor azt az ellenzék könnyedén elfordulásként értelmezheti „Nyugattól”, ami hátráltatja az ország fejlődését (Böröcz 2021).
Viszont éppen a kelet-ázsiai pólus felemelkedésének ténye cáfolta meg azt a liberális modernizációs paradigmát, amiből ez az elképzelés is következik. Ezért aztán e dél-kelet ázsiai országok gazdasági eredményei önmagukban is igazolhatják a velük kialakítandó kapcsolatokat.
Az ellenzék reakciója
A liberális-neoliberális ellenzéki pártoktól már megszokhattuk, hogy ha a Fidesz vezette magyar kormány egy általuk éppen „keletinek” nyilvánított országgal folytat együttműködést, akkor e pártok a „nyugati” és „európai” értékek önjelölt védelmezőiként állítják be magukat a kormánnyal szemben (Rovó 2022). Kína esetében pedig a „Kelet” és „Nyugat” mellett a diktatúra és demokrácia, illetve a tervgazdaság és piacgazdaság ellentétpárok is meghatározóak e világképben.
Ezt jól szemlélteti az, hogy az egységes ellenzék miniszterelnök-jelöltjeként Márki-Zay Péter rendszeresen „kínai kommunista migránsegyetemként” hivatkozott a Fudan Egyetemre (Biró 2022). Minthogy ez nem tartozott Márki-Zay azon megnyilvánulásai közé, amiket utólag korrigálni próbált volna, így joggal következtethetünk arra, hogy alapvetően a hat párt szövetségeként létrejött ellenzéki összefogáson belül is uralkodóak voltak e liberális-neoliberális nézetek.
Ez az értelmezés igazodik a „Nyugat” Kínához fűződő viszonyulásához is. Az észak-amerikai és nyugat-európai centrumoknak érdekükben áll riválisaik nemzetközi hírnevének rontása, így Kína infrastrukturális projektjeit általában úgy tüntetik fel, mint gyarmatosító szándékainak megnyilvánulását – a (fél)periférián (Ferber 2021a; Presinszky 2021).
E beruházásokhoz Kína gyakran kölcsönöket is nyújt, amelyekhez jellemzően azt az elképzelést próbálja társítani a „Nyugat”, hogy e hitelek feltételei átláthatatlanok és vitathatóak az azt felvevők számára. Az igaz, hogy a kínai kölcsönök valóban kockázatosak, de nem a feltételeik, hanem a kínai valuta kiszámíthatatlan árfolyamváltozásai miatt (Ferber 2021b).
Így a liberális-neoliberális ellenzék narratíváinak értelmezése során érdemes azt is figyelembe venni, hogy az adott kérdésben mi a nyugati centrumok álláspontja, hiszen az sok hazai ellenzéki politikus és párt számára iránymutató lehet.
A Diákváros tervének köszönhetően a Fudan-ügy azonban lakhatási kérdésként is értelmezhető, hiszen az ugyanazon a területen épülne meg, mint az egyetem budapesti kampusza. A Fudan-beruházás megvalósulása esetén a kormány állítása szerint a Diákvárosban az eredeti 12 000 helyett csak 4 000 új kollégiumi férőhely készülhetne el (Lehoczki 2021).
Annak ellenére, hogy a fővárosban és az országban is évek óta súlyos lakhatási válság van, az egységes ellenzék a Diákvárost legfeljebb a Fudan Egyetem alternatívájaként kezelte – általában a kínai magánegyetem rendkívül magas tandíját állították szembe a vidéki egyetemisták számára is megfizethető lakhatással (Biró 2022).
A rendszerkritikus baloldal álláspontja és mozgástere
Azáltal, hogy a rendszerkritikus baloldal a lakhatási válság szempontjából értelmezte a helyzetet és a Szikra Mozgalom is ennek megfelelően fogta fel a problémát Jámbor András előválasztási és választási kampánya során, nemcsak a Fidesszel, de a liberális-neoliberális ellenzékkel szemben is meg tudták határozni magukat.
Kérdéses azonban, hogy a rendszerkritikus baloldal milyen valódi hatást tudott ezzel elérni, hiszen mind a kormány, mind a liberális-neoliberális ellenzék jelentős erőforrásfölényben volt (és maradt) vele szemben.
A Szikra Mozgalom éppen abban a választókerületben indított jelöltet az idei országgyűlési választásokon, ahol a Fudan Egyetem a budapesti beruházását tervezi megvalósítani. Ebből azonban egyáltalán nem következett volna feltétlenül, hogy az ügy baloldali értelmezése is teret tud nyerni a közéletben, hiszen Jámbor egyszerre volt a Szikra és az Egységben Magyarországért jelöltje a választásokon.
Még mindig nehéz eldönteni, hogy e kérdésben a hazai politika szereplői mennyire hatékonyan tudták érvényesíteni elképzeléseiket a lehetőségeikhez képest. Az ellenzék összegyűjtötte a népszavazáshoz szükséges 200 ezer aláírást, de az végül mégsem valósulhatott meg, közben viszont sem a Fudan budapesti kampuszát nem kezdték építeni, sem a Diákváros munkálatai nem kezdődtek el.
A Szikra stratégiája ez esetben előremutató példával szolgál arra, hogy a rendszerkritikus baloldal hogyan lehet képes a liberális-neoliberális ellenzék erőforrásait is felhasználva minél hatékonyabban népszerűsíteni saját értelmezését.
Amikor 2021 tavaszán elkezdtek körvonalazódni az új kampusz tervének részletei, a teljes ellenzéki sajtó figyelemmel kísérte az ügyet. De mivel a helyzetet többféle módon is lehetett értelmezni, kérdéses volt, hogy ki milyen indíttatásból vesz részt 2021 nyarán a Szikra által szervezett tüntetésen vagy támogatta a népszavazási kezdeményezést.
A Diákvárosért tartott demonstráción részt vevők pártállástól függetlenül megismerhették a kérdés rendszerkritikus baloldali értelmezését, hiszen az eseményen A Város Mindenkié, az Utcáról Lakásba Egyesület és az Utcajogász képviseletében lakhatási aktivisták is felszólaltak.
A tüntetés, ahol Jámbor is beszédet mondott, fontos szerepet töltött be a Szikra előválasztási és választási kampányában, mivel Budapest többi kerületéhez hasonlóan József- és Ferencvárosban is komoly problémát jelent a lakhatási válság.
Az egységes ellenzék népszavazási kezdeményezése a Fudan Egyetem ügyén túl az álláskeresési járadék időtartamának esetleges meghosszabbításáról is szólt. Egy olyan megélhetési kérdésről, amit a liberális-neoliberális pártok nem igazán tudtak elhelyezni a saját világképükben. Márki-Zay, ha időnként meg is említette a kérdést, a 3 helyett 9 hónapos álláskeresési járadékot ideiglenes intézkedésként értelmezte, amire csak a Covid-válság miatt van szükség.
Így e kérdésben a rendszerkritikus baloldalnak lehetősége volt arra, hogy a liberális-neoliberális pártokkal való versengés nélkül tudja népszerűsíteni saját nézeteit. Az álláskeresési járadék mindazonáltal nem minden szempontból volt ideális téma egy alig pár hetes kampányhoz. A Fidesz-kormányok ugyanis 2010 óta a munkaalapú társadalom koncepcióját sulykolják, emiatt pedig a társadalom egyre kevésbé szolidáris a munkanélküliekkel. E helyzeten nehéz számottevő mértékben javítani ilyen kevés idő alatt, főleg úgy, hogyha a cél alapvetően az, hogy minél hamarabb összegyűljön a szükséges számú aláírás a kérdéshez.
Fontos még megvizsgálni Karácsony Gergely szerepét is ebben az ügyben. A főpolgármester a Diákvárosért tartott tüntetésen is beszédet mondott, ami vegyesen tartalmazott elemeket a liberális-neoliberális és a rendszerkritikus baloldali világképből. Az azonban mindenképpen segítette az esemény hirdetését, hogy egy (akkoriban) viszonylag népszerű ellenzéki politikus is volt a felszólalók között. Később Karácsony többször is nyilvánosan kifejezte támogatását Jámbor András előválasztási és választási kampányai során. Mindezek mellett az sem elhanyagolható tényező, hogy ő nyújtotta be az ellenzék által támogatott népszavazási kérdéseket. Ez azt mutatja, hogy a rendszerkritikus baloldal számára hasznos lehet bizonyos, tőle ideológiailag nem túl távol álló, de országosan ismert politikusokkal is jó kapcsolatot ápolni.
Nyilvánvalóan nem elég azonban kizárólag a külső tényezők kedvező alakulására támaszkodni. E tanulságot már a 2018-as rabszolgatörvény elleni tüntetéssorozat kimenetele alapján is le lehetett vonni és úgy tűnik, hogy a Szikra Mozgalom ennek fényében figyelmet fordít arra is, hogy saját értelmezései valóban érthetőek és vonzóak legyenek, miközben elütnek a többi ellenzéki szereplőétől.
A 2018 decemberi rabszolgatörvényellenes tiltakozások során a liberális-neoliberális pártok szervezettsége és felkészültsége is hozzájárult ahhoz, hogy a tiltakozást kiváltó munkajogi kérdések helyett végül a sajtószabadság korlátozásának problémája került a tiltakozások középpontjába. Így alakult még annak ellenére is, hogy rengeteg aktivista dolgozott azért, hogy a dolgozói jogok továbbra is az események középpontjában maradjanak (Schultz 2019).
Ezzel szemben a Fudan-ügyben a lakhatási kérdések helyét nem vette át teljesen a „kelet–nyugatozás”, vagyis a helyzet „Kelet” és „Nyugat” fogalmai által meghatározott értelmezése. Ez annak is köszönhető, hogy egy formális szervezet, a Szikra, immár nyíltan képviselte a rendszerkritikus baloldal világképét.
A Szikra sikerei az előválasztáson és az idei országgyűlési választáson elgondolkodtathatták az ellenzék biztos szavazóit azzal kapcsolatban, hogy a magyar társadalom nem feltétlenül azért tart fontosnak egy problémát, mert azt a „Kelet” és a „Nyugat” közötti döntési helyzetnek látja. A liberális-neoliberális pártok nézeteit ez persze nem változtatja meg, azonban nem is ez a rendszerkritikus baloldal célja.
Jogos kritika, hogy a Szikra nem bírálta eléggé az ellenzék más értelmezéseit a Fudan-üggyel kapcsolatban (Gagyi–Gerőcs 2021). A liberális-neoliberális értelmiségiek és politikusok mélyen gyökerező osztályvaksága (Éber 2020: 20., 186–189.) és a liberális modernizációs paradigmába vetett töretlen hite ellen azonban nem is igazán lehet közvetlenül tenni.
A liberális-neoliberális politikai szereplőknek mindazonáltal vannak olyan erőforrásai, amelyek nem vonják maguk után az ideológiai közeledést. A rendszerkritikus baloldalnak alapvetően arra kell törekednie, hogy világképe és értelmezései a magyar társadalom számára legyenek minél meggyőzőbbek. Nem pedig az ellenzéki értelmiség számára, hiszen nem a liberális-neoliberális ellenzéket kell meggyőznie, de adott esetben érdemes kihasználnia annak erőforrásait.
A NER mellett a liberális modernizációs paradigmával szemben is minél több kritikát kell megfogalmaznia. Elsősorban nem is azért, hogy a liberális-neoliberális pártokat önreflexióra bírja, hanem azért, mert e liberális modernizációs paradigma is rengeteg kárt okozott a magyar társadalomban.
A gazdasági válság és az Alkotmánybíróság közbelépése miatt csak fenntartásokkal lehet értékelni a Fudan Egyetem ügyét. A Diákváros és a tervezett kampusz sorsa egyelőre nem dőlt el.
Az azonban elmondható, hogy a Fudan esete jól példázta a hazai politikai szereplők nézeteit, képességeit és céljait, a Szikra Mozgalom döntései pedig fontos tanulságokkal szolgálnak a rendszerkritikus baloldal számára.
Címfotó: SoQ – Flickr
Irodalom
Biró Marianna (2022): „Kínai kommunista migránsegyetem helyett magyar diákvárost!”. Telex, 2022. március 9. https://telex.hu/valasztas-2022/2022/03/09/kinai-kommunista-migransegyetem-helyett-magyar-diakvarost
Böröcz József (2021): „Ott kívül a magyarázat…”: Társadalomkritikai beszélgetések Böröcz Józseffel. Budapest: Eszmélet Alapítvány.
Éber Márk Áron (2020): A csepp: A félperifériás magyar társadalom osztályszerkezete. Budapest: Napvilág Kiadó.
Ferber Katalin (2021a): A világgazdaság kínai „szimfóniája” – 1. rész. Új Egyenlőség, 2021. július 25. https://ujegyenloseg.hu/a-vilaggazdasag-kinai-szimfoniaja-1-resz/
Ferber Katalin (2021b): A kínai fejlesztő állam, továbbfejlesztve – 2. rész. Új Egyenlőség, 2021. augusztus 1. https://ujegyenloseg.hu/a-kinai-fejleszto-allam-tovabbfejlesztve-2-resz/
Gagyi Ágnes – Gerőcs Tamás (2021): The Role of Chinese Capital in the Present Hungarian Regime of Accumulation: A Context to the Present Political Controversy over the Fudan University. LeftEast, 2021. június 10. https://lefteast.org/chinese-capital-hungarian-accumulation-regime/
Gerőcs Tamás (2021): Magyarország függő fejlődése: Függőség és felzárkóás globális történeti perspektívában. Budapest: Napvilág Kiadó (Helyzet Műhely Könyvek).
Lehoczki Noémi (2021): Hogyan látja kárát a Diákváros (és a lakhatás) a Fudan Egyetemnek? Mérce, 2021. június 5. https://merce.hu/pp/2021/06/05/varhatoan-tobb-mint-20-ezren-vonulnak-ma-a-fudan-egyetem-ellen-a-diakvaros-mellett-eloben-a-mercen/hogyan-latja-karat-a-diakvaros-es-a-lakhatas-a-fudan-egyetemnek/
Presinszky Judit (2021): Amerika aggódik a kínai Fudan Egyetem magyarországi terjeszkedése miatt. Telex, 2021. április 28. https://telex.hu/belfold/2021/04/28/fudan-egyetem-egyesult-allamok-amerikai-nagykovetseg-reakcio
Rovó Attila (2022): Márki-Zay Péter: Egyetlen jó választásunk van, a Kelettel szemben Európát választani. Telex, 2022. március 15. https://telex.hu/belfold/2022/03/15/marki-zay-peter-marcius-15-beszed-osszefoglalo
Schultz Nóra (2019): A rendszerkritikus baloldal pártellenessége és szervezetlensége az elmúlt egy év tükrében. Mérce, 2019. december 17. https://merce.hu/2019/12/17/a-rendszerkritikus-baloldal-partellenessege-es-szervezetlensege-az-elmult-egy-ev-tukreben/
Wade, Robert Hunter (2005): Bringing the State Back In: Lessons from East Asia’s Development Experience. Internationale Politik und Gesellschaft, (2): 98–115.
