Korábbi írásunkban részletesen bemutattuk a feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) alapvető koncepcióját, illetve a szakirodalomban leggyakrabban megjelenő érveket mellette és ellene, melyeknél felmerül a kérdés, hogy hogyan támaszthatók alá. Erre kínál megoldást az FNA hatásait vizsgáló kísérletek koncepciója. A már lezárult és jelenleg is zajló kísérletek rövid bemutatása szintén a korábbi írásunkban olvasható. E cikkünk célja annak elméleti körüljárása, hogy milyen hatások, milyen feltételek mellett modellezhetőek (vagy modellezhetőek-e egyáltalán) egy ilyen kísérletben.

Mivel a kísérletek mind más keretek között zajlottak, más volt a céljuk, a motivációjuk, más a rájuk fordított összeg is, ezért eredményeik összevetése kimondottan nehéz. Az egyes hatások okainak és korlátainak azonosítása nem egyszerű, még a könnyen számszerűsíthetők esetében sem (pl. voltak-e béremelkedések, és ha igen, akkor mennyivel emelkedtek). A szerzett adatok kontextusfüggőek, tehát elsősorban a kísérlet keretein, az adott régión, kulturális és gazdasági viszonyokon belül értelmezhetők. Ez végképp igaz az olyan szubjektív szempontok esetében, mint például a jóllét vagy a motiváltság érzete.

A cikk első része itt olvasható

A kapott eredmények felhasználhatósága és annak vizsgálata még így sem elhanyagolható, azonban fontos kérdés, hogy milyen feltételek mellett vonhatunk le következtetéseket belőlük. Ezért kifejezetten fontos annak feltárása, hogy mely tényezők akadályozzák leginkább a megbízható eredmények létrejöttét. Az FNA kísérletek és eredményeik korlátainak részletes elemzését adja Carl Widerquist, e cikk megírásának is az ő összefoglaló kötete adja az alapját.^[1]

A kísérletek esetében három olyan nagy tényező (-csoport) van, ami alapvetően akadályozza az eredmények kiterjeszthetőségét. Ezeket mutatjuk be a továbbiakban.

Általános módszertani kérdések

Az első az általános módszertani kérdések csoportja, ami olyan szempontokat takar, amelyek lényegében bármilyen tudományos kísérletnél felmerülnek.

A Hawthorne-hatás – az alany arra vonatkozó tudata, hogy egy kísérletben vesz részt – alapvetően befolyásolhatja az alany viselkedését. Ennek megkerülése csak hosszútávú megfigyeléseknél lehetséges, ugyanis az alany megszokja a helyzetet és ösztönösebben cselekszik az idő előrehaladtával.

A Streetlight-hatás egy másik jellemző módszertani ellentmondás. Eszerint minden kísérlet arra a kérdésre fókuszál, amelyet meg tud válaszolni, a kérdések esetében azonban a megválaszolhatóság és jelentőség nem feltétlenül fedik egymást. Azok a kérdések, amelyekre a kísérlet végül választ ad, nem biztos, hogy a nyilvánosság számára a legrelevánsabbak, legérdekesebbek.

Az ok-okozat kérdése a harmadik módszertani szempont ez egy bevezetni kívánt jóléti program esetében kimondottan fontos. Mivel az FNA célja alapvetően a társadalom működésének jobbá tétele (a szegénység, az izoláció, az egyenlőtlenségek csökkentése), és a kísérleteket is e célnak megfelelően tervezik meg, nem meglepő, hogy sikereket tudnak felmutatni e területeken, hiszen olyan körülményeket teremtenek, amelyek lehetővé teszik ezt.^[2] Ilyen például a nagyobb mértékű újraelosztás vagy a mélyszegénység csökkentése.^[3]

De nehéz szétválasztani a kísérlet méretéből és típusából adódó különbségeket is. Ha például a jelenlegi jóléti szolgáltatások ugyanilyen összeg mellett működnének, vajon ugyanilyen vagy hasonló hatások lennének megfigyelhetők?

A közösségi hatás

A közösségi hatás (community effect) kimondottan az FNA-kísérletek értelmezésénél felmerülő probléma.^[4] Ez több oldalon és formában is megjelenik.

Egyrészt a kísérlet kontrollcsoportjánál: ugyan sok szempontból lehet hasonló közösséget találni, mint a kísérlet alanyai, tökéletes egyezés azonban sohasem lesz. Az eredmények elemzésénél azonban félrevezető lehet a látszólag hasonló csoportok összehasonlítása, miközben az esetleg fel nem ismert különbségek teljesen más eredményekhez vezethetnek.

A kontrollcsoportos kísérletek elsősorban az egyéni szinten jelentkező hatásokat képesek elkülöníteni a két csoport viselkedésének elemzésével. Bizonyos módszerek (pl. számítógépes szimuláció, modellezés) alkalmasak lehetnek arra, hogy a közösségi szinten megjelenő hatásokat (pl. piaci reakciók, kulturális beállítódások) előre jelezzék, de csak korlátozott mértékben.

Tipikusan ilyenek például a kizsákmányolásra vonatkozó megállapítások.

A munkavállalók pozíciójának megerősítésével az FNA csökkentheti az alkalmazó általi kizsákmányolás esélyét, a másik oldalon viszont felmerülhet, hogy egy kiterjesztett FNA rendszerben azok, akik dolgoznak, nem tekinthetők-e éppen a nem dolgozók által kizsákmányoltnak. E kérdések megválaszolása nagyban függ a közösség fogalmi kereteitől, attól, hogy éppen hogyan definiálják a kizsákmányolást.

Másrészt a kísérletek nem tudnak igazán sokat mondani az alanyokon kívül eső, szélesebb közösségre gyakorolt hatásokról, mert jellemzően a kísérletekből kiesik egy fontos csoport, az FNA-t adójukon keresztül finanszírozók köre. Esetükben azzal szoktak érvelni, leginkább más forrásokból származó adatokat alapul véve, hogy élete során bárki átkerülhet az egyik oldalról a másikra (finanszírozók és kizárólag részesedők).^[5]

Bizonyos hatások csak a piacon, a szociális kapcsolatokon, a kultúrán és a közösségen keresztül jelennek meg, amik nagyobb merítést igényelnek, mint az eddigi és megfizethető kísérletek párszázas vagy párezres csoportjai. Bizonyos esetben az egyéni és közösségi hatások egyirányba mutatnak. Például, ha az alanyoknál csökkent az éhezés az FNA hatására, akkor jó eséllyel számolhatunk azzal, hogy szélesebb tömegeknél is ez a hatás érvényesülne.

Más esetekben viszont lehet a közösségi hatás más irányú is, s ilyenkor nem egyszerű megragadni mibenlétét, mert nem feltétlenül jelenik meg az egyének vizsgálatakor. A tesztek során jelentkező közösségi hatások lehetnek maguk is lokálisak, csak az adott helyi közösségre jellemzőek. Gazdagabb országokban a tesztalanyok hajlamosabbak az FNA hatására csökkenteni munkaidejüket,^[6] ezt egyéni szinten könnyű vizsgálni.

Az erre adott piaci reakcióknak (magasabb bérezés, jobb munkakörülmények, vagy éppen a tesztalanyokon kívüli alkalmazottak felvétele) csak egy része lesz lokális, az ezen túlmenőeket, vagy más ágazatokra kiterjedő hatásokat már nem lehet megragadni, pedig a munkaerőpiac elsősorban éppen országos szinten működik.^[7]

Az, hogy egy FNA-n alapuló újraelosztási rendszer mennyiben hatékonyabb, azaz mennyiben tudja kiküszöbölni a korrupciót és a túlzott bürokráciát, szintén nem derül ki egy tesztből. Egy kisméretű, ideiglenes kísérletben résztvevők (működtetők, alanyok, intézmények stb.) viselkedése semmit nem mond el arról, hogy egy országosan, regionálisan kiterjesztett rendszer hogyan működne.^[8]

A társadalmi egyenlőség azon oldala, hogy a támogatásban részesülők mennyiben kitettek a megbélyegzésnek (stigmatizációnak) és az elszigetelődésnek (izolációnak), szintén nem mutatható ki csupán az egyéni szinteket vizsgálva, pedig az FNA bevezetésének nem elhanyagolható motivációja a hátrányos megkülönböztetés felszámolása.

Az életmód (rugalmasság, nemi szerepek, önpusztítás stb.) esetében is főleg olyan hatásokról van szó, amelyek nagyban függenek az adott közösségtől, amibe az FNA beágyazódik. Illetve azt is nehéz megragadni, hogy az egyes jelenségek mögött milyen motivációk húzódnak meg.

Ha például az anyák több időt töltenek a gyerekekkel és a háztartási vagy reproduktív munkákkal stb., akkor ez abból is következhet, hogy az FNA több választási lehetőséget biztosít, mint ahogyan abból is, hogy fokozza a nemi szerepek merevségét.

Időbeliség

Az FNA kutatásánál a közösségi hatások bizonytalansága, átláthatatlansága mellett a legnagyobb korlát skálázhatóság szempontjából a kísérletek időbelisége.

A többnyire egy-két éves intervallumban mozgó kísérletek a hatások többségét nem képesek érdemben kiterjeszthetővé tenni. A kísérletben tapasztalt jelenségek más irányt vehetnek hosszútávon, még az egyéni szinten jelentkezők is, hiszen az alany viselkedését alapvetően befolyásolja, hogy milyen időtávon számíthat a jövedelemre. A hosszútávú hatások kiszámíthatatlansága azonban jelenlegi jóléti szolgáltatásokra is igaz. Egy új program bevezetése – mint korábban például a nyugdíjrendszer vagy a közoktatás – során évtizedek lehetnek, mire az általa okozott változások kiteljesednek.^[9]

Az említett példák esetében mégsem végeztek empirikus kutatásokat a hatásokról és ez nem is bizonyult a bevezetés akadályának.

A kísérletek a rövid időtartam miatt a változásoknak, következményeknek csupán az első (pár) lépését tudják jelezni. Ha a hosszú táv problémája kiküszöbölhető lenne, azzal a módszertani és közösségi fenntartások egy jelentős része megoldódna. Európán kívül vannak ugyan példák hosszútávú kísérletekre, ezekből viszont nehezen vonhatunk le következtetéseket az európai viszonyokra nézve.

Az egyik leghosszabban tartó kísérlet az előző írásunkban említett kenyai kísérlet, amelyből a levont következtetések nem lesznek értelmezhetőek olyan társadalmakra, ahol nagyok az egyenlőtlenségek, mert a kenyai közösség minden tagja rendkívül szegény, a társadalmi egyenlőtlenségek elenyészőek, ezért az FNA megközelítőleg azonos hatást gyakorol a résztvevők életére.

A munkát, munkaerőpiacot érintő hosszútávú hatásokra is nehéz következtetni a kísérletekből. Nehéz meghatározni, hogy jobb munkakörülmények, nagyobb innovációs és vállalkozói kedv következik-e az FNA-ból. Felismerhető a fokozott igény és hajlam a tanulásra, a továbbképzésre, a jobb egészségügyi állapotra. Ezek lehetnek a strukturális változások első lépcsői, de nem jelenthető ki biztosan, hogy ezek végül feltétlenül magasabb produktivitást és felfelé történő társadalmi mobilitást eredményeznének.^[10]

Ez szintén igaz a foglalkoztatói és egyéb piaci reakciókra. Ahogy korábban említettük, az újraelosztás mikéntjéből adódó hatásokat csak nagyon hosszú időtávban lehetne érdemben megfigyelni. Az eredmény vélhetően attól is függene, hogy kit, élete melyik szakaszában, hogyan érint. Az FNA fontos célja többek között a szegénységből való kilábalás segítése, valamint a korábbi cikkünkben felmerült szegénységi csapda kiküszöbölése. Az egyéni szinten megjelenő pozitív eredmények, például jobb étkezés, oktatás, lakhatási viszonyok, munkaerőpiaci helyzet jelezhetik a program sikerességét. Azonban a kísérletekből nem tudjuk felmérni, hogy az FNA milyen mértékben (és mélységben) képes ezek fenntartására hosszútávon.

A jóléti mutatók elemzése komplex feladat, mert csak kevés olyan számszerűsíthető és könnyen megfigyelhető indikátor elérhető, mint például a fizetett munkával töltött idő és fizetések változása. Ezzel szemben az FNA hatása például a társadalmi izoláció mértékére, az életmód megválasztásának lehetőségére és rugalmasságára, a magabiztosság érzetére nehezebben megragadható. Emellett a jólétre csak közvetett módon utaló mutatók változása (például az egészségügyi és egyéb szociális szolgáltatások iránti igény csökkenése) is csak hosszútávon és közösségi szinten értelmezhető.

További ok, ami miatt nehéz az eredeti szándéknak megfelelően közvetíteni az eredményeket, az a jelenségek értelmezése. A több szabadidő lehet pozitív, de értelmezhető lustaságra és önpusztításra alkalmat adó többletidőként is.

Következtetések

A fentiek alapján azonban a kísérletek eredményei még az említett bizonytalanságok mellett is képesek lehetnek előrejelezni bizonyos változások irányát, melyek még a nehezen számszerűsíthető mutatók esetén is képesek lehetnek előremozdítani az FNA-ról szóló vitát.^[11]

Az FNA mellett szólnak a következő megfigyelések is: az egyének mentális és fizikai állapotának egyértelmű javulása, az önképzés és továbbtanulás nagyobb számai, illetve az a tapasztalat, hogy az emberek nem herdálják el a kapott pénzt, hanem tudják, hogy mire költsék.

Az FNA nagyobb léptékű várt hatásairól, a munkaerőpiacra, a munka fogalmának átalakulására, illetve az egyenlőtlenségekre gyakorolt feltételezett hatásairól a fent bemutatottak alapján azonban nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni.

A kísérletek további előnye, hogy nem csak az FNA rendszerét mutatják be, hanem rávilágíthatnak a jelenlegi jóléti rendszerek hiányosságaira, strukturális hibáira és ezekre megoldási javaslatokat kínálhatnak.^[12]A társadalmi vita, a politikai párbeszéd szempontjából elengedhetetlenek, az eredmények pedig jó alapot szolgáltathatnak olyan elvi megfontolások megvitatásának, mint például a munkaetika kérdése, amely alapjaiban határozza meg a témában alkotott nézeteket. Ezek azonban nem kísérletezendő kérdések.

A kísérletezés a témában tehát nem elvetendő dolog, még a fent említett nehézségekkel együtt sem. Fontos viszont mind a tervezéskor, mind az eredmények értelmezésekor figyelembe venni a korlátokat. A témával foglalkozó számos szakértő szerint a vitának már nem is a lehetséges rendszerszintű, társadalmi hatások kísérletekkel való bizonyítása körül kellene forognia, hanem a megvalósíthatóságról, a bevezetés különböző módszereinek, lépéseinek teszteléséről, vizsgálatáról.^[13]

Tehát nem arra kell keresniük a választ, hogy hogyan változik a munkavállalási kedv az FNA hatására, hanem például arra, hogy milyen összeggel, milyen időközönként kapott kifizetésekkel, mekkora közösség bevonásával, milyen egyéb állami szociális intézkedések mellett célszerű elkezdeni egy FNA program elindítását.

Összességében megállapítható, hogy a kísérletek eredményei korlátozottan terjeszthetők ki szélesebb közösségekre és hosszabb időtávlatra, miközben az FNA pont ilyen keretek között működne. Ez az ellentmondás okozza, hogy az FNA koncepciója mellett és ellen szóló érvek vitájában – kizárólag a kísérletek eredményei alapján – nem tudunk egyértelműen állást foglalni.

Arra azonban alkalmasak lehetnek e kísérletek, hogy felhívják a figyelmet bizonyos társadalmi problémákra, illetve, hogy rövidebb távú hatásokat, például az FNA bevezetésének körülményeit teszteljék, hatásait vizsgálják és így elősegítsék a lehető legelőnyösebb koncepció kidolgozását.

Címfotó: freeIMG

^[1] Widerquist, K. (2018): A Critical Analysis of Basic Income Experiments for Researchers, Policymakers, and Citizens: Exploring the Basic Income Guarantee. Palgrave Pivot. https://doi.org/10.1007/978-3-030-03849-6 19 2018

^[2] Laín, B. (2021): Basic Income Experiments: Limits, Constraints and Opportunities. Ethical Perspectives, 28 (1): 89–101. https://doi.org/10.2143/EP.28.1.3289574

^[3] Widerquist, K. (2018).

^[4] Widerquist, K. (2018).

^[5] Daemen, J. (2021): What (If Anything) Can Justify Basic Income Experiments? Balancing Costs and Benefits in Terms of Justice. Basic Income Studies, 16 (1): 11–25. https://doi.org/10.1515/bis-2021-0024

^[6] Widerquist, K. (2018)

^[7] Widerquist, K. (2018).

^[8] Widerquist, K. (2018).

^[9] Laín, B. (2021).

^[10] Widerquist, K. (2018).

^[11] Daemen, J. (2021).

^[12] De Wispelaere, J. – Haagh, L. (2019): Introduction: Basic Income in European Welfare States: Opportunities and Constraints. Social Policy & Society, 18(2), 237-242. https://doi.org/10.1017/S1474746418000489

^[13] Standing, G. (2021): Basic Income Pilots: Uses, Limitations and Design Principles. Basic Income Studies, 16 (1): 75–99.https://doi.org/10.1515/bis-2021-0021.